Több éve a Mezőkövesdet erősíti a felsőhegyi Farkas Dániel, akit nem igazán érdekel, épp ki irányítja a csapatot, mindig számítanak rá. Az idei év sok szempontból különösen nehéz volt a csapatnak és Farkasnak egyaránt, de a végén jól alakultak a dolgok. A vajdasági focistával a járványhelyzetről, Pintér Attiláról és az Eb-n hamarosan pályára lépő Magyarországról is beszélgettünk.
Hogyan készült a csapat a szezon hátralévő részére a járvány első hulláma után?
– Amikor a vírus megjelent nálunk, mindenki kapott egy külön edzésprogramot, amit otthon szigorúan követnünk kellett. A hét három napján a járványügyi előírásokat betartva meglátogattuk az edzőtermet, az első ijedség után pedig különösen óvatosak voltunk. Mindig mindent fertőtlenítettünk, minden meccs előtt teszteltek minket azért, hogy elkerüljük a betegséget. A csapatra szerencsére ez nem volt nagy hatással, mi ugyanúgy próbáltunk készülni, mint azelőtt.
A bajnokságot nem egészen úgy kezdtétek, ahogyan azt valószínűleg elképzeltétek.
– Egyszerűen rossz sorozatban voltunk. Senkinek sem ment a játék. Akkor még Kuttor Attila irányította a csapatot, aztán érkezett Pintér Attila, akivel nagyon jó eredményt értünk el, mert 13 meccsen nem kaptunk ki. Nem tudom, minek köszönhető, hogy így rajtoltunk, de hála istennek, mindenki megtalálta önmagát, és sikerült bennmaradni az NB I.-ben.
Szezon közben mindig nehéz az edzőváltás, egy-egy játékosnál pedig fennáll a veszélye annak, hogy az új tréner mellőzi majd a pályán. Szerencsére nálad ez nem történt meg, végig alapember maradtál. Miben változott meg a munka képe Pintér dirigálása alatt?
– Sokkal több taktikai megbeszélés és edzés volt. Minden edzőnek megvan a saját filozófiája a focival kapcsolatban. Próbáltuk variálni a felállásokat, így a 4–4–2-t vagy a 4–3–3-at, de még a háromvédős rendszerrel is kísérleteztünk. Tényleg azt tudom mondani, hogy taktikailag mindent átbeszéltünk, nagyon alaposan átvettünk mindent. Leginkább ebben változott meg a helyzet Pintér érkezésével.
A járványidőszak miatt nagyon feszes volt a tempó a futballnaptárban. Milyen pluszterhelést jelentett ez?
– Bizonyára nehezebb volt az elején, amikor még a kissé szokatlan szerda-szombat ritmusban játszottunk hétről hétre, de utána belerázódtunk. Mindenki profi labdarúgó, figyeltünk az edzésekre, a helyes étkezésre, a pihenésre. Szerintem ezzel nem volt különösebb probléma, hiszen nálunk sok sérült sem volt, amikor az igazán sűrű időszakok jöttek. A csapat jól megoldotta a helyzetet.
Az NB I.-ben a bajnoki cím sorsa nem volt kérdéses, de a kiesőharc az utolsó fordulókig kiélezett volt.
– Négy éve teljesítek Magyarországon. Hozzászoktam már ahhoz, hogy ez a tizenkét csapatos NB I. mindig nagyon nehéz, és az utolsó pillanatokban dől el, hogy ki esik ki, ki marad benn. Nem volt egyszerű dolgunk, mert négy-öt csapat azonos játékerőt képvisel, és itt egy győzelem vagy vereség döntő lehet. Ez nagy teher, nem egyszerű, de tudom kezelni. Úgy kell a legjobbat kihozni magamból, hogy tisztában vagyok a téttel is.
Évek óta a Mezőkövesdnél vagy, és évek óta alapembernek számítasz a klubnál. Továbbra is itt képzeled el a jövődet?
– Van még egy év a szerződésemből, aztán majd kiderül. Egyébként nagyon szeretünk a párommal Mezőkövesden, jól érzem magam a csapatban, megtaláltam a helyemet. Meglátjuk, mit hoz a jövő.
Pintér révén egy olyan tréner kezei alatt edződsz, aki a válogatottnál is megfordult. Marco Rossi megjelenésével egy rég nem látott sikerszéria kezdődött Magyarországon. Mi a véleményed az Eb-re utazó keretről?
– Nagyon szurkoltam és örültem Cseri Tamás csapattársam meghívójának. Az elmúlt években jól szerepelt a válogatott, igaz, hogy nagyon nehéz csoportba kerültek a fiúk, de szerintem ha küzdenek, megnehezíthetik a nagyobbak dolgát.
Lehet bármiféle elvárást állítani a nemzeti tizeneggyel szemben?
– Abban reménykedek, hogy igazi partnerek lesznek mindenkinek, és ha az ellenfél rossz napot fog ki, egy-két pontot talán el lehet csípni. Az biztosan nagyon sokat számít majd a játékosoknak, hogy a nézők ott lehetnek a helyszínen, és egy tisztes helytállást össze lehet hozni. Ha a végső győztes kilétét kellene megmondani, akkor én a franciákat és a portugálokat említeném!
