A 2019/2020-as Szuperliga-idény elején még óvatosan fogalmaztuk meg az elvárásokat az I. ligából frissen feljutó TSC-vel szemben, a topolyai együttes azonban szinte minden elképzelést felülmúlva tartja magát a bajnokságban. Szabó Zoltán legénysége február közepén az 5. helyről folytathatja menetelését a legmagasabb osztályban, és ahogy mondani szokás: evés közben jön meg az étvágy! A kezdeti célkitűzések valamelyest megváltoztak Topolyán, ám a szakvezetés a realitás talaján maradva lépésről lépésre haladna a továbbiakban is. A csapat eredményes felkészülésen van túl, ráadásul két új játékos is csatlakozott a kerethez, akik amellett, hogy maguk is támadójátékosok, egyben megmutatják a TSC futballfilozófiáját is: a biztos alapok letétele mellett törekedni kell az attraktív támadójátékra. A csapat edzője, Szabó Zoltán a tavaszi idény kezdete előtt nyilatkozott lapunknak.
A szezon elején az volt a cél, hogy a TSC bennmaradjon a Szuperligában. Féltávnál kijelenthetjük, hogy ez szinte biztosan sikerül. Mennyire változtak az elvárások időközben?
– Az őszi idény után azt mondhatjuk, hogy az alapvető célkitűzést sikerült elérni. Most a rájátszásba szeretnénk bejutni, hogy utána mi fog történni, már nem tudom, mert egy új része kezdődik el a versenynek, ahol a legjobb csapatok küzdenek egymással. Remélem, hogy a felkészülés jól sikerült, kihasználjuk majd a lehetőségeket, és meglátjuk, mi sül ki belőle. Egyelőre a playoff a cél, a többire később készülünk.
Az eredményektől függetlenül is láthatjuk azt a minőségi szakmai munkát, ami Topolyán zajlik. Hosszú távon fenntartható a jó teljesítmény?
– Ezt a szintet is úgy sikerült elérni, hogy évek óta folyamatosan nagyon kemény munka folyt a klub háza táján. Nem hozunk tíz új játékost minden félévben, e helyett arra törekszünk, hogy a meglévő keretet kiegészítsük két-három futballistával, akik erősítik a keretet. Ez eddig bevált, erre fogunk törekedni a továbbiakban, és ha ezen az úton haladunk, mindig mehetünk egy lépcsőfokkal feljebb. Nagyon messzire nem látunk a jövőbe, de ragaszkodunk a meglévő játékrendszerhez, ami hozza a sikereket.
A TSC gyakorlatilag mindenkivel felvette a versenyt, még a Crvena zvezda ellen sem vallott szégyent a gárda. Ez a meghatározott stílus áthatja az egész egyesületet, beleértve az utánpótlást is?
– Az akadémia gépezete még kezdetleges fázisában van, de szeretnénk a gyerekeket is ekképpen nevelni. Vannak már jelei annak, hogy ez működni fog, de azért azt is látjuk, hogy az ifik egyelőre nem tudnak stabilan teljesíteni, és időnként nem egyenrangú partnerei az aktuális ellenfélnek. A távlati terveknél arra törekszünk, hogy az utánpótlásnál ugyanazt a stílust sajátítsák el a futballisták, amit a felnőttek játszanak. Úgy akarjuk nevelni a játékosokat, hogy ha egyszer az első csapat közelébe jutnak, könnyen beilleszkedjenek, és ne legyen idegen számukra a közeg.
A mérkőzések elején felvázolt formációk a kilencven perc alatt sokat változnak, de úgy tűnik, a TSC ragaszkodik a 4–4–2 alapjaihoz.
– Két fantasztikus csatárunk van Lukić és Szilágyi személyében, akik szerencsére elfogadták ezt a felállást és az ezzel járó feladatokat is. Nemcsak támadásban, de védekezésben is rengeteget segítenek. Elméletben ez valóban 4–4–2, de Lukić gyakran visszavont csatárként csatlakozik a támadáshoz, úgyhogy a gyakorlatban ez inkább 4–2–3–1-ként jelenik meg, ami időnként tényleg kétcsatáros formációvá alakul.
A közelmúltban megjelent egy statisztika, miszerint a Szuperliga az egyik legdurvább bajnokság Európában. Az elemzés szerint a topolyai csapat meccsenként 21-szer szabálytalankodik. A játék tördelése mennyire tudatos taktikai elem?
– Természetesen előfordul, hogy taktikai szabálytalanságot követünk el, de ez egy olyan dolog, amire az edzők nem igazán figyelnek fel. Én is láttam ezt a statisztikát, ennek ellenére nem gondolom, hogy durván játszunk, inkább az attraktív támadófocit szeretjük. Néha előfordulnak komoly szerelések, becsúszások, hogy megakadályozzunk egy ellentámadást, de sérülést nem okozunk. Ezek az adatok jól mutatnak az újságban, de a valóságban nem olyan fontosak.
A téli átigazolási szezonban két új játékos érkezett az együtteshez: Đuro Zec és Vasilije Đurić, mindketten támadó középpályások.
– Đuro Zec a szuperligás Napredakból érkezett hozzánk, ismeri a ligát. Vasilije Đurić egy fiatal, feltörekvő tehetség a belgrádi Sinđelićből, aki előtt szép jövő áll. Zec már korábban is felmerült lehetséges igazolásként, láttuk az őszi teljesítményét, és szükségünk volt egy focistára, aki szélsőként is bevethető. Vasilije még az I. ligából ismerős, most pedig felveheti a versenyt a többiekkel – Tumbasevićtyel és Tomanovićtyal –, és remélhetőleg gyorsan beilleszkedik.
A felkészülés orvosi diagnosztikával kezdődött januárban, majd pár barátságos meccs után Törökország felé vette az irányt a csapat.
– Mindenki jó állapotban tért vissza, mert végigcsinálták a személyre szabott programot, amit az utolsó őszi edzésen kaptak, így jelentősebb probléma nélkül vágunk neki a szezon második felének. Törökországban a barátságos meccsek alatt élesben gyakoroltuk azokat a taktikai elemeket, amik az edzéseken felmerültek. Nagyon jó a hangulat, négy mérkőzésből négyet megnyertünk, úgyhogy a kijelölt úton kell folytatnunk a munkát.
A hétvégén idegenben az Inđijával kezdenek, utána a Partizan következik. Mindkét gárdával mérkőztek már, tanultak-e az előzőekből, készülnek-e bármiféle változtatással ezekre az összecsapásokra?
– Ugyanazt a játékot játsszuk majd, amit ősszel produkáltunk és amit az edzőtáborban is gyakoroltunk. Lényegtelen, hogy ki az ellenfél, ragaszkodunk a saját stílusunkhoz: természetesen néha több, néha kevesebb sikerrel. A magas letámadást alkalmazzuk, néha visszaállunk a középpályára, de a szoros emberfogást soha nem alkalmazzuk. Nem szeretünk betömörülni, csak és kizárólag akkor tesszük ezt, ha az ellenfél teljesen dominál ellenünk. Szerencsére ez ősszel ritkán fordult elő.
