Az Újvidéki Színház színészgárdája újabb bemutatóra készül. Az előadás, amelyet február 4-én láthatunk, egy egészen izgalmas vállalkozásnak ígérkezik. Balog István 1812-es Fekete György (Cserny György) című vitézi drámáját Németh Ferenc átirata nyomán Lénárd Róbert, az intézmény művészeti vezetője írta át színpadra, és Žanko Tomić rendezi. A rendező első alkalommal dolgozik az Újvidéki Színházban, a társulatot azonban jól ismeri, és követi munkásságukat. Elmondása szerint az újvidéki azon színházi társulatok egyike, amelynek tagjai készen állnak egy ilyen feladatra. A 2016/2017 évad az előzőekhez hasonlóan tematikus, melynek szlogenjét az MI szócska alkotja, ami magyar és szerb nyelven is ugyanazt jelenti. A rendező éppen erre a témára szeretett volna munkájával válaszolni, emelte ki beszélgetésünkben.
Balog István Karađorđe-drámája az első szerb felkelésről szól, amelyet Belgrád felszabadítása alkalmából magyar nyelven írt Pesten. Az alaptörténet Belgrádban és Smederevón játszódik 1804 és 1807 között. A darabot a leírások alapján a Rondella színházban nagy sikerrel mutatták be 1812. szeptember 12-én. A színházi társulat 19 tagot számlált, mindannyian a színész-író barátai voltak. Három pesti előadás után a király intézkedésére betiltották, ugyanis a kémektől jelentés érkezett annak tartalmáról, és az 1808-as királyi rendelet értelmében tiltott volt bármiféle, a törökök elleni felkelésről szóló hírek terjesztése.
– Annak ellenére, hogy a darab története Belgrádban és Smederevón játszódik, valamint Đorđe Petrović-Karađorđe hősmítoszához kötődik, mégis mindannyiunkról szól. Valójában azokról az emberekről, akik az átalakulás vesztesei. Ez a közös mindannyiunkban, és azokban az országokban, amelyekben megtapasztaltuk a szocializmus következményeit. A rendszerváltás utáni átváltozás számos elveszett embert hagyott maga után, akik komoly frusztrációkkal szembesülnek. Véleményem szerint az előadás valóban hűen tükrözi az egész évadot – mondta Žanko Tomić rendező.
Milyen megvilágításban kívánta megcsinálni a darabot?
– Balog István drámája egy színházi, történelmi különlegesség, talán egyike az első magyar nyelven megírt színházi műveknek, és a romantika kezdetét jelöli a teátrum világában. Tény, hogy a szerző az első szerb felkelés témájával, valamint Karađorđe villámgyors felemelkedésének történetével foglalkozott, a száműzöttől a népvezérig, aki végül elfoglalja Belgrádot. Ez adta meg számomra az ötletet, hogy feldolgozzam, vajon hogyan nézne ki egy feltételezett utolsó szerb felkelés a borús közeli jövőben. Ez azt eredményezte, hogy Balog István drámájának felépítéséhez, az általa meghatározott jelenetekhez és szereplőkhöz hűek maradtunk, viszont a dialógusokat teljesen átírtuk.
Hogyan adaptálta a XXI. századi viszonyokra az 1812-es vitéz-drámát?
– Ez teljes mértékben megtörtént, mivel az utolsó szerb felkelés a vészjósló közeli jövőben zajlik. Balog István műve a Fekete György (Cserny György), ezúttal a Fekete címet viseli, hiszen eltávolodtunk Karađorđetől. Valójában ez csak a kiindulópont volt. A darab egész történetét egy hatalmas bevásárlóközpontba helyeztem. Mindez lehetséges, hiszen a bevásárlóközpontok egyre nagyobb méretűek és egyre nagyobb teret hódítanak, míg az ember élőtere egyre szűkösebb. A végén lehetséges, hogy mindannyian abban a bizonyos bevásárlóközpontban élünk majd, mivel manapság már vasárnaponként oda járunk szórakozni. Groteszk túlzásban alakítottuk ki, hogy Földünk egy nagy bevásárlóközpont, és itt játszódik az egész történet, amely szellemes és parodikus is egyben. A végén mindez egy akció musicalben egyesül.
A Pesten íródott dráma körülményeiről milyen módon tájékozódott?
– Németh Ferenc erre vonatkozó tanulmányát olvastam, és így tájékozódtam. A hősmítoszokat tartalmazó dráma kialakulásának körülményeiről olvasgatva arra a felismerésre jutottam, hogy Balog István volt valójában az első pop art művész, és a darab egy lövöldözéssel és énekkel vegyített pop art mű. A szerző fontosnak tekintette, hogy az alkotásban ének is legyen, ezért terelte ilyen irányba a pop struktúrával rendelkező művet, amellyel hatást tudott elérni. A stílusbeli elmozdulás a pop, mint meghatározó fő stílusirányzat irányába haladt, amely önmagában hordozza az iróniát.
Miért volt különleges ez a munkafolyamat?
– Az egész munkafolyamat számomra nem volt szokványos, mivel a dramatizálás, a színművé átdolgozás a próbák során zajlott. Általában már adott a szöveg, amit kissé átdolgozunk, esetleg rövidítünk rajta, ebben az esetben viszont a dialógusokat a próbák alatt újraterveztük. Emiatt kissé lehet fárasztóbb volt a munkafolyamat, és ez a része elhúzódott. Mindenféle szempontból különleges volt, viszont éppen emiatt valószínűleg újító jellegű, hiszen egyes ötleteink a szövegből és a körülményekben rejlő ellentétekből születtek meg. Valójában ezek a mi válaszaink az adott, a szövegből eredő kihívásokra.
Mi az, amiben a Fekete című darab eltér eddigi munkáitól?
– Ez az első musical, amit rendeztem. Több énekkel tarkított előadás készítésén dolgoztam már, de azok ilyen értelemben nem voltak musicalek. Ez egy klasszikus Bob Fosse broadway musical. Számomra ez újdonság. Magába foglalja a pop art művészeti irányzatot, amelyet a teátrum világában sosem definiáltak pontosan, mégis jelen van amióta létezik a posztmodern, és a posztdramatikus színház. Én éppen ezt próbálom következetesen véghez vinni, hogy egy színházi darab felépítésbeli tulajdonságaiban milyen is a pop art művészet. Egyik fő jellemzője az irónia és a banalitás. A tartalom és az irónia segítségével világítunk rá a jelenlegi kor emberének ürességére. A pop art színházban történő bemutatásnak a tartalom mélyére kell hatolnia, és az értelmetlenség robbanását kell eredményeznie.
