Kaunas

A viharos múltú balti államok történetét nehéz nyomon követni. Litvánia tartozott a cári Oroszországhoz, Lengyelországhoz és a Szovjetunióhoz, de volt német megszállás alatt is. Területén mindig nagyszámú orosz, zsidó vagy épp lengyel kisebbség élt, akik meghatározták az ország jelenét, és kicsit a jövőjét is. Többször is kivívta függetlenségét, majd elveszítette. Húsz éve csatázik érte és két szomszédjáért Moszkva és Brüsszel, pufferzóna Kelet és Nyugat között.

Kaunas az ország második legnagyobb és minden bizonnyal legalacsonyabb átlagéletkorú városa. Egyetemein és főiskoláin több tízezer fiatal tanul minden szemeszterben. A városban sétálva alig lehet találkozni harminc évnél idősebbekkel. És ha már a sétánál tartunk: Kaunasban van Európa egyik leghosszabb sétálóutcája. A Szent Mihály arkangyal ortodox templom és a Városháza tér között húzódó két és fél kilométer hosszú sétány hivatalosan két utcából áll, de aki elindul az egyiken, biztosan végigsétál a másikon is. A korzó a Szent Mihály-templomnál kezdődik. A székesegyház ma a város legszebb temploma és egyben legjellegzetesebb épülete is.

Jelenleg a katolikusok használják, de nem nekik épült. Több mint száz éve az itt állomásozó orosz katonák és az orosz kisebbség számára emelték. Kupolájának csúcsa félszáz méter magasan van, és 2000 hívő imádkozhat benne egyidejűleg. Innen indul a szovjet stílusban kialakított széles és nyílegyenes Laisves aleja, vagyis a Szabadság sétány.

A korzó közepén egy öreg fasor található, amely kellemes hűvöst nyújt a kánikulában, de felfogja a borotváló északi szelet is. Csobogók és padon ülő híres litvánok ember nagyságú szobrai törik meg a hosszú utca egyhangúságát. A bevásárlóutca két oldalán nyugati termékek márkaboltjai sorakoznak. A Szabadság sétány a Vilniaus gatvén folytatódik. A Vilnius utca a város legrégebbi utcája, és értelemszerűen a mai fővárosba vezetett. Egészen más a hangulata a kacskaringós, macskaköves utcának. Galériák, műtermek, kézműves boltok, kereskedőházak és kisiparosok üzletei állnak szorosan egymás mellett, egészen a városházáig.

Az utca végén lévő Városháza tér szinte minden utazót megtréfál a maga három templomával. Első ránézésre szokatlan, hogy egy teret három templom négy tornya uraljon, és ez Kaunasban sincs így. A tér közepén magasodó karcsú torony tetején nincs feszület, ez a városháza szokatlan alakú épülete.

A litván város legszebb gótikakori alkotása a Perkanus-ház. Fél évezrede gazdag kereskedők építették, idővel azonban a jezsuitáké lett, akik a város szellemi központjává tették. A kápolna mellett iskola és színház működött benne. Van még egy érdekes épület a városban, de ez nem az építészeti jegyei miatt vonzza a kíváncsi szemeket, hanem a belső tartalma miatt. Egy híres litván festő az 1900-as évek elején elkezdte gyűjteni az ördögöt megformáló különböző alkotásokat. Mára a kaunasi Ördögmúzeumnak több mint háromezer ördöge van a világ csaknem nyolcvan országából.

A kaunasi városnézés alkalmával érdemes felkeresni a várat is, pontosabban azt az egy bástyáját, ami megmaradt belőle. Érdekes pont az a hely is, ahol a Neris folyó belefolyik a Nyemanba. Nem sok városközpontban van folyótorkolat.

Kaunasnak rengeteg temploma van. Békésen együtt élnek a városban a lengyel katolikusok, az orosz ortodoxok és a német vidékekről idetévedt evangélikusok, de mecset és zsinagóga is van a városban. A város még nem éli reneszánszát, de az itt tanuló sok ezer tenni vágyó fiatal felkiáltása Moszkváig biztosan elhallatszik, de talán meghallja azt Brüsszel is. Én mindenesetre fogom nekik a csipiszt!