Amikor az utazásaimat tervezem, az szokott lenni az elsődleges cél, hogy minél olcsóbban eljussak minél több helyre, és a lehető leghasznosabban töltsem el az úton töltött időt. Volt azért néhány kivétel is. Ilyen például Valladolid. Amíg nem fogtam hozzá az észak-spanyol túra szervezéséhez, nem is hallottam erről a városról. De a neve olyan szépen csengett, hogy rákerült a listára. Megérte!
A Nagyboldogasszony székesegyház
A napsütötte Ibériai-félsziget városkája négy évszázadon keresztül főváros volt, egészen a XVII. századig. Ebben az időszakban tették le a mai modern Spanyolország alapjait. A város Kasztília és León tartomány egyik fejlettebb régiójának a székhelye. A két valamikori királyság sok neves uralkodót adott az országnak, de szentek sora is köthető a környékhez. Az Új világ felfedezésére is rengeteg kalandor indult innen. A híres hajós, Kolumbusz Kristóf élete utolsó néhány hetét Valladolidban töltötte. Itt halt meg 1506-ban, és itt is temették el a ferencesek kriptájában. Élete utolsó otthona ma múzeum – eredeti térképekkel, vázlatokkal, korabeli navigációs eszközökkel, személyes tárgyakkal gazdagon berendezve.
Úgy vélik a helyiek, hogy ebben a városban kezdődik az autentikus Spanyolország – igaz arról nem beszélnek, hogy melyik irányból kell megérkezni hozzájuk. Valladolid alig kétszáz kilométerre van Madridtól, és az észak-déli, illetve a Portugália–Barcelona közúti folyosó kereszteződésén fekszik, mégis vajmi keveset hallani róla. Középkori utcáinak mára már nyoma sincs. Néhány épület és a katedrális még őrzi a régmúlt idők stílusát, de az összkép alapján egy modern iparváros.
A de Recoletos sétány épületei
A Plaza Mayor de Valladolid a város központja. A főtér épületei és piaci bódéi egy ötszáz évvel ezelőtti tűzvészben teljesen megsemmisültek. Ezután újjáépítették. Ez volt az első szabályos téglatest alakú tér az Ibériai-félszigeten. Tíz utca vezetett a térre, ebből kilenc ma is megvan. Mivel funkcionálisnak bizonyult, az ország más városaiban is hasonló tereket alakítottak ki, de a megoldás Dél-Amerika számos spanyolok lakta területén is megfigyelhető.
A Zorrilla-téri szökőkút
A tér egyik oldalát a városháza épülete foglalja el, a többit kávéházak. Innen indulnak a hosszabb-rövidebb bevásárlóutcák, de a két legforgalmasabb a katedrálishoz és a városi parkhoz vezet. A Nagyboldogasszony székesegyházat abban az időszakban kezdték építeni, amikor Valladolid az ország fővárosa volt, így Spanyolország legnagyobb katedrálisának álmodták meg. Félig készült el, amikor Madrid lett az új főváros, így az építkezés abbamaradt. A templom külső falainak alapjai elkészültek, így ma is látható, hogy mekkorának tervezték, ám tető már nem került rá. Az eredeti oltárképet El Greco festette.
A forró város zöld oázisa
A Campo Grande egy tízhektáros, szabályos háromszög alakú park a város szívében. Egészen más a klímája, mint a városnak. Rózsakertjeiben több pávacsalád él, tavában vadkacsák és hattyúk pancsolnak, a padokon pihenőktől pedig mókusok csennek pár falatot. A parkra néz a város legpatinásabb épülete, a Lovassági fegyverakadémia. Börtönnek szánták, de túl szép és díszes lett ahhoz, hogy fogházként üzemeljen. A lovas csendőrség rendezkedett be benne. Idővel kívül-belül tovább gazdagították gránittal, márvánnyal és arannyal. Ma a város emblematikus épülete, festmények és szobrok múzeumaként működik.
Kolumbusz Kristóf szobra
Nem sok híres ember élt és alkotott a városban, de Kolumbuszhoz hasonlóan Cervantes is tett egy rövid kitérőt Valladolidban. Néhány hónapra a királyi udvar közelébe költözött. Ekkor fejezte be Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha regényt, és írt több világraszóló novellát is. Valladolid ugyan nem maradt Hispánia fővárosa, de itt került pont a spanyol és talán az egész újkori modern irodalom legnagyobb művére.
