Nora

Tudtak létezéséről, de pontos helyét csak feltételezték. A sziget egy védett öblében kellett lennie, mert háromezer évvel ezelőtt csak ilyen helyeken létesültek városok. Aztán egy komoly vihar emberi csontokat mosott a partra. Elkezdtek ásni, és előkerültek az első mozaikpadlók, majd szép lassan az egész föníciai város. A Krisztus előtti évszázadokban az egyik legnagyobb Földközi-tengeri kikötőváros volt, a mediterrán vidék megkerülhetetlen pontja. Nora sok száz éves történetéről ma már csak a kövek mesélnek, de a romváros utcái mégsem néptelenedtek el mind a mai napig.

Hogy mi történt pontosan a várossal az elmúlt háromezer évben, azt csak az itt élő sirályok tudják. Említést tesznek a városról lexikonok, hajónaplók, királyi évkönyvek, kereskedők feljegyzései, de sok fontosabb történést pergamentekercsek is őriznek. Ókori görög geográfusok úgy vélték, hogy egykor föníciai telepesek érkeztek a szigetre, akik Norax-szal, a helyi mitológiai hőssel várost alapítottak, és róla is nevezték el. Előkerült egy kőtábla, amely az eddig fellelt legrégebbi írásos dokumentuma az egész nyugati civilizációnak. Az epigráfusok szerint a Stele di Nora az i. e. VIII. században keletkezett, és a föníciai ábécéhez nagyon hasonló betűkkel írták. A néhány centiméter vastag és 105X57 cm nagyságú homokkőtáblát a közeli Cagliari Nemzeti Régészeti Múzeumban őrzik, és ez az első ereklye, amelyen a Szardínia név (egészen pontosan: Shrdn) szerepel, így felbecsülhetetlen értékű történelmi lelet.

Norában cserélt gazdát sok száz éven át minden Szardíniára érkező és innen induló áru. Jól ismerte az összes kereskedő Egyiptomtól az európai partokig. Fénykorában nyolcezer lakosa volt, így a Földközi-tenger vidékének nagyobb városai közé tartozott. 2500 évvel ezelőtt leigázták a rómaiak, ami új lendületet adott a város fejlődésének, és de facto megerősítette pozícióját a mediterránon.

Ebben az időszakban olyan maradandó középületeket és templomokat építettek, amelyek nyomai láthatóak ma is. Nora híres volt a termálfürdőiről. A Terme di Levante néven emlegetett termálkomplexumnak legalább négy kisebb-nagyobb medencéje volt. Négy a mai napig megvan, különböző állagmegóvási szakaszokban konzerválva. Mint minden valamire való római városnak, Norának is volt híres színháza. A Teatro Romano az egyetlen színház a szigeten. Ezer férőhelye volt, és márvány borítása. A Forum mellett a színház volt a mindenkori találkozóhely, ezért minden időben különös figyelmet szenteltek állagának. Olyannyira megőrizték, hogy kisebb helyreállítási munkák után ma is koncerteznek benne.

A városközpontban volt a Forum is. Egyik oldala lenyúlt a tengerig. A mindig nyüzsgő téren a város bölcsei, öregjei és elöljárói finomították a római jogot, szolgáltatták az igazságot és döntöttek erről-arról. A keskeny félsziget túloldala szintén éjjel-nappal hangos volt. Itt volt a városi piac – sok-sok nép legdörzsöltebb kereskedőivel. Az örökké fennmaradt római utcákon sétálva templomok romjaira bukkanunk.

Sok évszázados történelme alatt több birodalom is uralkodott a városon. Mindenki felépítette templomát a saját istenének. Norában szerencsére nem az előző templom romjain emelték fel a következőt, hanem a város más-más pontjain. A különböző építészeti stílusokból a régészek megállapították, hogy melyik volt Tanit istennő, a punok, a rómaiak, majd a keresztények temploma.

Nora hanyatlása 500 körül kezdődött, amikor elbukott a Római birodalom. A barbároktól és a kalózoktól való rettegés miatt gyorsan elnéptelenedett. Mivel utcái levezettek a tengerig, a házak falait pedig állandóan mosta a víz, a város egy része víz alá került az elmúlt másfél évezredben. Napjainkban már működnek vállalkozások a régészeti park szomszédságában, amelyek könnyűbúvárai szervezett túrákat vezetnek Nora víz alatti részének megismeréséhez. A tengerszint megállíthatatlan emelkedése a jövőben újabb mozaikokat fog elönteni. A természet továbbra is tesz róla, hogy Nora hallhatatlan maradjon.