A belváros szívében a nyár végén megnyílt a várva várt, korszerűség tekintetében lepipálhatatlan, 167 autónak parkolóhelyet biztosító föld alatti garázs. A környék lakói ujjongva fogadták, végre valahára lesz elég parkolóhely mindannyiuknak, hiszen a közeli hivatalokban dolgozók ezentúl majd a föld alatt parkolnak, felszabadítva a lakók számára az utcán kijelölt helyeket… Nos, most, nagyjából negyed évvel később már világossá vált, hogy továbbra sincs szabad parkolóhely, sem a föld felszínén, sem a föld alatt. Pedig azóta nem épültek új lakóépületek a városnegyedben, nem nyíltak új irodák, de még új étterem se, amelynek a vendégei urbánus terepjáróikkal esetleg „kiszoríthatták” volna az őslakosokat. A szinte azonnali telítődés természetes, a fenntarthatósági alapkövetelményeket mellőző, fejletlen társadalmi rendszerekre jellemző. A működőképes közösségben ugyanis már régen megtanulták, hogy parkolóhelyből sosem lehet elég, akárhány garázst vagy parkolóházat építenek, ezért irányítják a fejlődés gyújtópontjait a villamos-, a helyi érdekű vasút- és a metróközlekedésre. A bicikli felülmúl mindent, divatosabb a szakállnál meg a tetkónál is. Környezetünkben azonban továbbra is az a Jani, aki importált, lehetőleg az igényeit többszörösen túlteljesítő motorral szerelt autójában pöffeszkedhet, és a lakásának ablaka alatt parkolhat. Az se baj, ha éppen a járdára vagy a fűre.
