Szorgalom, következetesség és kitartás

Móricz Virág Kinga motivált és sikerorientált fiatal: párhuzamosan végezte el tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Gyógypedagógia szakán és az Újvidéki Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén. Tanulmányai során kétszer részesült a hazai Dositej-ösztöndíjban, emellett kiemelkedő szónoki tehetségének köszönhetően Kazinczy-éremben is részesült. Számos kutatásával gazdagította a gyógypedagógia és a nyelvészet tudományágait, illetve a Magyar Tanszéken folytatott demonstrátori tevékenysége mellett logopédusként is tevékenykedik.

Bácskossuthfalváról származol. Mesélj a gyermekkorodról!

– Értelmiségi családból származom, ebből kifolyólag nagy privilégiumokkal kezdtem az életemet, ennek tudatában is vagyok. Sokat köszönhetek a szerencsés családi helyzetemnek. Az otthonról hozott családi és műveltségi értékeknek köszönhetően is megalapozódott a sikerem, s mindezért nagyon hálás vagyok a családomnak. Gyermekkoromtól a meseolvasás volt a kedvenc időtöltésem, már ekkor is nagy érdeklődést mutattam az anyanyelvem iránt. Általános iskolás koromban énekkarra, néptáncra és zeneiskolába is jártam, ahol hegedülni tanultam, a társadalmi és természeti tantárgyakból versenyekre jártam, de az anyanyelvi versenyeken értem el nagyobb sikereket. Már ekkor is az anyanyelvem felé orientálódtam. Nagyon elfoglalt voltam már alsós általános iskolás koromtól, hiszen minden nagyon érdekelt.

Milyen értékeket hozol otthonról?

– Kiskoromtól kezdve nagyon szorgalmas diák voltam. Nagy előnyt jelentett számomra, hogy anyukám otthon nevelt bennünket, és ő volt az, aki szorgalomra, következetességre és kitartásra szoktatott. Sosem erőltették rám a tanulást, belső motiváció által igyekeztem azonban a szorgalmammal sikeresen véghezvinni a tanulmányaimat.

Említetted, hogy néptáncoltál és hegedülni is tanultál. Milyen szerepet töltöttek be ezek a tevékenységek az életedben?

– Nagyon erős baráti kötelékek szövődtek – a mai napig legjobb barátaimat, nem mellesleg a vőlegényemet is a néptáncnak köszönhetően ismertem meg. Életre szóló élményeket szereztem, a táncosokkal számos helyre elutaztunk, egy nagyon erős közösség kovácsolódott össze. A zeneiskolának köszönhetem a zenei műveltségemet, amit ki is használok a logopédiaórákon, hiszen nagyon sokat énekelünk, ritmusgyakorlatokat végzünk a gyerekekkel.

Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned az a gondolat, hogy tanár és logopédus leszel?

– Nagyon nehezen tudtam eldönteni, hogy melyik legyen az a szakterület, amellyel foglalkozni szeretnék: érdekelt az egészségügy, de a kulturális, művészeti oldalt is művelni akartam. Tudtam, hogy mindenképpen valami hasznos dolgot akarok csinálni, amire az embereknek szüksége van. Akkoriban a rádióban hallottam, hogy Vajdaságban nagyon nagy hiány van magyar logopédusokból. Mivel a logopédia az orvostudomány, a pedagógia és a nyelvtudomány határán van, ezért ezt a pályát választottam. Magyar logopédusképzés nincs Szerbiában, pedig nagyon újvidéki egyetemista szerettem volna lenni. Nagy döntés állt előttem, vagy újvidéki egyetemista leszek, és nem azt tanulom, amit szeretnék, vagy azt tanulom, amit szeretnék, de nem lehetek újvidéki egyetemista. Úgy döntöttem, hogy beírom Szegeden a gyógypedagógiát, azon belül a logopédiát és a tanulásban akadályozottak pedagógiáját, mellette beírom a Magyar Tanszéket, mert erős volt a nyelvművelés iránti szenvedélyem.

Két egyetemet párhuzamosan befejeztél, ráadásul időre. Mekkora kihívást jelentett ez számodra?

– Tudtam, hogy nehéz lesz, ezért úgy is álltam hozzá. Igazából kevés volt a szabadidőm, ez volt a legnagyobb hátránya. Nem volt nehéz a tananyagot megtanulni, csak sok időbe telt, hogy feldolgozzam a szakirodalmat, ez kicsit a magánéletem rovására ment, de mindig tudatosan szakítottam időt arra, hogy a családommal, a barátaimmal legyek. Alapképzésen Dositej-ösztöndíjban részesültem, ami azt jelentette, hogy a szerbiai legjobb ezer tanuló közé tartoztam, utána a mesterképzésen is, ami a legjobb ötszáz tanulót jelenti. Talán azért tudtam ilyen sikeresen végigvinni a tanulmányaimat mindkét szakirányon, mert a két tanszék elég jól kiegészíti egymást, ez főleg a nyelvművelésre vonatkozó oldalra igaz. Ha visszagondolok erre az időszakra, akkor semmit se csinálnék másként, büszke vagyok arra, hogy végigcsináltam a két egyetemet egymás mellett.

Egyetemista éveid során több kutatást is végeztél. Melyek a kedvenc kutatási területeid?

– A gyógypedagógia és a nyelvészet érdekel a legjobban, a gyógypedagógián belül a logopédia. A logopédia a nyelv gyakorlati megvalósításával, vagyis a beszéddel foglalkozik, a nyelvészet pedig ennek elméleti hátterével – gyakran ennek a két tudományágnak a határterületét igyekszem feltérképezni, szívesen foglalkozom retorikával is. A vajdasági magyarok nyelvhasználata kifejezetten foglalkoztat, a beszédhibák megjelenése, és az itthoni emberek nyelvének hangzásbeli, grammatikai sajátosságai. Néhány publikációm is megjelent, de legszívesebben konferenciákon veszek részt. A Magyar Tanszék nyelvészeti konferenciáin rendszeresen részt veszek, ezenkívül voltam egy miskolci konferencián is, valamint a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencián is elsős koromtól kezdve minden évben részt vettem. A jövőben főleg a vajdasági magyarok nyelvhasználatával és annak a sajátosságaival szeretnék foglalkozni, ezt szeretném kutatni.

Tavaly beírtad a doktori képzést a Magyar Tanszéken.

– Már az alapképzésen is aktív egyetemista voltam, ebből adódóan kivettem a részem a tanszéken zajló események szervezéséből, ami egyre fokozódott a mester és a doktori képzés során. Nagyon aktív voltam és vagyok is az egyetem népszerűsítését illetően, tehát az elsős hallgatók toborzásában, emellett szónokversenyre készítettem föl hallgatókat, és én is részt vettem szónokversenyeken. Mivel eredményesen szerepeltem hasonló szónokversenyen, például Esztergomban, ezért van tapasztalatom, hogyan kell eredményesebben felkészülni egy versenyre, s ezt a tapasztalatot igyekszem átadni a mostani hallgatóknak. Teljesen más az, amikor nekem kell készülni egy versenyre, mint amikor másokat készítek fel – sokkal objektívebben, kritikusabban látom, ha valakinek kell segítség. Egyre inkább bekapcsolódok az egyetemen folyó munkába, és már demonstrátorként tevékenykedem, egyre több órát tartok hetente az egyetemistáknak, mellette, amennyire időm engedi, logopédiaórákat tartok, hiszen nagy az igény ezekre az órákra.

Hol tervezed a jövődet?

– Noszán élek, itt tervezem a jövőmet, a vőlegényemmel és a kutyusunkkal. Nagyon csendes közegben élek, de folyamatosan a szeretteim és a barátaim társaságában vagyok, amit nagyon szeretek. Csak Vajdaságban tudnám otthon érezni magam, mert nekem az otthon érzését a szeretteim közelsége teremti meg, és Tamási Áronnal nagyon egyet tudok érteni, hogy „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.