A topolyai Szabó Rebekát elsősorban sikeres szavalóként ismerhette meg Vajdaság – a tehetséges fiatal első osztályos kora óta szaval: a szavaló- és prózamondó versenyeken mindig kitűnően szerepel, nyolcadikosként Kistehetség-díjban is részesült. A hétvégén Valjevóban megrendezett országos szintű Népem költője elnevezésű versenyen 3. helyezést ért el egyedüli magyarként és kisebbségiként az országból. Rebeka jelenleg a topolyai Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Iskola végzős gimnazistája, így a pályaválasztás mellett sokrétű tevékenységéről kérdeztük.
Ki vezetett be a versek világába?
– Szatmári Melitta vezetett be a versmondás világába, majd néhány évvel később Molnár Krekity Olga lett a mentorom. Elsős koromban voltam először szavalóversenyen, és azóta foglalkozom szavalással. Szívesen mondok kortárs költőktől verseket, mint ahogy klasszikusokat is, mindkettő nagyon közel áll hozzám. Eleinte inkább verseket tolmácsoltam, később a versek mellett egyre több prózát is. A szövegeket nagyrészt magam szoktam kiválasztani, Olga, a felkészítőtanárom és anyukám is nagyon sokat segített mindig a döntésben.
Később már a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ Aurora Stúdió és Beszédművészeti Műhely szavalójaként értél el igen szép eredményeket. Hogyan foglalnád össze azt az időszakot?
– Ahogy említettem, Molnár Krekity Olgával dolgoztam, hozzá jártam Kishegyesre, ekkor még nem voltam az Aurora tagja. Később 2019-ben Olga tanárnő átvette az Aurora vezetését, akkor csatlakoztam én is a beszédművészeti műhelyhez. Ennek az időszaknak a meghatározó hozadéka, hogy itt kezdtem el komolyabb, nagyobb szabású versenyekre járni, mint amilyen a magyarországi József Attila szavalóverseny, a Latinovits Versmondó Találkozó és Verseny, a Radnóti Miklós szavalóverseny. A Szép magyar beszéd versenyen másodikban és harmadikban vettem részt, amelynek az elődöntőjét Vajdaságban, a döntőjét pedig Győrben szervezték meg. Második alkalommal elhozhattam a Kazinczy-érmet is. Ezt a kitüntetést is az Aurora tagjaként szereztem meg. Nyolcadikban elnyertem a Kistehetség-díjat. Erre a díjra a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ nominált.
Mely versenyek voltak számodra meghatározók, és miért?
– Leginkább a Radnóti-verseny volt meghatározó, amelyen 2022 novemberében vettem részt. A versenyen második helyezést értem el, ami egy hatalmas kitüntetés volt számomra: egyrészt azért, mert a zsűrit is olyan személyek alkották, akik a Magyar Versmondók Egyesületének meghatározó tagjai, másrészt olyan versenytársakkal mérettettem meg, akiknek hatalmas szavalói múltjuk van. A másik meghatározó verseny, amit megemlítenék, a 2021 decemberében Romániában, Szatmárnémetiben megrendezett XXVIII. Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny Kárpát-medencei döntője. Erre a versenyre úgy tudtunk eljutni Vajdaságból, hogy a hazai Dudás Kálmán Nemzeti Vers- és Prózamondó Találkozón nyertesek voltunk, ezáltal továbbjutónak választottak ki bennünket. A Romániában megszervezett versenyen két szöveget kellett elmondani. Mindkét szövegem tolmácsolását maximális 100 pontosra értékelte a zsűri, így én kaptam meg az első díjat. Erre is nagyon büszke vagyok, csakúgy, mint a Kazinczy-emlékérem megszerzésére. Nagy öröm és büszkeség, hogy engem is a Szép Magyar Beszéd felolvasási verseny legjobbjai közé soroltak Kárpát-medencei szinten, a példamutatóan szép magyar beszédért tüntettek ki.
A lírai és a prózai szövegek mellett, a klasszikus és a népzene is jelen van az életedben. Milyen fontossággal bír életedben a zene?
– A zene nagyon lényeges és meghatározó szerepet tölt be az életemben: általános iskolásként zeneiskolába jártam, zongorázni tanultam, valamint négyéves korom óta vagyok a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ tagja. Ott néptáncra járok, és népi éneket is tanulok, emellett évekig a zeneiskolás kórusnak is a tagja voltam. Azt, hogy a zene valóban meghatározó része az életemnek, nem csupán képletesen mondom: a zene az, ami minden helyzetben örömet, megnyugvást tud szerezni nekem.
Az imént mondtad, hogy négyéves korod óta néptáncolsz, a kezdetektől számítva eltelt több mint tíz év. Mit adott számodra a néptánc?
– Először az óvodás csoportnak, majd 8 éven keresztül a Csiripiszli táncegyüttesnek, illetve az utóbbi két évben a Cirkalom táncegyüttesnek vagyok a tagja. A néptáncnak nagyon sok mindent köszönhetek: amellett, hogy rengeteg ismerőst és barátot szereztem néptáncos körökben, fejleszthettem ismereteimet, magyarságtudatomat, lelki világomat. A néptánc gyakorlása pozitívan hat többek között a koordinációra, a mozgáskészségre, a koncentrációra, a tűrőképességre. Számtalan élményben volt részem Kodályosként, hiszen sokszor mentünk együtt fellépni, versenyezni, kirándulni, több országban is jártunk már. A néptánc és szavalás gyakorlásának köszönhetően nagyon sok ismerőst, barátot szereztem, és sok szép élménnyel gazdagodtam. Visszatérve a tánccsoportra: megvallom, mi, csoporttagok, már egy kis családdá kovácsolódtunk össze. Azokkal a személyekkel, akikkel együtt táncolok, egy társaságot is alkotunk, számíthatunk egymásra.
A néptáncon belül mit szeretsz a legjobban?
– Fontosnak és izgalmas kihívásnak tartom népi hagyományvilágunk mind teljesebb megismerését, a hagyományok mentését, jelenkori gyakorlását. Nemes feladatként, célkitűzésként élem meg a hagyományőrzést. Fontosnak tartom, hogy már a korai gyermekkortól kezdve ismerkedjünk a népi kultúrával, hagyományvilággal. A néptáncon belül nagyon izgalmas kihívás a sok különböző tájegység táncanyagának megismerése, a viseletek felfedezése, felöltése. Élvezem, többek között, a közös betlehemezéseinket, a lucázásainkat, szépnek tartom azt, hogy a fiúk – a régi hagyományok szerint –, manapság is vödrökkel és vízzel űzik a locsolkodást. Lovas kocsin jönnek a lányokhoz, akik szívélyes vendéglátásban részesítik őket.
A szavalás, a néptánc és a zeneiskola hogyan egészítették ki egymást?
– Már kiskoromban is nagyon aktív voltam. A napjaim úgy teltek, hogy elmentem iskolába, onnan a zeneiskolába siettem, este táncra mentem. Jártam még magán angolórákra és szerb nyelvet is tanultam önszorgalomból. A Kodály Zoltán MMK keretén belül működött rajzszakkör is Németh Anna tanárnő vezetésével, oda is csatlakoztam, így ez a tevékenység töltötte ki sokáig a szombat délelőttjeimet. Mindig szerettem a nyüzsgést és a mozgást. Sohasem kötelező dologként tekintettem vállalt feladataimra, hanem szeretettel és lelkesedéssel végeztem azokat, és csinálom jelenleg is. Mindeközben feltöltődöm, jól érzem magam. Természetesen, ha sok mindent művel az ember egy időben, elengedhetetlen hozzá a jó szervezőképesség.
Gimnazistaként a társadalomtudományok területén is szép eredményeket értél el. Miért a pszichológiát és szociológiát választottad kutatási területként?
– A Tudományos Diákköri Konferencián két évben, másodikosként és harmadikosként is részt vettem. A TUDOK-on másodikban a nagydíjat, míg harmadikban az első díjat érdemeltem ki a társadalomtudományi szekcióban. Elsősorban azért ebbe a szekcióba neveztem be, mert iskolánk pszichológia-tanárnője, Mengyán Pletikoszity Ildikó jóvoltából, aki felhívta diákjai figyelmét erre a versenyre, ezekre a kutatási területekre terelődött a fókuszom. A tanárnő remek mentor. Találtam egy témát, amely különösképpen felkeltette az érdeklődésemet, és ami nagyon jól beilleszthető volt a szociológia demográfiai részébe. A vajdasági magyarok és szerbek helyzetét, viszonyrendszerét kutattam, illetve azokat – mindenekelőtt középiskolás fiatalokat érintő – a különböző sztereotípiákat vizsgáltam, amelyeket a két népcsoport fiatal képviselői egymásról alkotnak. Segítségemre volt az is, hogy iskolánkban 2006 körül Farkas Berill foglalkozott már hasonló témával, össze is hasonlíthattam az ő akkori kutatási eredményeit az én vizsgálatom eredményeivel.
Legújabban a szinkronszínészkedésben is kipróbálhattad magad. Mesélj a kurzusról!
– Amikor első ízben részt vettem a Szép magyar beszéd verseny győri döntőjében, megkeresett a budapesti Talent Studio, hogy szeretnék-e a szinkronszínészkedést tanulni és művelni a jövőben, ugyanis a Kazinczy-versenyen hallva teljesítményemet erre érdemesnek találnak, és beajánlanának erre a képzésre. Nem sokkal később részt vettem egy castingon, amelyen beválogattak a legeredményesebbek közé, így a Talent Studio diákja lettem. Ezt követően kezdődött el az a két szemeszteres folyamat, amelynek során befejeztem az alap- és a mesterképzést is. Hétvégenként utaztam fel Pestre. A tantermi órákon például arról is tanultunk, hogyan kell viselkedni a castingon, hogyan kell kis videót készíteni magunkról, de természetesen voltak különböző hangtechnikai, illetve beszédművészeti óráink is. A képzés második fele gyakorlati volt, amikor is már leszinkronizált filmeknek alkottunk újra szinkront. Nem olyan könnyű ez a feladat, mint ahogyan azt az ember elsőre gondolná: egy monitor van előttünk, amelyen követjük a filmet, a fejhallgatón keresztül az angol szöveg hallható. A kezünkbe adnak egy papírt, amelyről a szöveget kell olvasni. A képernyőn időkódolás van, a papíron pedig be van jelölve, hogy mikor és melyik bekezdést, milyen gyorsasággal és milyen időben kell felolvasni, hogy az általunk kiejtett szavak, mondatok pontosan illeszkedjenek a képernyőn látottakkal.
Végzős gimnazistaként biztosan számodra is fontos a továbbtanulás kérdése. Hol és milyen szakon szeretnél továbbtanulni?
– Mindenféleképpen olyan szakot szerettem volna választani egyetemi tanulmányaim tekintetében, amelynek egyrészt köze van az általam kedvelt matematikához, továbbá kapcsolódik a gazdaságtudományhoz, másrészt olyat, ami emberközeli, és szervezési készséget is követel. Budapesten szeretnék továbbtanulni. Úgy érzem, a gazdálkodás és menedzsment, illetve a kereskedelem és marketingszak az a két szakirány, amelyek esetében megtaláltam azt, amivel szeretnék foglalkozni a jövőben.
