Szerelem, keserűség, zene és tánc, édes békülés

Szigligeti Ede neves színpadi rendező, közkedvelt dráma- és vígjátékíró 1853-ban megjelent, A cigány című, ma is időszerű népszínművét viszi színre az idén a megalapításának 46. évét jegyző Tanyaszínház. A dinamikus zenés-táncos előadás bemutatóját július utolsó szombatján, 27-én tartják, hagyományaikhoz híven, a kavillói székházban. Oláh Tamás dramaturg a társulat Facebook-oldalán közzétett méltatása szerint egy érzelmes, humoros, felemelő és szembesítő történet vár a közönségre, sok dinamikus zenével és tánccal. De szó lesz még benne szerelemről, fiatalságról, elfogadásról, kirekesztésről, áldozathozatalról, majd a jó elkerülhetetlen győzelméről.

A nappali kánikula gyötrelmei és az esti szúnyogtámadások ellenére a próbák már javában zajlanak, és ezúttal 12 vajdasági színinövendék és az Újvidéki Művészeti Akadémia 6 frissdiplomás színésze igyekszik követni Crnkovity Gabriella rendező utasításait.

Mielőtt a darabbal és a próbafolyamattal kapcsolatban megszólaltattuk volna az alkotókat, Gombos Dániel, a Tanyaszínház koordinátora elárulta, hogy az előadás előkészületei az eddigi évek tapasztalataihoz képest rendkívül olajozottan zajlanak. Ez talán annak is köszönhető, hogy Crnkovity Gabriella valamilyen formában immár 2006 óta a tanyaszínházas alkotói csapat tagja. Múlt évben például a jubileumi, 45. előadás koreográfusaként vett részt a munkában.

– Gabriella a társulatunkban eltöltött múltjának, a lelkes hozzáállásának köszönhetően teljesen érti és érzi a közönséget, de a kavillói légkört is. Azaz a Tanyaszínház esszenciáját. Hogy hogy működnek a dolgok, mire van szüksége a színészi csapatnak, mire nincs, és ezzel együtt tudja színpadra formálni az idei darabot. Úgy gondolom, tökéletesen megfelelő egyén a rendezői feladatra – nyilatkozta Dániel. Közben a társulat a darab egyik betétdalát igyekezett próbálni, de hamarosan szusszanásnyi szünet következett, amíg a rendezőtől az iránt érdeklődtünk, hogyan esett a választás Szigligeti Ede népszínművére.

– Tamással közösen gondolkodtunk az idei szövegen. Olyan irányba fókuszáltunk, ami a Tanyaszínház hangulatára és a közegére illik, és illeszkedik a szabadtéri jellegéhez. Kiemelten fontos szempont volt, hogy olyasmi legyen, ami mindenkihez szól. És amiben sok a színészi feladat. Illetve sok szereplő kaphat teret a bemutatkozásra. Hiszen tudtuk, hogy nagy létszámú csapattal dolgozhatunk majd, 18 társulati tagunk lép színpadra az idén. És akkor itt jön a képbe az én ízlésem is. Színészként, rendezőként, de nézőként is azok az igazán jó előadások számomra, amik mélyebb mondanivalót igyekeznek közvetíteni. Ebbe a kategóriába beletartozik a romantika, de a szociális téma is. Ilyen az idei előadásunk, a tartalma, a társadalmi üzenete komoly, azaz sorsokról szól, és elgondolkodtat, de könnyedségével magával ragad és szórakoztat. Mindemellett igyekeztünk a realitások talaján maradni, hogy mi az, ami megvalósítható, ami a lehetőségeinkhez mérten kivitelezhető – hallhattuk a rendezőtől, aki elárulta, hogy hazai terepnek érzi Kavillót és a falucskával összefonódott Tanyaszínházat, ahova kisfiát is örömmel viszi magával. Véleménye szerint az idei zenés-táncos, ámde elgondolkodtató darab nem csak a közönségnek lesz élvezhető, hanem a színészek számára is nagyszerű bemutatkozási lehetőség, hiszen jól kiaknázható szakmai feladatokat tartogat.

– Szigligeti darabjában minden benne van, ami jellemezhet bennünket, hétköznapi embereket. Akár a szöveg megjelenésének idejét, de a mai társadalmunkat is visszatükrözheti, és olyan szereplői vannak, akikkel azonosulhatunk. A felemelő szerelem, a vele járó keserűség, a szülő-gyerek kapcsolat összetettsége, az emberek közötti viszony bonyolultsága, a társadalmi konfrontációk, a megalázó előítéletek, az ismeretlentől való félelem. Nagyon jó figurák vannak benne, jól játszható, élvezhető, szerethető szerepek. Rendezőként szerencsém van, mert ugyan több megközelítésből lehet hozzányúlni, de a viszonyok nagyon egyértelműek. A színészek gyorsan felismerték és magukévá tették a szerepeket, szárnyalhatnak a karakterekben, kibontakoztathatják a tehetségüket. Erre lehetőséget adnak a szélsőséges érzelmi megnyilvánulásokkal tarkított jelenetek, és ez nem minden színházi darabban van így – nyilatkozta Gabriella, aki végül hozzátette, hogy ugyan diplomás színészként kihívás számára a rendezés, de szárnyal, és nagyon szereti a feladatát.

Az előadás zenei felelőse ifj. Kucsera Géza munkáját nagyban megkönnyítette Kovács Nemes Andor, a Szabadkai Népszínház színésze, aki önként vállalkozott erre a feladatra. Ottjártunkkor is éppen az énekeket oktatta a csapatnak. A rá jellemző széles mosollyal mesélt arról, hogy azért is szeret Kavillóra járni, mert öröm tölti el, ha látja a fiatalokat ahogy fejlődnek és egyre érettebb színészekké válnak.

– A múlt évi előadástól teljesen eltér az idei Szigligeti-szöveg. Tavaly tisztelegtünk Petőfi emléke és a Tanyaszínház múltja előtt, ezúttal pedig igazi, ízes, népi, ekhós szekér hangulatú tanyaszínházra számíthat a közönségünk. Főleg azokat a szóló és kórusmű formában előadott népdalokat lehet majd hallani, amiket Szigligeti Ede is belefoglalt a darabba – némelyet kis módosítással ránk formálva. Rengeteg érzelemre kell számítani, s az is megtalálhatja majd a maga örömét, aki sírdogálni szeretne, és az is, aki felhőtlenül nevetne. Érdemes lesz az idén is megnézni az előadásunkat! – hangsúlyozta Andor.

Zsiga, a cigány kovács szerepében Budinčević Krisztián lép közönség elé, aki 2021 óta tagja a Szabadkai Népszínház magyar társulatának.

– Zsiga életén keresztül betekintést nyerhetünk az úgynevezett „cigány sorsba”, amikor valaki egy olyan közösség tagja, ami nem tűri meg, és próbálja kivetni magából. A gyermekei még fiatalok, és ebbe az állapotba, vele ellentétben, még nem keseredtek bele. Őket a szerelmi problémáik kötik le, és értetlenül állnak az előtt, hogy miért nem fogadják be őket mások. Zsiga egy ideje beletörődött a helyzetébe, és már közömbös a kisbíró vagy a hajdú ellenségeskedésével szemben. A szerepem nem lesz teátrálisan kifigurázva, és realisztikusan igyekszem bemutatni az emberi oldalát egy ilyen élethelyzetnek – hallhattuk a Népszínház ifjú színészétől.

Zsiga lányát, Rózsit, a szabadkai Dedovity Tomity Lea játssza, Peti fiát pedig a noszai Sadiković Marijo. A fiatalok évfolyamtársak, és harmadikosként fejezték be tanulmányaikat László Sándor és Balázs Áron osztályában a Művészeti Akadémián. Ezzel együtt harmadik éve ízlelgetik a kavillói próbák hangulatát.

– A közönség egy szép, egyben elgondolkodtató darabot láthat az idén. A cigány vajda két szem gyermekét formáljuk meg, akik együtt nőttek fel, és nagyon közel állnak egymáshoz. A tanyaszínházas tapasztalataimat összevetve számomra ez az év adja a legnagyszerűbb élményeket. A próbafolyamatot nagyon családias hangulatúra alakítja Gabriella, de Virág György koreográfus foglalkozásai is hatékonyak és izgalmasak. Annyira jól érzem magam Kavillón, hogy a nyár, a hőség és a por miatti megpróbáltatások másodlagossá váltak – nevetett Lea, aki azt is hozzátette, hogy a próbákon katartikus élményben volt része, és őszintén reméli, hogy ezt sikerül majd közvetíteni a közönség felé is. Az izzó zöld szemű, ifjú színészhallgató, Sadiković Marijo pedig elárulta, hogy Peti szerepe azért is áll nagyon közel hozzá, mert apai részről roma gyökerekkel rendelkezik.

– Nem lepődtem meg azon, hogy én kaptam el Peti szerepét. A megformálása a szakmai kihívások mellett nagyon komoly belső lelki út számomra. Kérdezgettem a családtagjaimat is, hogy a mi elődjeinknek mik voltak a hagyományaik, a szokásaik. Számba vettem, hogy mi minden az, amit még ma is megtartottak, és fontosnak tartanak. Emellett igyekeztem több dokumentumfilmet is megnézni. A darab tanulsága számomra, hogy egyszerre énekelni és táncolni nem áll távol a cigányoktól, de egyelőre tőlem még messze van – zárta hahotázva a Peti karakterét megszemélyesítő Marijo.

A csókai Szabó Regina a közelmúltban szerezte meg mesterdiplomáját a Művészeti Akadémián, az újvidéki és a szabadkai színházak deszkáin tekintheti meg a közönség a játékát. A Tanyaszínház idei előadásában Julcsa karakterét személyesíti meg, és rendezőasszisztensként is igyekszik helytállni.

– Julcsa a darab házsártos banyája, azaz negatív figurája, aki gyűlöli a cigányokat is. Szövi a szálakat a háttérben, és kavarja az indulatokat. Minden gonoszságot és turpisságot kihasznál, hogy másoknak rosszat tegyen. Ha a hétköznapokban ódzkodunk is a negatív emberektől, a színpadon nagyon hálás feladat ilyen személynek a bőrébe bújni. Mert szakmailag sok lehetőséget rejt magában, színes az a paletta, amit színészileg be lehet járni egy ilyen rétegezett karakter megformálásával. Táncolni imádok, 11 évig táncoltam, az éneklésben azonban még képezni kell magamat – tette hozzá Regina, aki szerint ugyan a kavillói próbák porral, kosszal, szemtelen legyekkel és szúnyogokkal együtt járnak, az a közösségi lét, amiben az izzadság mellett ilyenkor megmártóznak, felülírja a negatívumokat.

– Mondhatni, kommunában élünk itt Kavillón, és olyan élményekkel gazdagodunk, amik erősítik a közösségi létérzést. Ezzel együtt bennünket is alakítanak, és a kőszínházi évekre alázatra tanítanak. Évek múlva a legtöbben nosztalgiával gondolnak vissza erre az időszakra, és sokan visszavágynak. Kiváltság ez nekünk, vajdasági színészhallgatóknak és ifjú pályakezdőknek, amit megélhetünk a Tanyaszínháznak köszönhetően – mondta el gondolatait Regina.

A nekünk nyilatkozó színészeken kívül a közönség láthatja majd Tóth Dánielt, aki Márton parasztgazda bőrébe bújik, Greguss Lillát, ő Julcsa lányát személyesíti meg, Kőműves Csaba Bencét, aki Kurta nagygazdát viszi a nagyérdemű elé, unokaöccsét, Gyurit pedig Mendrei Zsolt. Hajdú Ferke szerepében Gusztony Endre lesz látható, Dedovity Tomity Dina pedig Erzsit játssza. Arnold Zsófia Sáriként lép színpadra, Nagy Evelin Panniként. Marcsi szerepében Pastyik Nóra játékát ismerheti meg a közönség, Kondorné szerepét Dupák Fanni alakítja. A tiszt szerepét Mihók Olivér személyesíti meg, a kisbírót Szőnyi Márton, Várszegi bőrébe Bicskei Armand bújik, násznagyként pedig Virovkić Iván szerepel a Tanyaszínház idei előadásában. A jelmezeket Hodik Annabella tervezi.

Kavillói látogatásunk végén Gombos Dánieltől megtudtuk: ahogy azt már a közönség megszokhatta, a székházukban tartott bemutatót több hivatalos főpróba is megelőzi majd. A július 27-ei, szombati kavillói premiert négy helyszín, azaz előadás előzi meg, az első nyilvános játékra július 23-án lehet számítani Szenttamáson. Az eddigi tervek szerint a társulat 28 előadással igyekszik megörvendeztetni a vajdasági közönséget.

Az idei előadások időpontjai és helyszínei:

Július:

23. Szenttamás

24. Kishegyes

25. Feketics

26. Zentagunaras

27. Kavilló

28. Drea

29. Topolya

30. Bácskossuthfalva (Moravica)

31. Bácskertes (Kupuszina)

Augusztus: