A Topolyán élő és tevékenykedő Fekete Edit óvónő életében gyermekkora óta fontos szerepet tölt be a kézműveskedés: hivatása kéz a kézben jár a kreativitással – fontos számára, hogy a gyerekek sikert érjenek el egy-egy produktum létrehozásában. Edit tevékenysége szerteágazó, többek között számos táborban tart kézműves-foglalkozásokat gyermekeknek, 2018-ban kolléganőjével megalapította a Mega Mozaikot, amelynek keretében interaktív fejlesztő foglalkozásokat tartanak, 2023-ban csatlakozott a Szakkör programhoz, emellett 1994 óta tagja a topolyai cserkészcsapatnak, amelyben jelenleg törzstiszti feladatokat lát el, s nem utolsósorban két gyermek édesanyja. Editet a sokrétű munkásságáról kérdeztük.
Hogyan esett a választása az óvónői hivatásra?
– A gimnázium elvégzése után magyarul szerettem volna továbbtanulni itt, Vajdaságban, s abban az időben az óvónői szak tűnt a legjobb lehetőségnek. A főiskolás éveim gyorsan elmúltak, az első évben egy kedves gyermekkori barátnőmmel Szabadkán laktam, közel a főiskolához. Másodéves voltam a bombázás idején, sosem tudtuk, mikor szólal meg a sziréna, és sokszor be sem tudtunk menni az órákra vagy a vizsgákra, de a tanárok kedvesek voltak hozzánk. A kedvencem a képzőművészet volt: izgalmas, hogy egy-egy gyerekrajzból mi mindent tudunk meg, illetve hogyan formálódik az anyag a gyermekek ujjai között, mire gondolnak, és mit fejeznek ki vele. Gyermekrajzból diplomáztam Gyurkovics Hunornál 2000-ben. A harmadik évet a szabadkai főiskolán kilenc évvel később vezették be, amit már családanyaként végeztem el, akkor bölcsődében dolgoztam, szakdolgozatomat a bölcsődébe való adaptációról írtam. A topolyai goricai tagozaton 2012 óta dolgozom. Szeretek itt dolgozni, mivel ahogy a köznyelvben is él, ez egy családi óvoda, kis közösség, a családok bizalmat adva nekünk, óvónőknek, a testvérpárokat évekkel később is hozzánk íratják be. A csoportomnak az Alma nevet adtam, ami szerintem sokatmondó és kedves elnevezés. A csoportomba az elmúlt évben 27 gyermek iratkozott be. Minden lehetőséget megragadok, hogy a gyermekeknek olyan óvodás éveket nyújtsak, amire szívesen emlékeznek.
Munkásságában a kézművesség is kiemelt szerepet játszik. Kitől örökölte a szeretetét?
– A munkámban és azon kívül is nagyon nagy szeretettel foglalkozom kézművességgel, melybe édesanyám által szerettem és nőttem bele. Gyermekkoromban mindig nagy csodálattal figyeltem, hogyan hímez, varrja nekünk a ruhákat, rongybabát készít, vagy épp adventi koszorút csinál. Nagyon szép gyermekkorom volt: Csókán nőttem fel, hatalmas udvarunk volt egy nagy pajtával. A barátnőimmel és a rokonokkal sűrűn játszottunk ott, sárgaföldből különböző alkotásokat készítettünk, babaruhákat varrtunk. Rengeteget rajzoltam porba, papírra és a szobám falára is, szerettem megörökíteni a dolgokat. A táborokban mindig megtaláltam a kézműves sarkokat. Nyolcévesen megtanultam a nemezelést, a kartonszövést, az agyagozást, a gyöngyfűzést. Az óvónői munka egyik velejárója, hogy minden percben kreatívnak kell lenni.
Számos táborban vezet kézműves, kreatív és játékos foglalkozásokat. Mire helyezi a hangsúlyt egy-egy foglalkozás alkalmával?
– Anyukámmal a Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társaság szervezésében nagyon régóta vezetünk a topolyai tájházban kézműves tábort Alkotni jó, játszani öröm elnevezéssel. A táborban arra törekszünk, hogy minél több technikát megtanítsunk a gyerekeknek. Nagyon jó közösségteremtő erejük van ezeknek a táboroknak! A Kodály Zoltán MMK munkájában elnökségi tagként veszek részt. Minden évben húsvétkor tojásfestést szervezünk a gyermekeknek, amelyen dekupázsolást tanítok nekik, valamint a Népművészeti Fesztiválon a témának megfelelően különböző alkotásokat készítünk a résztvevő gyermekekkel. Ezenkívül arcfestést is vállalok különböző rendezvényeken, ez nagyon népszerű a gyerekek körében – szívesen rajzolok és festek, szeretem az ecset vonalát, ahogy nyomot hagy, és megjelenik egy-egy forma a gyermekarcokon, amit különböző csillámokkal fokozni is lehet. Mivel több tábor szervezésében veszek részt, így nincs meghatározott célom, mivel azt az aktivitások fajtája határozza meg. Fontos számomra, hogy a gyerekek sikereket érjenek el egy-egy produktum létrehozásában, hiszen ez motiválja őket, hogy újra és újra megpróbálják az alkotás folyamatát. Igyekszem mindig olyasmit tanítani, amiből használható dolgok készülnek. Van olyan tábor, amit a Mega Mozaikkal szervezünk közösen, ebben a fókuszt a játékra helyezzük, mivel játékon keresztül fejlődnek a gyermekek legjobban, szoktunk azonban alkotni is, főként olyan egyszerű dolgokat készítünk, amik az adott tábor tematikájához illenek. Bábtábort is vezettem a Művelődési Ház felkérésére, ahol óvodás korosztállyal foglalkoztam. A foglalkozás lényege az volt, hogy a gyerekek megismerkedjenek a különböző bábokkal, egy-egy rövidebb szöveget megjegyezzenek, ami által fejlődik a kifejező és megfigyelő készségük. Az évek előrehaladtával azt tapasztalom, hogy a gyerekeknek nagyobb mozgástérre van szükségük, és arra, hogy a tevékenységek változatosak legyenek.
Milyen céllal alapította meg a Mega Mozaik egyesületet?
– A Mega Mozaikot 2018-ban egy kolléganőmmel alapítottuk meg, mivel több játékos napot tartottunk az óvodáskorú gyermekeknek, és szerettük volna, hogy egy egyesület álljon a hátunk mögött, hogy a pályázatok által jobb minőségű dolgokat tudjunk nyújtani a gyermekeknek. Elsősorban az volt a célunk, hogy a gyerekek értékesen töltsék el szabadidejüket és hogy számos szórakoztató és fejlesztő dologban részesüljenek. Interaktív fejlesztő foglalkozásokat tartunk a 4–12 éves korosztálynak Topolya község területén. Felöleljük a jeles napokat, szülinapokon tartunk foglalkozásokat, ezenkívül táborokat is szervezünk. A legkedveltebb és legnépszerűbb a gyermekek körében a Halloween-party és a Kincskereső tábor. Jelmezbe bújhatnak, átszellemülhetnek, és a fantáziájuk szárnyalhat. Sokat mesélnek ilyenkor, énekelnek, táncolnak, és rengeteget nevetnek!
Felnőttek számára is tart kézműves-foglalkozásokat, mikor kapcsolódott be a Szakkör programba?
– A Szakkör programba 2023-ban kapcsolódtam be Magyarkanizsán, a Felnőttképzők Regionális Hálózat és a Nemzeti Művelődési Intézet szervezésében. Elvégeztem a szakkörvezetői képzést, illetve gyöngyfűzésből, bútorfestésből és gyertyakészítésből, az idén a kereten szövés szakkört végeztem el. Legnagyobb érdeklődés a gyertyakészítés iránt mutatkozott, ezért döntöttem úgy, hogy ebben az évben megismételjük ezt a szakkört. Terveim szerint minden évben szeretnék valami újat tanulni, nagyon vonzó számomra a natúrkozmetika, a makramé, a mézeskalács-készítés és a tojásfestés. Minden szakköri csoportnak öt tagja van, és ezek a foglalkozások felnőtteknek szólnak.
Milyen szerepet tölt be az életében a cserkészet?
– A topolyai Petőfi Sándor Cserkészcsapathoz 1994-ben csatlakoztam. Itt ismertem meg a barátnőimet, akikkel egy csapatot alkottunk, és 1995-ben eljutottunk Hollandiába a cserkészek világtalálkozójára is. Több akción is részt vettem: nagy tábor szervezésében, vajdasági és szerbiai szemléken, kenutúrán, különböző versenyeken, amelyek csodás élményt nyújtottak. Hamar vezető lettem a csapaton belül, majd seregrajvezető, szakaszvezető, törzstiszthelyettes és végül törzstiszt. A törzstiszt feladata a program koordinálása, a vezetők segítése, minden akció tervezetének ellenőrzése és elszámolása a parancsnokság felé. Szeretek ide tartozni, támogató és együttműködő szervezet. A cserkészeten keresztül ismerkedtem meg a férjemmel, a mai napig cserkészek vagyunk, ahogyan a gyermekeink is. Ez egyfajta életforma, ami sok kitartást és kreativitást hoz magával.
Tevékenysége szerteágazó. Családanyaként hogyan tudja összehangolni a munkásságát a magánéletével?
– Nagyon sok mindennel foglalkozom, és szeretem is, hogy széles körben mozgok, hogy több területen vagyok aktív. Némely tevékenységben a családom is részt tud venni, de vannak olyan időszakok, amikor mindent nagyon jól kell megszervezni. Amikor a férjem és a két gyermekünk is otthon van, igyekszünk családi programot szervezni: közös filmezést, elmenni a fürdőbe, vásárolni, vagy meglátogatni a rokonokat, a barátokat. Vannak olyan pillanatok, amikor nehéz összehangolni, hogy mindenkinek jó legyen. Hogy mi motivál? Mindig azt mondták gyermekkoromban, hogy azt csináljam, amit szeretek, mert akkor az nem esik nehezemre; hogy az egyetlen dolog, amit nem vehetnek el tőlem, az a megszerzett tudás és tapasztalat. Arra neveltek, hogy nem az anyagi dolgok a fontosak, és hogy az értéket tartsam mindig szem előtt, illetve gondolkodjam egyszerűen és legyek jólelkű – úgy gondolom, ezek a gondolatok motiválnak, és ezt szeretném példaként állítani a gyermekeimnek, a családomnak és a közösségnek, amelyben élek.
Nyitókép: Lakatos János
