A neves zongoraművész, Bogányi Gergely adott koncertet a topolyai Sarlós Boldogasszony-templomban: a lélekemelő koncerten a művész egyedi ötlete alapján kivitelezett, szinte futurisztikusak ható zongoráján csendültek fel Frédéric Chopin lengyel, és Liszt Ferenc magyar zeneszerző művei, ezáltal frenetikus hangzást kölcsönözve a daraboknak. Bogányi Gergellyel a hangverseny előtt munkásságáról, magáról a Bogányi-zongoráról és jelenlegi terveiről beszélgettünk.
Az ön családjában mekkora fontossággal bírt a zene?
– A zene kulcsfontosságú volt, hiszen mindkét szülőm zenész volt. Mi négyen vagyunk testvérek, s mind a négyen zenészek lettünk. Számunkra a zene a legfontosabb kommunikációs csatorna volt. Azt is mondhatnám, hogy beleszülettem a zenébe.
Hogyan döntött a zongora mellett?
– Meglehet, hogy a zongora döntött mellettem. A legkorábbi időkre nem emlékszem, de a szüleim elmondása szerint mindig a zongora vonzott, már akkor, amikor alig értem fel a klaviatúráig. Gyermekként rögtön olyan dallamokat keresgéltem a hangokon, amiket már hallottam, így kezdődött minden. Ez talán több volt mint választás, inkább meghívásnak mondanám.
Egyetemistaként a finn zeneakadémia ösztöndíjasa is volt, emellett párhuzamosan végezte el a budapesti Zeneakadémiát és az amerikai zeneművészeti egyetemet. Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre?
– Nagyon intenzív volt, az biztos, hiszen valóban, 20 évesen már az amerikai Indiana Egyetemre és egyúttal a helsinki Sibelius Akadémiára, illetve a magyarországi Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre jártam. Minden szemeszterben két vagy három hónapot töltöttem Amerikában a többit itthon, Európában. Tanulmányaim mellett egyidejűleg állandóan koncerteztem is: volt olyan, hogy Amerikából Japánba mentem koncertezni, aztán visszautaztam, akkor a zeneakadémián voltam – majd Finnországba, Magyarországra és Németországba is utaztam, egyébként ott is tanultam. Nagyon intenzív időszak volt ilyen szempontból, de nekem akkor úgymond ez volt a hétköznapi. Az egész életem a zenében, a zongorázásban és a koncertezésben telt.
Pályája során számos díjban, mint amilyen a Kossuth-, Liszt Ferenc-, Junior Prima és Prima Primissima díj, illetve kitüntetésben részesült. Mit jelentenek ön számára ezek az elismerések?
– Mindig jó érzés kitüntetést kapni. Minden díj arra sarkall, hogy azt, amit csinálok, még felelősségteljesebben tegyem. A szakmai életemben pedig nem feltétlenül egy-egy elismerés a legmeghatározóbb, inkább megerősítést jelent számomra.
Nevéhez fűződik a saját elképzelésein alapuló, magyar fejlesztésű hangszer, a Bogányi-zongora. Miben rejlik a hangszer különlegessége?
– Az új hangszer lelke a rezonáns, amely az egyik legfontosabb részét képezi, ezt megváltoztattuk, a másik a kinézete, ami szintén a hangzással egységben változott, nem öncélúan. Az elmúlt 20 évben a fejlesztés és a különböző mérföldkövek után jelenleg ott tartunk, hogy a gyártás minősége meglehetősen stabillá vált. A nagyobb fejlesztéseket elvégeztük, most már csak a finomítások maradtak. Nagyon örülök annak, hogy tényleg eljutottunk odáig, hogy egy stabil, kiszámítható és új minőséget tudunk gyártani. A mi zongoráinkból most már 25 darab került gyártásra.
Mely zeneszerzők vannak, illetve voltak hatással munkásságára?
– Liszt mindenképpen az egyike azoknak, aki hatással volt és van is, de úgy érzem, a jövőben is nagyon meghatározó lesz számomra, elsősorban azért, mert rendkívül sokoldalú. A virtuóz műveitől kezdve, a legmélyebb szakrális zenéin keresztül mindenféle megtalálható az ő repertoárjában, a lelkiségében. Úgy érzem, majdnem kifogyhatatlan az ő művészete. A másik, akinek művészete, véleményem szerint, szintén hasonlóan gazdag, Csajkovszkij, számomra ő ugyanilyen meghatározó.
Munkásságában jelenleg mire helyezi a hangsúlyt?
– A koncertezés mellett a zeneszerzés az, ami kicsit fölerősödött, úgyhogy jelenleg elsősorban zeneszerzői feladataim vannak. Szeretném megtalálni a saját hangomat zeneszerzőként is.
