Néhány cent híján öt euróért sikerült jegyet vásárolnom egy Budapestről Londonba tartó éjszakai repülőjáratra. Az Egyesült Királyság fővárosa egyike Európa legdrágább metropolisainak. Csak néhány napom volt alaposan felkészülni London nevezetességeiből és tömegközlekedéséből. 84 font (100 euró) volt a keret, ennyibe kellett beleférni Szabadkától Budapesten át Londonig és vissza.
Ferihegyre néhány száz forintért jutottam el a MÁV-val. A Londonba való bejutás már drágább dió volt. A brit fővárost kiszolgáló három nemzetközi reptér közül a várostól legtávolabb eső Stansteadre érkeztem. Természetesen innen a legdrágább a fuvar a városba, 16 font, és ennyi lesz majd visszafelé is a reptérig. A keret több mint egyharmada már elfogyott.
Mivel az éj kellős közepén érkeztem a városba, átsétáltam egy közeli vasútállomásra, ahonnan majd még virradat előtt öt font fejében felszállok a Greenwichbe tartó legkorábbi járatra. Mire megvirradt, már a Greenwich parkban szemléltem a korán kelő mókusokat. A parkdomb tetején áll a Greenwichi Királyi Obszervatórium, melynek falán halad keresztül a kezdő meridián (greenwichi délkör), és itt van a yard, a láb és a hüvelyk hivatalos etalonja is.
Mire elállt a hajnali szitáló unalmas angol eső, ismét a belváros utcáit jártam. Piros emeletes buszból és fekete taxiból annyi volt, mint Hollandiában kerékpárból. London legtöbb nevezetessége a Temze északi partján van. Kelet-nyugati irányban – kisebb-nagyobb kitérőkkel – 8 mérföld (13 km) sétával ingyen fellelhető a turistatérképeken jelzett helyek szinte mindegyike. A belépőjegyek már más téma… A legkeletebbi állomás a Tower híd és az azonos nevű középkori várbörtön. A hídon ingyenes az átkelés, de aki fel szeretne jutni a tetejére, annak 10 font sem elég.
A városnézés innen a Temze partján halad tovább olyan látványosságok mellett, mint a folyón állomásozó leghíresebb brit könnyűcirkáló, a HMS Belfast múzeumhajó, az 1666-os londoni nagy tűzvész emlékére állított tűzurna, a London Bridge, a Shakespeare Globe Színház, a JP Morgan hitelminősítő székháza, a Kleopátra tűjének nevezett óegyiptomi obeliszk és a város kilátója – a London Eye óriáskerék. Itt érdemes bemenni a város sűrűjébe.
London középpontján, a Charing Crosson áthaladva a város leghíresebb terére, a Trafalgar térre jutunk, amelyet a Nemzeti Képtár hatalmas épülete ural. Aztán olyan helyek következnek, mint a Piccadilly Circus, a Soho (bevásárlónegyed), a Kínai negyed és végül a British Museum. Errefelé érdemes ajándéktárgyakat vásárolni (újabb 20 font). Innen a két legismertebb londoni parkba jutunk: a Hyde parkba és a St. James’s-be.
Mókusok, papagájok és vízi madarak társasága után II. Erzsébet otthona, a Buckingham-palota következik. Előtte áll London legszebb szobra, a Viktória-emlékmű. A monarchia szívétől pár száz méterre van a brit kormányfő hivatala – a Downing Street 10. A kormányzati negyedben található még a két legnagyobb attrakció: a Big Ben és a Westminster apátság. Ottjártamkor a templomban épp Fülöp herceg halálának első évfordulójáról emlékezett meg a királyi család.
Néhány yardra tőlem haladt el Károly herceg és Kamilla, valamint Vilmos és családja. Két repülőjegy áráért vettem egy vonaljegyet a londoni földalattira, hogy hazaindulás előtt eljussak még a híres felhőkarcolós negyedig és a Szent Pál székesegyházig.
A hosszú, de annál tartalmasabb nap mérlege: 24 óra alatt 24 felkeresett nevezetesség 80 brit fontért. Mivel csörgött még néhány penny a zsebemben, megengedtem magamnak, hogy London egyik legelőkelőbb helyén ebédeljek Tescós friss grillcsirkét – a Tower hídon.
