Egy újabb olyan karácsony előtt állunk, amelyre sokáig emlékezni fogunk. A világ nagy része arra számított, hogy erre az időre már elfelejtjük a vírus-históriát és mindenki hazatér szeretteihez a szeretet ünnepére. Az utazás körüli bizonytalanság viszont ma is ott lebeg minden hazautazni vágyó gondolataiban. Az ünnep előtti tíz napot Rómában, a Vatikánban és a környező városokban töltöttem. Bizony még a mindig vidám és mélyen vallásos olaszok is tanácstalanul állnak idén az elkövetkező napok elé.
Az elmúlt években a decembervégi időszak még itt Olaszországban is inkább szól az Új esztendő érkezéséről, mint a Megváltó eljöveteléről. A covid második karácsonyán az utcai díszítés és a díszkivilágítás is jóval szerényebb, de műfenyőkből és papucsvirágokból sincs annyi, mint az egyszervolt szép karácsonyokkor. Olyan a hangulat, mintha még advent hajnala lenne. Pedig az öröm vasárnapja utáni napok is elmúltak már. Tíz nappal Szenteste előtt a templomokban alig lehetett látni betlehemet. Fenyőfa egy állt Rómában és egy a szent városban.
A Szent Péter-téri betlehem- és fenyőfaállítás szokását II. János Pál pápa, Róma püspökeként honosította meg 1982-ben. Azóta minden évben más-más régió küld fenyőfát és betlehemet a Szentatyának, illetve a katolikus egyháznak. Az idei lucfenyő 28 méter magas és az észak-olaszországi Trentino megye Andalo falujából érkezett december 10-én. Andalo a Dolomitok 1000 méter magas fennsíkján fekszik. Ekkora magasságon már csak tűlevelű fákból álló erdők vannak. Ezekből választotta ki és kísérte Rómába a helyi erdőgazdaság küldöttsége a legszebb példányt. A díszeket is a helyi lakosok készítették. Ők is tiszteletüket tették a pápánál az elmúlt napokban. Elmondták, hogy ők egy szorgalmas kis falu lakói, akikről a szomszédjaik azt mesélik, hogy amikor pihennek (az andalóiak), akkor mindig fát hasogatnak. A fenyő kivilágítása a Vatikán hatásköre. Az utóbbi években energiatakarékos LED fények teszik fényessé a fát.
A szentszéki betlehemállítás története is jövőre lesz negyven éves. 2021-ben a dél-amerikai Andok hegység perui térségének betlehemi jelenete áll a fenyőfa alatt. Ebben az évben a Kelet-perui Huancavelica tartomány Chopcca faluja küldte Rómába tradicionális betlehemét. Chopcca egy 10 000 lelket számláló kecsua törzs, amely 4000 és 4500 méter közötti tengerszint feletti magasságon él. A születés-jelenet az idén kétszáz éves függetlenségét ünneplő ország népeinek mindennapi életét mutatja be. A harminc figurát a régió öt kézművese készítette és az ország népviseletébe (kecsua) öltöztették őket. A Szentcsalád, a Háromkirályok és a pásztorok szobrai életnagyságban készültek agávéból, némi kerámiából és helyi természetes anyagokból, majd Chopcca tarka népviseletébe öltöztették őket. Jézus úgy néz majd ki, mint egy hilipuska gyermek, akit azért hívnak így, mert a tipikus huancavelicai színes takaróba lesz bugyolálva és derekát chumpi (fonott öv) fogja majd át.
A szerecsen királyok puttonyait a falu jellegzetes terményével, az édesburgonyával töltötték meg. A betlehemi jászol körül a helyi állatvilág tipikus képviselőit helyezték el: lámákat, juhokat, nyulakat, flamingókat és egy hatalmas fekete andoki kondort, Peru nemzeti madarát. Ember nagyságú figurák idézik fel az Andok népeinek életét: egy pásztor az ölében egy bárányt visz, egy lány galambokat tart egy kosárban, egy helybéli pedig zenél. A helyi terepviszonyokon ősi, de máig használt szerszámokat és használati tárgyakat is hozott a törzs küldöttsége. A Szent Péter-téri betlehemi jelenetben Jézus születését egy angyal adja hírül, aki a jellegzetes wajrapuco nevű helyi fúvós hangszeren játszik.
Bennünket európaiakat megmosolyogtatnak a világ másik feléről érkezett számunkra mulatságos betlehemi figurák, ábrázolások, viseletek. Rövid időre ugyan, de elfelejtjük a maszkot, az oltásokat, a QR-kódokat és a lassan már az életet jelentő zöld kártyát. Ünnepi hangulat(lanság) ide, külsőségek oda, az idei vatikáni betlehemre pillantva rögtön az jutott eszembe, hogy mennyivel egyszerűbb Chopcca lakóinak az élete a miénktől. Mennyivel könnyebben költözött a szívükbe a megbocsátás, a béke és a szeretet?
