„A hangom a kardom, a kardunk pedig a munkánk, és én szeretem a munkámat” – ezzel a mondattal köszönte meg Frances McDormand az idei legjobb női főszereplőnek járó arany szobrocskát. Az amerikai színésznőt az Akadémia A nomádok földje című roadmovie-ban nyújtott felejthetetlen alakításáért díjazta, ezáltal belépett a háromszoros Oscar-nyertesek képzeletbeli klubjába, melynek eddig mindössze öt tagja volt.
Huszonöt évvel ezelőtt került a látóterembe Frances McDormand, ugyanis 1996-ban mutatták be a karrierjének egyik legmeghatározóbb filmjét, a Fargót, a Coen testvérek szövevényes fekete komédiáját, amelyben tökéletesen elsajátított minnesotai akcentussal ő alakította a hét hónapos terhes rendőrfőkapitányt. Az alakítása olyan hibátlan és emlékezetes, hogy ennyi év távlatából is fel tudom idézni. Azóta sem vállalt el olyan szerepet, amely az akkor megismert színészi tehetségét aláásná.
1984-ben debütált a filmvásznon a Coen fivérek rendezésében bemutatott Véresen egyszerű című filmben. A színésznő egyetlen egy dolgot fogadott meg karrierje kezdetén, hogy semmi szín alatt nem bonyolódik viszonyba kollégával. Nos, ezt az elvét rögtön az első filmjénél feladta: egymásba szerettek Joel Coen rendezővel, és még abban az évben össze is házasodtak. Az övéké az egyik legtartósabb házasság Hollywoodban, az idén ünneplik a 37. házassági évfordulójukat.
Karrierje során hatszor jelölték Oscar-díjra: 1989-ben a Lángoló Mississippi, 1997-ben a Fargo, 2001-ben a Majdnem híres, 2006-ban a Kőkemény Minnesota, 2018-ban a Három óriásplakát Ebbing határában és az idén A nomádok földje című filmekben nyújtott alakításaiért. Az Akadémia aranyszobrát a legjobb női főszereplő kategóriában háromszor vehette át: 1997-ben, 2018-ban és 2021-ben.
A Három óriásplakát Ebbing határában főszerepét korára hivatkozva először visszautasította, mert úgy gondolta, ő már csak egy nagymamát játszhatna el, de szerencsére a férje meggyőzte, így elvállalta a lányát gyilkosság következtében elveszítő bosszúálló édesanya szerepét.
Az ezredfordulót követően, az említetteken kívül olyan nagy sikerű filmekben láthattuk, mint Az ember, aki ott se volt (2001), Az igazság órája (2002), a Minden végzet nehéz (2003), a szintén Coen fivérek rendezésében bemutatott Égető bizonyíték (2008), valamint a Holdfény királyság (2012).
Egyike azon kevés színészeknek, akikre úgy hivatkoznak a szakmában, hogy „Triple Crown of Acting”, vagyis a filmekben, televízióban és a színpadon is elismertek. A filmes sikerek mellett számos színdarabban láthatta a közönség, 2011-ben visszatért a Broadwayre, és főszerepet játszott David Lindsay-AbaireJó emberek című drámájában, alakításáért a legjobb színésznőnek járó Tony-díjat vehette át.
A többek között Oscar-, Aranyglóbusz-, BAFTA-, Tony- és Emmy-díjjal a tarsolyában ő lett a filmtörténet tizenkettedik színésze, aki minden rangos színészi elismerésben részesülhetett. Filmjeivel és a tőle megszokott nyers hitelességű alakításaival beírta magát a filmtörténetbe.
A napokban ünneplte a születésnapját
Élete indulásából azonban egyáltalán nem lehetett arra következtetni, hogy egyszer majd ilyen fényes karriert tudhat maga mögött. Illinois államban, Gibson City-ben látta meg a napvilágot Cynthia Ann Smith néven, 1957. június 23-án. Szülőanyja lemondott róla, így egy kanadai házaspár fogadta örökbe, tőlük kapta a Frances Louise McDormand nevet. Mivel nevelőapja lelkészként dolgozott, sokat utaztak Amerika-szerte. Végül Pennsylvaniában telepedtek le hosszabb időre, ahol diáklányként egy iskolai színdarabban lépett a világot jelentő deszkákra. Ez megpecsételte a sorsát, egyből beleszeretett a színpad világába. Miután elvégezte a Bethany Főiskolát Nyugat-Virginiában, a Yale Egyetem dráma tagozatán szerzett mesterképzést. Első szerepe Derek Walcott Nobel-díjas jamaicai szerző darabjában volt.
A diplomaosztás után New Yorkba költözött, ahol korábbi évfolyamtársával, Holly Hunterrel osztotta meg lakását – a Coen testvérek rendezői debütálásukban eredetileg neki ajánlották fel a félrelépő házastárs szerepét, időszűkében azonban nem tudta elvállalni, így szobatársnőjét ajánlotta maga helyett. A film egy féltékeny kocsmatulajdonosról szól, aki felbérel egy magánnyomozót, hogy ölje meg hűtlen feleségét és annak szeretőjét. Abby, a feleség szerepében McDormand már az első meghallgatáson lenyűgözte a rendezőket, a második casting időpontját viszont elutasította, mert megígérte egy barátjának, hogy megnézi a kétsoros debütálását egy sorozatban. Ezt annyira emberinek találták a rendezők, hogy mindjárt tudták, ő kell nekik. A filmforgatás során egymásba szeretett a rendező és a főszereplő. Ez pontosan úgy történt, hogy McDormand könyvet kért Joeltől: „Ő elcsábított a könyvválasztással, én pedig elcsábítottam azzal, hogy meghívtam, beszélgessünk róla” – mondta a színésznő.
Rövidesen ez után összekötötték az életüket.
Legnagyobb sajnálatára nem tudott teherbe esni, azért férjével 1995-ben örökbe fogadtak egy paraguay-i kisfiút. A család jelenleg New York-ban él. Pedro 26 éves, és ő is a filmszakmában dolgozik.
Nem szereti a felhajtást
A színésznő ritkán szerepel magazinok címlapján, kerüli a nyilvánosságot. Nem tipikus hollywoodi híresség, tőle távol áll a cicoma, a glamúr és a feltűnősködés. Különleges ízlése nemcsak az egyedi témájú filmjeiben, hanem öltözködésében is megjelenik. A díjkiosztók vörös szőnyegén fittyet hány az elvárt dress kódra, a saját hangulata és igényei szerint öltözködik. Az estélyi ruha és a magas sarkú párosa helyett inkább kényelmes darabokat ölt magára, gyakran visel farmert és egyszerű felsőrészt, és tőle az sem szokatlan, ha a különleges alkalmi ruháját színében és stílusban teljesen eltérő papuccsal kombinálja. A lényeg, hogy jól érezze magát.
Stylistja valószínűleg nincs – ha mégis van, valószínűleg az ideg-összeroppanás határán van egy-egy puccosabb rendezvényre való felkészülés pillanataiban. A színésznő a ruházata mellett a frizurájára és a sminkjére sem fordít sok energiát: sokszor láthattuk már a vörös szőnyegen rendezetlen hajviselettel, festetlen arccal. Sőt azt mondhatjuk, ez már szinte hozzátartozik a megjelenéséhez. Pont emiatt számít a 63 – napokon belül 64 – éves színésznő igazán üdítő jelenségnek Hollywoodban, hiszen látszólag hidegen hagyja a tökéletességre való görcsös törekvés. Ettől függetlenül, olyan hihetetlen karizmája van, hogy különcként akarva-akaratlanul is a figyelem középpontjába kerül.
Minden porcikájával ellenzi a szépészeti beavatkozásokat, és ennek hangot is ad: „Semmilyen formában nem csonkítottam meg magam. A férfi, akivel élek, majdnem négy évtizede ilyennek lát, amilyen vagyok, és szereti azt, amit lát. Joellel sokszor beszélgetünk erről, és néha szó szerint fizikailag meg kell akadályoznia, hogy mondjak valamit azoknak az embereknek, a barátainknak, akik kés alá feküdtek. Nagyon dühös vagyok amiatt, amit magukkal tettek”.
Hevesen kampányol Hollywoodban a nemek közötti bérszakadék ellen is.
A Women in Film panelen nyilatkozva elmondta, csak egy filmben – a Transformers 3-ban – fizettek neki annyit a munkájáért, amennyit megérdemel.
Frances McDormand erős, független női karaktereket formál meg a filmvásznon, és a jelekből ítélve, ő maga is az.
