Nyerő hármas: zene, tánc és humor

Hozva a tőle megszokott, nagyívű formát az idén is színvonalas és rendkívül szórakoztató előadást készített a közönség számára a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Sturcz József Színjátszó Csoportja. Szántó Armand–Szécsén Mihály Paprikáscsirke című kétfelvonásos zenés bohózatát vitték színre, Molnár József rendezésében.

A darab cselekményéről így tudósít a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XXVII. Találkozójának programfüzete: „A Paprikáscsirke a magyar vállalkozó kissé szatirikus, ironikus, gúnyos, de mindenképpen szeretetreméltó és együttérző ábrázolása.”

A bohózattal a csoport eredményesen szerepelt a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján, Topolyán. A zsűri Pataki László-díjjal tüntette ki a színjátszó csoportot a találkozó legjobb hagyományos keretek között megvalósított előadásáért, továbbá nekik ítélte oda a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának különdíját: vendégszereplést a Jadran színpadán. A legjobb női főszereplőnek járó Ferenczi Ibolya-díjjal pedig Dienes Koleszár Valériát, a színjátszó csoport tagját tüntette ki, Valéria szerepének megformálásáért.

A Magyar Szó napilapra féléves előfizetést nyert Zsivu Péter és Molnár Oszkár, a Hét Nap hetilapra pedig Molnár Csilla féléves előfizetést kapott. A zsűri különdíját, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet könyvcsomagját Csernai Pannának és Kiss Gábornak ítélték oda.

Molnár Józseftől, a kupuszinai színjátszócsoport neves rendezőjétől a darab kiválasztásával, a próbafolyamattal, a bemutatókkal és a tájolási tervekkel kapcsolatban a következőket kérdeztük:

Mi alapján történt a darabválasztás, majd hogyan zajlott a felkészülés?

– Az idén nem tömeges a szereplőgárda, nyolcszereplős bohózatot választottunk, mivel a vidéken tanuló egyetemisták nehezen tudnak alkalmazkodni a próbaidőpontokhoz. Aki most vállalni tudta a szereplést, az maximálisan teljesített nemcsak a jelenléttel, hanem az alakítással is. Úgy is fogalmazhatok, mindenki helyén van a maga szerepében.

Milyenek a visszajelzések a közönség, a közösség részéről?

– Az eddigi bemutatók nagy sikerrel értek véget. Leírhatatlan öröm volt látni a szereplők boldog arcát, miután a közönség megünnepelte őket. A vígjáték, a bohózat, pláne, ha még zenés is, megadja a felhőtlen kikapcsolódás, feltöltődés lehetőségét, a szereplők és a nézők számára egyaránt. Természetesen ezt a darabot is elvittük a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók ez évi találkozójára. Érdekel bennünket és fontos számunkra a bírálóbizottság véleménye, sokat tanulunk a szakmai zsűri értékeléséből, büszkék vagyunk a díjakra. Ugyanakkor számunkra mindig a nagyérdemű véleménye az első.

Fontos az is, hogy nagyon tehetséges fiatal tagság, utánpótlás jellemzi a színjátszó csoportunkat. Mindig lehet rájuk számítani, amikor csak idejük engedi, részt vesznek a produkciókban. A színjátszók alakításai, a zenei rendezés és a koreográfia mellett ugyancsak lényeges kiemelni az előadás hátterében tevékenykedő sok-sok ügyes és kreatív segítőt. Az ő munkájuk, hozzájárulásuk nélkül szintén nem jöhetne létre ilyen jellegű, nagyívű produkció – hallottuk a rendezőtől.

A darabban nincs a klasszikus értelemben vett főszerep, mindenkinek kijut a poénokból. Arról, hogy milyen élmény részt venni a produkcióban, egy női és egy férfi szereplőt is kifaggattunk.

Dienes Koleszár Valéria a dramaturgiai bravúrokkal teli, kissé szatirikus történet anyós szerepében a következőképpen érzi magát:

– Örömmel vettem a felkérést és vállaltam el a szerepet. Tíz éve nem voltam színpadon, holott nagyon kedvelem a színjátszói kihívásokat, ezt a közeget. Boldog vagyok, hogy ennyire sikeres a darab. Nekem mindig, minden előadás előtt lámpalázam van, de sokat jelent, hogy gördülékeny, élvezetes volt a próbafolyamat, nagyon jó a színjátszó gárda, remekül össze tudtunk dolgozni, hangolódni – mesélte Valéria.

Zsivu Péter az elmúlt évtizedben aktívan kivette részét a színjátszócsoport munkájából. Előtte is közreműködött zenészként, az utóbbi időben színjátszóként arat sikereket.

– Mindegyik produkció nagy élmény, nekünk, színjátszóknak is. Az idén számomra az jelentett különös kihívást, hogy az általam alakított karakter akcentussal beszéli a magyar nyelvet. Fontos, hogy a közönség mindenütt lelkesen veszi a poénokat. Ami szerencsére az idő múlásával sem változik az, hogy a zene, a tánc, a humor mindig nyerő hármas, ha színjátszásról van szó. Igyekszünk minél többször bemutatni, a környékbeli településekre eljuttatni ezt az idei előadást is. Április elején volt a helyi bemutató, majd 15-én ismét egy kupuszinai előadással „gyakoroltunk”, másnap, 16-án szerepeltünk vele a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján, Topolyán. Aztán április 22-én Szilágyira vittük a Paprikáscsirkét, majd május elején Doroszlón játsszuk a bohózatot – hallottuk Pétertől.