Az eddigi összeállításainkban igyekeztünk olyan vegyületekre, vegyületcsoportokra, jelenségekre ráirányítani a figyelmet, amelyek gyakran előfordulnak és fontos szerepet töltenek be a mindennapjainkban. Több esetben olyan anyagokra esett a választásunk, amelyek, bármerre is nézünk, bármit is teszünk, szinte mindenütt ott vannak, körbevesznek bennünket, számtalan tevékenységünk során szembesülnünk kell velük, mivel behálózzák mindennapjainkat. Mindannyian tudjuk, hogy egyes anyagok, termékek használatának sok pozitív hozadéka van, ám azt sem téveszthetjük szem elől, hogy olyanok is akadnak, amelyek az elterjedtségük, hozzáférhetőségük révén komoly problémákat is okozhatnak, különösen a környezetünk tekintetében. Ezúttal olyan érdekességeket válogattunk, amelyek felett gyakran elsiklunk, ezért úgy véljük, érdemes megállni egy pillanatra, és rácsodálkozni a kézenfekvőknek tűnő információra, vagy újra tudatosítani magunkban egy-egy közismertnek tűnő tényt.
Az energiaitalok
A hozzám hasonló korúak vagy a nálam idősebbek egyértelműen a kávéra gondolnak, ha valaki megemlíti a koffein szót, ám a fiatalabbaknál ez már valószínűleg nem ennyire egyértelmű asszociáció. Az ő életükben az energiaitaloknak is fontos szerep jut, így annak ellenére, hogy nem biztos, hogy mindannyian tudatosan, jelentős mennyiségű koffeint visznek be a szervezetükbe ilyen módon. Az energiaitalok népszerűsége a fiatalok körében annak köszönhető, hogy a két fontos összetevője, a gyorsan felszívódó szőlőcukor, valamint a koffein élénkítő hatású, vagyis a bulizó fiatalok úgy érzik, több erejük van, éberebbek, főként akkor, ha alkohollal párosítják az energiaitalt.
A szőlőcukor (glükóz) egy szerves molekula, nagyon elterjedt, szerkezetét tekintve fontos monoszacharid, az aldohexózok közé tartozik (hat szénatomos vegyület, aldehidcsoportot is tartalmaz), az élővilág egyik alapvegyülete. A másik fontos összetevő, a koffein, a kávéban és a teában is megtalálható, az alkaloidok közé tartozó vegyület, enyhe serkentőszer, csökkenti a fáradtságot és az álmosságot. Az összetevők közül érdemes megjegyezni a taurin nevét is, ami egy aminosav-származék. Kis mennyiségben az állati és emberi szervezetben is előfordul, a húsok és belsőségek tartalmazzák.
Az energiaitalok hatékonysága változó a szervezettől függően, ezért előfordulhat, hogy valaki sikeresebben legyőzi a fáradtságát a kávé vagy a tea segítségével. Ám a legjobb ellenszer mégiscsak a kiadós alvás, így hacsak tehetjük, maradjunk ennél a tevékenységnél!
A nadragulya
A tavasz megérkezése egyben azt is jelenti, hogy igyekszünk kiszabadulni a lakásból a téli, fázós időszak után, és minél több időt tölteni kint, a szabadban, a levegőn, a napfényben. Akár a kertészkedést, akár a barangolást, sétát választja valaki, érdemes nyitott szemmel járnia, hiszen amellett, hogy rácsodálkozunk egyes növények szépségére, arra is oda kell figyelnünk, hogy bizony mérgezőek is akadnak közöttük. A különféle gombák és az aranyeső mellett számos egyéb olyan növénnyel is találkozhatunk a környezetünkben, amelyekről talán nem is sejtjük, hogy problémát okozhatnak.
Egy ilyen növény a maszlagos nadragulya, azaz az Atropa belladonna is. A belladonna elnevezés a szép asszonyra utal, ami onnan származhat, hogy pupillatágító hatását már az ókori rómaiak ismerték, ám főként a középkorban használták az asszonyok azzal a céllal, hogy pillantásukat még csillogóbbá, csábosabbá tegyék. A növény hatóanyaga az atropin, ami egy mérgező alkaloid. Mérgezés a bogyótermés elfogyasztásával történhet. A mérgezés első tünetei: erős megvilágítás mellett is tág pupilla, rekedtség.
Ugyanilyen hatóanyagot, a mérgező atropint tartalmaz a csattanó maszlag (Datura stramonium) is. Virága tölcsér formájú, fehér színű, magvai feketék. Erősen mérgező, gyermekek számára akár tizenöt szem mag elfogyasztása is halálos lehet.
A szentjánosbogár
A szentjánosbogárnál több fajt különböztetünk meg. Léteznek olyan fajok, amelyek esetében csak a nőstény képes világítani. A fény kibocsátásának két célja van, fontos szereppel bír a zsákmány elejtésében, illetve a párkeresésben is. A szentjánosbogárra az a jellemző, hogy minden faj csak saját fajtársaival tud utódot nemzeni, fényjelzésük is fajonként eltérő. Egyes fajok nőstényei azonban képesek utánozni egy másik faj villantásait, s ezzel odavonzzák a hímet, utána pedig felfalják.
A szentjánosbogarakra jellemző világító, sárgászöld fény kémiai úton jön létre. Ehhez oxigénre, vízre, luciferinre és egy luciferáz nevű enzimre van szükség. Ha a rovar megszakítja az oxigénfelvételt, a fény kialszik. A fényt a potroh elülső része termeli, a világítósejtek (fotociták) segítségével. Ezek belsejében luciferin képződik, amely oxigént tartalmazó környezetben, mint amilyen a levegő is, átalakul, majd fényrészecskéket, vagyis fotonokat bocsát ki.
A régi könyvek illata
Aki szeret olvasni és szereti a könyveket, szívesen emlékszik kedvenc könyve illatára is, legyen az akár új, akár régi. Míg az új könyvek illata inkább a festékekre és a papírra emlékeztet bennünket, a régi könyveké más jellegű, ami annak köszönhető, hogy a könyvek borítója, papírja és festékanyaga különböző vegyületeket tartalmaz. Idővel, az olyan környezeti hatásoknak köszönhetően, mint a nedvesség, a hő és a fény, ezek a vegyületek bomlásnak indulnak. Amikor ez megtörténik, illékony szerves vegyületek szabadulnak fel a papírlapok közül. Attól függően, hogyan készült a papír és hogyan kötötték be a könyvet, ezek a felszabaduló vegyületek különbözőek lehetnek. Két ismert vegyület, amelyekkel gyakran találkozhatunk a régi könyveknél, a benzaldehid és a vanillin.
A benzaldehid a természetben megtalálható a mandulában, ezért könnyen megeshet, hogy ennek a csonthéjasnak az illatára emlékeztet valamelyik kötet, míg a vanillin a vanília illatát és ízét biztosítja, ezért ne lepődjünk meg azon sem, ha annak illatát véljük felfedezni valamelyik könyv lapozgatása közben.
A tejsav
A tejsav (2-hidroxipropánsav) a természetben is megtalálható szerves sav, színtelen folyadék. Számos élelmiszer természetes összetevője. A tej cukortartalmából keletkezik. Hatására a fehérjék kicsapódnak, és kocsonyás állagú anyag jön létre, ez az aludttej. A tejtermékeken kívül megtalálható a borban, a savanyú káposztában, a kovászos uborkában, valamint az izmokban is keletkezik. Az emberi vérben nyugalmi állapotban koncentrációja 1–2 mmol/l, ez az érték azonban nagymértékű fizikai igénybevételkor jelentősen megnövekszik. Ez a tejsavfelesleg az izmokban keletkezik, és ott izomlázat okoz.
Egy fontos származéka a politejsav (PLA), ami egy polimer, és egyre nagyobb szerepet kap annak a tulajdonságának köszönhetően, hogy biológiailag lebomló, bomlástermékei pedig nem mérgezőek. Kedvező tulajdonságai közé tartozik még a kis gyúlékonysága, az, hogy az égése során csekély a füstképződés, az UV-fénynek ellenáll, jól színezhető, valamint kis sűrűségű. Alkalmas a PLA ruházatok, bútorok előállítására, felhasználható kupakok, eldobható poharak, tányérok, evőeszközök, csomagolóanyagok gyártására. A PLA a gyógyászatban is használható, például a gyógyszerek kapszulázószereként lehetővé teszi a szabályozott hatóanyag-leadást.
A magnézium-oxid és az etil-klorid
A magnézium-oxid a magnézium oxigénnel alkotott vegyülete, amely általában fehér por formájában fordul elő. Erősen higroszkópos (nedvszívó), ezért a nedvességtől elzárt helyen kell tárolni. A sportolók, főként a tornászok és a súlyemelők használják az izzadság okozta csúszás megakadályozására.
A cseppfolyósított etil-kloridot (klóretán) használják sportsérülések fagyasztására, helyi érzéstelenítésére, mert nagy a párolgáshője, és párolgás közben hőt von el a környezetétől. A klóretán vagy etil-klorid egy halogénezett szénhidrogén, az etán klórtartalmú származéka. Színtelen, jellegzetes szagú gáz, könnyen cseppfolyósítható. A klóretángőzök kábító, narkotikus, gyengén altató hatásúak. Vízben csak kismértékben, viszont alkoholban és éterben jól oldódik.