Mai témánk kiindulópontjaként egy fordításból eredő szóhasználat szolgál, amely a következőképp szól: Nagyon csöndes, földhöz ragadt srác, a munkához való hozzáállása pedig talán mindannyiunkénál erősebb. A pozitív jellemzések között szemet szúr a földhöz ragadt szerkezet, és nem csak azért, mert ebben a formában szó szerint a földhöz tapadásra utal, holott a csapattársát dicsérő sportoló bizonyára nem erre gondolt. Mint kiderül, az eredeti jellemzés angolul hangzott el, és abban a down to earth kifejezést használták, amely a meghatározás szerint az észszerű, gyakorlatias, segítőkész és barátságos hozzáállást fejezi ki. Így már helytálló a leírás magyarul is, mindazonáltal az is nyilvánvalóvá válik, hogy a földhözragadtságnak itt aligha van helye, sem konkrét, sem átvitt értelemben.
Miután megállapítottuk, hogy különbség van a földhöz ragadt ’a talajhoz tapadt’ és a földhözragadt ’a hétköznapi dolgokon felülemelkedni nem tudó’ között – a jelentésváltozás egybeírást indokol –, érdemes egy kicsit elidőzni utóbbi változatnál, illetve annál, hogy ez a negatív, rosszalló csengésű melléknév hogyan is kerülhetett mégis pozitív szerepbe. Az értelmező szótár alapján két jelentését ismerjük: nyomorúságosan szegény; illetve a mindennapi élet apró-cseprő gondjaihoz tapadó, ezeken felülemelkedni nem tudó. Az egybeírt, átvitt értelmű forma a konkrét jelentésből alakult ki, vagyis a különírt változatból, és eredetileg a jobbágyokra, a szolganépre utalt. Nem a magyar nyelvben keletkezett, hanem latin mintára alkotott tükörfordítás. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy a röghözkötöttek, földhöz tapadók megnevezés az Árpád-házi királyok idejében a társadalmi rétegződés legalsó fokára szorítottakra, a szolgákra, a földesúri hatóságnak alávetett személyekre vonatkozott, akiknek helyzete átmenet volt a rabszolga és a jobbágy között. Móra Ferenc ekképpen ír a Földhözragadt János története című novellájában: „Igenis, egyszerűen csak Földhözragadt János. Ez nem olyan szép név ugyan, mint a Gomborrú Habók Fügedi vagy a Laskafülű Csonka Keserű, de azért őróla is igen szép történetet tudok. Érdemes azt följegyezni a kéménybe korommal.
Földhözragadt János nem volt mindig földhöz ragadt ember, de mindig szeretett volna az lenni. Ez már vérében volt a hetedik öregapja óta, akit talán a Dózsa György idejében vertek agyon mint földigénylőt.
Ez a János nyilván sohase hallott Dózsa Györgyről, se a hetedik öregapjáról, de azt meg bizonyosan nem tudta, hogy minek hívták a dédapját. A Jánosoknak nincsen családfájuk, és ha volna, akkor kapanyelet csinálnának belőle, hogy ne kelljen azt is pénzen venni. (…)
Attól se kell félni, hogy a Jánosoknak valami rossz szándékuk volna, és destruálni akarnák az emberi törvényeket az ősi törvényért, ó, dehogy! A Jánosok nem tudnak latinul, és az ősi törvény alszik a lelkükben, mint a tejútban a fény. Ha néha csillámot vetne is, a Jánosok rászorítják a nehéz tenyerüket, mert tudják, hogy mindennek úgy kell lenni, ahogy van, és hogy minden a jó Isten rendelése.” Földhözragadt János végül ugyan kapott egy kevéske területet, de inkább megvált tőle, mert a rossz minőségű földből nem tudta eltartani a családját, dolgozni meg nem fogadta föl senki mint „földbirtokost”.
A röghözkötöttek a földesúr hatalmának voltak alávetve, aki korlátozhatta őket szabad költözködésükben. A történelem során az uralkodók hol megadták a szabad költözködés jogát, anélkül hogy a valóságban be tudták volna tartatni, hol pedig szigorítottak rajta; végül II. József szüntette meg 1785-ben a jobbágy nevet és a röghöz kötés jogi gyakorlatát.
E rövid áttekintésből kitűnik, hogy a földhözragadt melléknév mindkét jelentése egyazon történelmi tőről fakad, és a pozitív kicsengés nem lelhető fel egyikben sem: vagy a rendkívüli szegénység, vagy a kicsinyes, korlátolt gondolkodás jellemzője lehet – utóbbi a gyakoribb.
Ha már a földhözragadtság nem jöhet szóba, hogyan fejezhette volna ki magát a sportoló – azaz a fordítója –, ha ragaszkodik az állandósult szókapcsolathoz? Habár hasonló hangzású, jelentésében merőben más a földön jár, másképpen két lábbal áll a földön kifejezés. A stabil, biztos alapra vonatkozó konkrét értelmezésből kiindulva a gyakorlatias hozzáállásra utal, amikor valaki reálisan látja a világot, és ekként cselekszik. A földhözragadt és a földön jár közötti hasonlóság okozhatta a cserét a kiinduló példánkban is. Földön jár kifejezésünk ugyancsak átvitt értelemben vallási vagy költői vonatkozásban azt is jelenti, hogy valaki a földi életét éli. Ennek megfelelően olvashatjuk a következő sorokat a Szentivánéji álom című Shakespeare-műben Arany János fordításában:
Most e házban szélt veszünk,
Napköltéig itt leszünk. –
A fő-ágyhoz legelébb!
Hintsen áldást rá e nép:
Hogy a sarj, mi ott terem,
Legyen boldog, végtelen.
Mind a három ifju pár
Hű legyen míg földön jár;
