– Kisgyermekkorban, sőt már a várandósság időszakában el kellene kezdeni a szülőnek mesét mondani a gyermekének, hiszen rengeteg pozitív hatással bír. Olyan, mint egy kincsesláda, amiben nem arany, hanem még annál is nagyobb érték található – magyarázta Vukelity Csilla, a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola tanítónője a mesemondással kapcsolatos interjúnk során. Beszélgetésünk alkalmával kiderült az is, hogy a fiatal tanítónő már hosszú-hosszú évek óta rajong a mesékért. Ebből kifolyólag szeptemberben úgy döntött, hogy megalakítja saját meseműhelyét, melynek jelenleg öt – második és harmadik osztályos – tagja van: Gyólai Fanni, Kopasz Emma, Vukelity Liza, Barkóci Fanni, Majoros Szandra. A kis mesemondók hatalmas motiváltsággal és lelkesedéssel tanulnak és fejlődnek annak érdekében, hogy a jövőben minél jobb eredményeket érjenek el.
A mese fontos része az anyanyelvoktatásnak, hiszen általuk ápolhatjuk a hagyományainkat, és nem utolsósorban megtarthatjuk az anyanyelvünket tisztának, eredetinek. Tény, hogy segíti a szülő és a gyermeke közötti kapcsolat elmélyítését, igazságosságra és önzetlenségre, segítőkészségre nevel, ezenkívül fejleszti a szókincset, a figyelmet, a türelmet, mi több, az elvont gondolkodást is.
A kis mesemondókról, a versenyekről, a mesék szerepéről és fontosságáról a tanító néni számolt be lapunknak.
Szerinted milyen egy jó mesemondó, és te hogyan, mi alapján választottad ki az öt leányzót?
– Az alapján választottam ki az ígéretesnek tűnő kis tehetségeket, hogy kik a leghangosabbak és a legcserfesebbek. Kopasz Emmán és Gyólai Fannin már megszólalásuk alkalmával egyértelműen észrevehető volt a magabiztos kiállás. Emellett mindkét lány szeret olvasni, így a korukhoz képest igen fejlett a szókincsük. Az első mesemondásuk után azonnal ki is derült, hogy tényleg van hozzá érzékük. Vukelity Liza is nagyon ügyes. Tudtam, hogy több könyve van otthon, mint ami elfér. Nagyon sokat és nem mellesleg gyorsan is olvas. A másodikos lányokat úgy választottam ki, hogy a többi tanító néni segítségét kértem, hogy ajánljanak olyan gyerekeket, akikben látnak potenciált, képességet a mesemondásra. Így esett a döntés Barkóci Fannira és Majoros Szandrára. Fanni többször is járt már szavalóversenyen, Szandra pedig magabiztosságával elképesztően vonzza az emberek tekintetét. Amikor elkezdi mondani a mesét a sajátos hangszínével és hangterjedelmével, nem tudjuk levenni róla a szemünket. Alapvetően egyik kislányról sem tudjuk, annyira érdekesen és figyelemfelkeltően mesélnek. Nos, így állt össze az öttagú csapat szeptemberben.
Vukelity Csilla tanítónő (Fotó: Vukelity Csilla)
Hogyan tartja fenn magát a mesemondó műhely?
– Mivel eddig önköltségből kellett megoldanunk mindent, ezért az iskolán keresztül csatlakoztunk a Kobzart Polgárok Egyesületéhez, hogy pályázni tudjunk, így reméljük, hogy hozzájuthatunk majd némi anyagi támogatáshoz. Ahhoz, hogy a meseműhely sikeresen működjön, szükségünk van segítségre, hogy utazhassunk, hogy minél több helyen megmutassuk magunkat.
Milyen rendezvényeken, illetve versenyeken mutatkoztatok be eddig?
– A lányok legelső bemutatkozása a Mikulás-váró rendezvény alkalmával történt, melyet a falu központjában tartottak meg. Ezt követően szerveztünk egy mesedélutánt is a csantavéri Bartók Béla Művelődési Egyesületben, ahol a mesemondókon kívül még betlehemesek is felléptek. Sikerült egy nagyon szép kis műsort összehoznunk. Nagyon örültem, hogy a szülőkön kívül több érdeklődő is megjelent az eseményen, ami azt jelenti, hogy igenis van igény az ilyen jellegű rendezvényekre. Bízom benne, hogy a mi kistelepülésünkön sikerül majd egy olyan közösséget kialakítani, akik érdekeltek a népmesék iránt, akik szeretik a meséket, és szívesen válnának mesehallgatókká. Az cél az, hogy ezt a hagyományt újra felélénkítsük. A megmérettetéseket illetően a Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyre minden évben a legjobb tudásunk szerint készülünk. Mivel nagyon erős a mezőny, ezért fontos, hogy a lehető legnagyobb felkészültséggel érkezzünk, hiszen rengeteg tehetséges mesemondónk van itt Vajdaságban. Szeptemberben első alkalommal voltunk az Újvidéki Módszertani Központ amatőr mesemondó versenyén, ahonnan pozitív élményekkel tértünk haza. Itt valójában nem volt rangsorolás. A zsűri minden fellépő produkcióját véleményezte, és minden gyerek ajándékban részesült, ami jó érzésekkel töltött el mindenkit. Ezután voltunk egy népmesemondó versenyen Baján, ahonnan sikerült egy bronzdíjat hazahoznunk, és most legutóbb február 3-án vettünk részt a szegedi Százszorszép Mesegyűrű Mesemondó Verseny Csongrád megyei fordulóján, ahol két első és egy harmadik díjat sikerült bezsebelnünk, két leányzó pedig dicséretben részesült. Így most mind az öt gyermeknek van már elismerése, amivel bizonyítani tudja – ha kell ezt még egyáltalán bizonyítani –, hogy igenis tehetségesek a mesemondásban.
Hogyan motiválod a lányokat?
– Bevált tradíciónk, hogy minden verseny után megjutalmazzuk magunkat valamivel. Várost nézünk, sétálunk, eszünk valami finomat, és rengeteget nevetünk. A lányok nagyon szeretik ezeket a programokat. Meglátásom szerint fontos, hogy a versenyekről – eredményektől függetlenül – pozitív élményekkel térjenek haza. Ez általában sikerül is.
Hogyan készültök egy-egy megmérettetésre?
– Igyekszem a legjobb tudásom szerint vezetni a műhelyt. Egy megmérettetésre való felkészülés nem egyszerű feladat. Rengeteg időt vesz igénybe. Az elején még együtt olvassuk a meséket, aztán elkapják azt papír formában. Ezt követően az a feladatuk, hogy otthon megtanulják, és amikor már el tudják mondani fejből, akkor elfelejtjük a papírt, és onnantól kezdve már úgy mondják, ahogy megmaradt bennük. Természetesen mindig mellettük vagyok. Elmondom nekik, hogy szerintem min kellene változtatniuk, hogyan kell hangsúlyozniuk és persze helyesen artikulálniuk. Szerencsém van velük, hiszen a lányok nagyon figyelmesek, igyekeznek megfogadni minden tanácsomat. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, amit tanácsolok nekik, és ezeket próbálják meg is fogadni, illetve minden egyes alkalommal jobban és jobban teljesíteni. Büszke vagyok rájuk. Egyébként van segítségünk is, Szabó Réka Mesefa díjas mesemondó személyében, aki már hosszú évek óta foglalkozik mesemondással. Hálásak vagyunk neki, hiszen fáradhatatlanul igyekszik segíteni a munkánkat, és különféle tanácsokkal lát el bennünket.
Vukelity Csilla tanítónő (Fotó: Vukelity Csilla)
Mit jelent számodra a mese?
– A mese minden olvasatra mást ad. Minden életkorban meg lehet találni benne azt, ami számunkra a legfontosabb. A próbatételek, amelyeket a főhősünk átél, a legkisebb királykisasszony, ahogy túljár mindenki eszén, sokat taníthat. Az életben számos pillanat van, amikor szükségünk lenne a mesére, hiszen segíthet megtalálni a választ a különféle problémákra.
Mennyire fektetsz hangsúlyt a tanóráidon a mesék olvasására, mondására?
– A tantervben elég sok mese szerepel, így nagy hangsúlyt fektetünk rá. Az olvasókönyvben a vajdasági népmeséktől a magyar népmesékig minden megtalálható, ami le tudja kötni a gyerekek figyelmét. Igyekszünk élvezetesebbé tenni velük az órákat, és minél többet megtanulni.
Mik a jövőbeli terveid a kis mesemondó csapatoddal?
– Mindenképpen az, hogy közülük kerüljön ki egy vagy több felnőtt mesemondó, aki aktívan foglalkozna a meséléssel itt Csantavéren. A tavalyi mesedélután sikerességéből fakadóan az idén is nagyon szeretnék megszervezni egy újabbat, szintén betlehemi színjátékkal. Továbbá minél több versenyre el akarom vinni a lányokat, hogy számos emberrel megismertessem őket, a nevüket. Mostanáig már mindegyik mesemondónak van valamilyen elismerése különféle megmérettetésekről – nem is akármilyen –, úgyhogy mindenképpen pozitívan értékelem az eddig elért eredményeket, és bízom benne, hogy az elkövetkező időszakban is hasonló sikereket érünk el.
Hogy mi a véleményük a lányoknak a mesemondásról, a jó mesemondóról, arról Gyólai Fannit és Vukelity Lizát is megkérdeztük.
A harmadik osztályos Gyólai Fanni két éve mond meséket. Már jó néhány versenyen részt vett nemcsak Vajdaságban, hanem Magyarországon is. Elmondása szerint sosem szabad elkeseredni senkinek, aki egy megmérettetésen nem ér el helyezést.
– Nagyon szeretek mesét mondani és hallgatni. Anyukám még a mai napig is esténként meséket olvas nekem. Mindig beleélem magam. Hogyha történik benne valami izgalmas, akkor általában elgondolkozom, hogy de jó lenne, ha én ott lennék. Szerintem a jó mesemondó az, aki beleéli magát, aki hangosan mondja, hogy azt szépen lehessen érteni. A versenyekre sokat szoktam gyakorolni, és a két év alatt sokat fejlődtem. Most már nem akadok meg annyiszor, nyugodtabb és magabiztosabb is vagyok – hallottuk Fannitól.
Vukelity Liza harmadik osztályos diák szeptember óta foglalkozik mesemondással. Szerinte a jó mesemondó kitartó, jól hangsúlyoz, odafigyel mindenre, és beleéli magát a mesélésbe.
– Nagyon szeretek mesét mondani. Otthon nagyon sokszor olvasok meséket. Voltam már Baján és Szegeden is versenyen, ez utóbbin első helyezést értem el. A meséket általában gyorsan megtanulom. Elolvasom legalább háromszor, aztán megpróbálom elmondani, és hogyha nem megy, akkor néha belenézek, de sokszor magamtól találok ki valamit, hogy folytatni tudjam. Szerintem már jobb és magabiztosabb vagyok, mint a kezdetekkor. Még sokáig akarok mesét mondani – emelte ki a kis Liza.
Nyitókép: Vukelity Csilla tanítónő (Fotó: Dér Dianna)
