Sokféle válasz jöhet velünk szembe, ha elkezdünk kutakodni a címben feltett kérdés nyomán. Például az, hogy a makula vagy sárgafolt (macula lutea) a színlátás helye a retinán, a látóidegfőtől (vakfolt) oldalra található, és benne helyezkedik el a látógödörnek (fovea centralis) nevezett bemélyedés, amely az éleslátásért felelős. Ezt a leírást, habár kétségtelenül pontos, esetünkben félre kell tennünk, vizsgálódásunkat ugyanis a makulátlanul működik szókapcsolat indította el, amely két kérdést vet föl: mit jelent a makula szó, és annak fosztó- és határozóképzővel ellátott alakja használható-e a példa szerint egy gép működésére vonatkozóan?
Habár ma már csak képzős alakjával találkozunk, a régi nyelvben valóban létezett a makula szó, amelynek egyaránt volt konkrét és átvitt értelme: szennyeződés, testi folt, illetve erkölcsi szeplő, szégyenfolt. Latin jövevényszó a következő eredeti jelentésekkel: lyuk, rés; folt. Az értelmező szótár ezeket a példamondatokat idézi: Egyetlen makula nem sok, de annyi se volt az ő jellemén s előéletén. (Mikszáth Kálmán) Semmi makulát nem találhatott volna ebben a magános, zord emberben. (Móra Ferenc) A fosztóképzős változat (makulátlan) egyaránt kaphat szó szerinti, valamint átvitt értelmet: tökéletesen tiszta, fehér, patyolattiszta; erkölcsileg feddhetetlen, szeplőtelen, hibátlan erkölcsű. Előbbire Jókai Mór mondatát hozzuk példának: Az elvesztett alak ugyan már nem olyan makulátlan fényes, mint volt: a rozsda megfogta; de az még mindig „aerugo nobilis”; a corynthi érc nemes szennye: a nagyravágyás rozsdája. Utóbbira Ady Endre versének sorait: S most lenget utánam jelt / A Patyolat, Most, most szeretnék lenni bátran / Élet-tagadó, szűz, makulátlan, / Vágytalan és tiszta. A makula és a fosztóképzős makulátlan után tovább kell képeznünk a szót határozóképzővel: makulátlanul, hiszen ez indította el a vizsgálódásunkat. Az eddigiekre alapozva ugyancsak konkrét és elvont jelentéssel kell számolnunk: a makulátlanul tiszta szókapcsolat egyaránt utalhat a hibátlan, tökéletes tisztaságra, valamint a feddhetetlen erkölcsre. Érdekesség, hogy -nyi képzős alakról is tudunk: a makulányi a választékos nyelv szava: nagyon kevés, szemernyi.
A példák alapján tehát négyféle jelentésben élnek a makula és származékai: sárgafolt; szennyeződés, illetve annak hiánya; erkölcsi szeplő, illetve annak hiánya; nagyon kevés. Közös pont ezekben a folt, szó szerinti és különféle átvitt értelemben. A gép működésére vonatkozó használata ezek alapján szokatlan, habár értjük, hogy hiba nélkül, tökéletesen, kifogástalanul, kitűnően teljesít a masina. Megfontolandó, hogy inkább ezek közül a szinonimák közül válogassunk.
A különös szavaknál maradva, a fenti leírásban megakadhat a szemünk két másikon: patyolattiszta és szemernyi. A patyolat jelentése közismertebb: főnévként a finom, fehér lenvászon, gyolcs, valamint egyfajta fejfedő megnevezésére szolgált, melléknévként pedig ma is él a patyolatfehér, patyolattiszta összetételekben: ’tiszta, fehér, hibátlan, makulátlan’, konkrét és átvitt értelemben egyaránt. Eredete bizonytalan, a szótő valószínűleg összefügg a bonyolít, bugyolál, batyu, patyókál (burkol, betakar), pongyola szócsaládjának tövével. Összefüggésbe hozták a fátyol főnévvel is, ez az etimológiai kapcsolat azonban alaktani és hangtani okok miatt kevésbé valószínű.
A szemernyi jelentése nyilvánvaló: parányi, nagyon kevés; eredete viszont kevésbé közismert. Ugyanaz a kérdés merülhet föl, mint a makulátlan, makulátlanul kapcsán: ha eltávolítjuk a képzőt (ez esetben a -nyi melléknévképzőt), megkapjuk a szótőt, no de mi a szemer? Az etimológiai szótár szerint a szemer maga is származékszó, méghozzá tudatos szóalkotással keletkezett a szem főnévből egy feltételezett -r névszóképzővel. A szem itt mint gabonaszem jelenik meg, a belőle alkotott szemer pedig eredetileg gyógyszerészeti súlymérték volt. Keletkezésére hatással lehetett a latin granum szó, amely a ’mag, szem’ mellett az orvosság és nemesfém mérésére szolgáló súlymértékre is utal. A szemernyi melléknév tehát két jelentésben élt: ’egy szemer súlyú’, azaz 0,073 gramm; és ’igen kis mennyiségű, kevés’. Habár az előbbi volt az eredeti, ezzel ma már nem találkozunk, csupán a másodikkal, választékos szövegkörnyezetben.
Ahogy sorjáznak a magyarázatok, úgy bukkannak elő egymás után az újabbnál újabb különös szavak: a szemernyi szinonimája a parányi, no de mi a para (parány)? Azt tudjuk, hogy ami parányi, az lehet fikarcnyi is, de mégis mi a fikarc? Vegyük sorba ezeket is, hogy ne maradjon nyitott kérdés. A parány eredetileg apró darabkára, oszthatatlan mennyiségre utalt, és elvonással keletkezett a parányi szóból a nyelvújítás korában. Magának a parányinak az alapszava pedig valószínűleg a török váltópénz, a para. (Amelynek nyilvánvaló a kapcsolata a 2007-ig forgalomban levő szerb váltópénzzel, illetve a szerb para ’pénz’ szóval.) Végezetül, a fikarc valaha ’szál, fonal, rojt’ jelentésben élt, eredete bizonytalan.
Megannyi érdekes és mára már elavult nyelvi elemmel ismerkedhetünk meg, ha rászánjuk az időt, és a megfelelő forrásokból tájékozódunk például arról, hogy mi a makula, a patyolat, a parány, a szemer, a fikarc, amelyeknek közös jellemzője, hogy eredeti, szó szerinti alakjuk és jelentésük mára már homályba veszett, és csupán származékaikban élnek tovább.
