A nyári időszakban egymást érik a főzőversenyek, akár külön programként, akár más rendezvényekhez kapcsolódóan. Általánosságban kétfélét ismerünk: ahol főznek valamit, és ahol sütnek. A szabadtéri főzés tájainkon többnyire a bográcsos ételek készítését foglalja magában, a sütéshez pedig valamiféle rácsra, rostélyra van szükség, a két eljárásban közös a nyílt láng használata. Az efféle ételek elkészítési módja izgalmas része a gasztronómiának, ugyanakkor a téma nyelvi szempontból sem elvetendő. Így hát rovatunkban ezúttal bográcsozunk, grillezünk, valamint megvizsgáljuk a barbecue-t és a rostélyozást, illetve azt, hogy milyen nyelvi probléma merülhet föl velük kapcsolatban.
A bográcsozás esetében a tevékenység megnevezésével, pontosabban annak tömörségével adódhat gond. Egyes vélemények szerint helytelen a közkeletű bográcsfőző verseny elnevezés, ugyanis a tárgyas alárendelő összetételnek tűnő szó azt sugallja, hogy bográcsot főznek, holott nyilvánvalóan nem erről van szó. A javaslat szerint pontosabb a bográcsosfőző megnevezés. Helyesírási szempontból ez a megoldás okozhat némi fejtörést, ha szerkezetbe foglaljuk: a bográcsos főzőverseny szerkezet első tagja melléknév; a bográcsosfőző versenyben pedig főnévként értelmezhető, a bográcsos étel rövidebb formájaként. A szó szerinti értelmezést félretéve voltaképpen a bográcsfőző, bográcsfőzés formák sem helytelenek; nem tárgyas összetételként értelmezhetők, hanem határozós alárendelésként (bográcsban főzés) vagy jelentéssűrítőként (olyan esemény, ahol bográcsban főznek). A magyar nyelv egyik tulajdonsága a tömör megfogalmazás. A lépcsőház nem a lépcsőnek a háza, hanem a háznak azon része, ahol a lépcső található. A cérnahang sem birtokos összetételként oldható fel, hiszen nem a cérnának a hangját jelenti, hanem olyan hangot, amely vékony, mint a cérna. A pohárköszöntő során nem a poharat köszöntjük, hanem valakinek az egészségére ürítjük a poharat üdvözlőbeszéd kíséretében egy társas összejövetelen.
A grill különös átalakuláson ment keresztül a nyelvünkben. Az angol eredetű nemzetközi szó korábban éjszakai mulató, táncos szórakozóhely értelemben élt a magyar nyelvben, ez a jelentése azonban eltűnőben van. A Bakos-féle Idegen szavak és kifejezések szótárában még megtalálható ez a meghatározás, a Magyar értelmező kéziszótár már elavultnak minősíti, az Osiris-féle Idegen szavak szótára pedig nem is közli. A grill ma már csak a roston vagy villamos készülékben való hússütésre utal. Összetételek előtagjául szolgál: grillhús, grillcsirke, grillsütő, grillkolbász, grillparti stb., valamint igei származéka is van: grillez.
A rostélyozást illetően feltűnő, hogy ezt a szót szinte csak tájainkhoz kötődően találjuk meg: bográcsozás, rostélyozás és sportversenyek Szenttamáson; koncertek, kerékpártúra és rostélyozás Újvidéken; rostélyozás okozta tűz a Fruška gorán; rostélyozás, tárcsázás az adai Tisza-parton. Ez természetesen korántsem jelenti azt, hogy ez a hússütési eljárás csupán Vajdaságban elterjedt; inkább arra utal, hogy a szó (rostélyoz, rostélyozás) magán viseli a szerb nyelv hatását. Önmagában a rostély ellen természetesen semmi kifogásunk nem lehet. Olasz jövevényszó, az eredetiben ’gereblye, többágú kapa’ jelentéssel bírt, a magyarba szűkebb jelentésben került át: (vas)rács, rosta. A rostély lehet ablakon, nyíláson levő rács, tűzhely, kályha tűzterét alul határoló vasrács, esetleg sisakrostély. Származéka a rostélyos, amely főnév önállósulással keletkezett a rostélyos pecsenye szókapcsolatból (marhának a bordák melletti húsából készített pecsenye), és egyaránt utal az ételre és az ennek való marhahúsra. A rostély további jelentése a hússütésre vonatkozik: vékony acélrudakból készített eszköz, amelyen nyílt tűz felett húst pirítanak. Ehhez kapcsolódóan ismert a rostélyon sütés, rostélyos hús kifejezés. Mindezek után meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a rostélyoz igei származék nem széleskörűen elterjedt a magyar nyelvterületen, legalábbis nem abban a jelentésben, amely tájainkon él. A rostélyoz igét csupán a Czuczor–Fogarasi-féle A magyar nyelv szótárában (1862) találjuk meg: rostéllyal ellát, elzár, bekerít, e szerint rostélyozni lehet a börtön ablakait, a ház elejét, a kertet – de nem a húst. Vajdaságban a hússütésre vonatkozó jelentés minden bizonnyal a szerb nyelv hatására alakult ki. A szerbben igen elterjedt a roštilj szó, illetve ennek származéka: roštiljanje. Kézenfekvő, hogy ezt rostélyozásként fordítjuk, tudnunk kell azonban, hogy ez a szó ebben a jelentésben nem széleskörűen elterjedt. A magyar nyelvterület nagy részén a roston sütés vagy a grillezés használatos erre a hússütési eljárásra. Érdekesség, hogy a roštilj szót a szerb éppen a magyar nyelvből vette át.
Hátravan még a barbecue, avagy röviden BBQ. A közelmúltban Vajdaságban több rendezvényt is jegyeztek, ahol ezzel az eljárással készítették az ételt: lassú, hosszú ideig tartó, indirekt módon történő hőkezeléssel, alacsony hőfokon, több füsttel. Nyelvi szempontból azt érdemes tudnunk a barbecue-ról, hogy az aruak indiánok barbacoa szava annak a nyers fából készült rácsnak a neve, amelyen lassú tűz fölött sütötték vagy szárították a húst. Helyesírása az angolban és a magyarban is barbecue (nem barbeque), a rövidítése viszont utóbbiból ered: BBQ, ennek csupa nagybetűs írásmódját az idegen eredet indokolja. További helyesírási tudnivaló, hogy mivel a barbecue néma betűre végződik, az utótagok toldalékkal kapcsolódnak: barbecue-szósz, barbecue-fesztivál; akárcsak a BBQ mozaikszóhoz: BBQ-fesztivál, BBQ-sütő, BBQ-verseny.
