Az életünk mindinkább kötődik az online térhez. Hogyan tudjuk ennek az előnyeit és a hátrányait a legkönnyebben kezelni? – tette fel a kérdést Fülöp Hajnalka.
A Topolya Község Múzeumában a Vadlazac2 programsorozat keretében a közelmúltban Fülöp Hajnalka, a digitális kommunikáció szakértője, andragógus, a Tudatos Digitális Szülő program alapítója tartott előadást, amelynek vezérmotívumaként a digitális világ ránk gyakorolt hatásairól szólt. A hirtelen jött korszakváltás a felnőttek életét is felbolygatta, és törvényszerűen a gyermekeinkre is komoly hatást gyakorol. Fülöp Hajnalkától elsőként az iránt érdeklődtünk, hogy a szülőkben vajon tudatosodik-e, hogy a gyermekük a számítógép előtt milyen tartalommal találkozik, és hogy igazából mit is játszik.
– A gyermekek számítógépezési szokásairól készültek kutatások, így annak mentén is, hogy vajon a szülők hogyan kezelik ezt az utóbbi időben egyre inkább elszabadult helyzetet. Konkrétan, hogyan élik meg, hogy gyermekük hosszabb-rövidebb ideig a gép előtt tartózkodik, és kontrollált vagy kontrollálatlan tartalmakat játszik vagy böngészik, azaz online tevékenységet folytat. Ez egy igen friss felmérés, amelynek a közelmúltban kerültek nyilvánosságra a feldolgozott eredményei, és e szerint három típusra sorolhatóak a szülők: vannak, akik teljes mértékben megengedőek, nem ellenőrzik és nem is követik a gyermekük számítógépezését és telefonozását; van, aki erősen kontrollálja, illetve korlátozza, már-már tiltja az eszközhasználatot; és van az e kettő között található szülői hozzáállás. Ez a típusú szülő figyel a gyermeke számítógépezésére, de nem tiltja, és talán ez lesz a kulcs ennek a problémának a megoldásához. Konkrétan ezen típusú hozzáállás bizonyult a leghatékonyabbnak, vagyis a leginkább pozitívnak, hiszen amennyiben kétes tartalom merül fel, akkor igyekszik őszintén elbeszélgetni a gyermekével, és igyekszik tolakodás nélkül felvilágosítást adni. A további kutatások rámutattak arra, hogy ez utóbbi típusú szülő az, aki tudatosan kezeli a gyermeke számítógépezési szokásait, és igazából ez a hozzáállás a célravezető annak tekintetében, hogy később a gyermek tudatos internetfelhasználóvá váljon – kezdte a beszélgetést Fülöp Hajnalka, aki elmesélte azt a tapasztalatot is, hogy a koronavírus következtében bevezetett online oktatás ráirányította úgy a szakemberek, mint a szülők figyelmét a digitális tér vonzerejére, hatékonyságára, ugyanakkor a veszélyeire is.
Fülöp Hajnalka a tudatos digitális szülő fogalmáról tartott előadást a topolyai múzeumban
– Az a tapasztalatunk, hogy a legtöbb szülő akkor válik digitálisan tudatossá, akkor kezdi a figyelmét ráfordítani a gyermeke számítógép-használati szokásaira, amikor valamilyen nagyon komoly problémával szembesül először csemetéje viselkedését illetően, és ezt egyértelműen az online térben töltött időhöz tudja kötni. Vagyis dühkitörésekkel találkozik, vagy azzal kénytelen szembesülni, hogy zaklatják, bántják. Esetleg szexuális tartalommal találja magát szemben a gyermek, és ez zavarja meg a viselkedését. Azt hiszem, hogy akárcsak a legtöbb problémára, erre is érvényes, hogy a megelőzéssel sokkal könnyebben és hatékonyabban, illetve fájdalommentesebben lehet kezelni a problémát – hívta fel a jelen levő szülők, pedagógusok figyelmét a szakember, és előadásában konkrétabban kifejtette azt a jelenséget is, hogy a gyerekek nagy százaléka kontrollálatlan dühkitöréssel reagál, amikor veszít egy-egy játékban. Erre a problémára nagymértékben rásegítenek a programozók azzal, hogy úgy konstruálják meg a korosztályok között igen népszerű számítógépes játékokat, hogy a gyermek már-már megnyerte a pályát, semmi sem utal arra, hogy esetleg veszítene, de hirtelen mégis elbukik a kihívás teljesítése közben. Ekkor sok esetben olyan mozzanata is van a játéknak, amikor kinevetik a játékos sikertelenségét. Így már sokkal érthetőbb a gyermek dühkitörése, de ezt sok szülő nem tudja, és ez az oka annak, hogy többen megrémülnek vagy lefagynak a jelenséggel szembesülve, és nem tudnak reagálni a gyermekük látszólag váratlanul kitört agresszivitására. Mások büntetnek, és ezzel tovább gerjesztik a gyermekben azt a keserűséget, amit a játékon keresztül már megélt.
– Ilyenkor az a megoldás, hogy a szülőnek magához kell szorítania a gyermekét, és biztosítania őt a támogatásáról. Illetve rákérdezni, hogy mi is történt valójában, miért lett mérges és agresszív. Ha sikerült megbeszélni, akkor ki kell elemezni a probléma okát, rá kell mutatni a játék hibáira. Sajnos azonban nagyon sok szülő a hétköznapok rohanásában átsiklik a jelenség felett, és a mindennapi leterheltségek közepette nem tud ezzel foglalkozni, mert annyi minden másra is kell odafigyelnie, rengeteg dologgal kapcsolatban kell aggódnia, hogy a fent említett eset már egyszerűen elsikkad. Az a tapasztalatunk, hogy nem az a leghatékonyabb megoldás, hogy felhívjuk a szülők figyelmét a számítógépes játék veszélyeire, hanem hogy eszközöket adjunk a kezükbe, hogy tudják kezelni a problémát. Első lépésben a legfontosabb, hogy a szülők feltöltődjenek, mert valahogy mindenki ki van égve és fáradt. Erre nagyon jó kis online platformok találhatók a világhálón, én pedig ajánlom szeretettel a Tudatos digitális szülő – Fülöp Hajnalka hivatalos oldala elnevezésű facebookos felületet, ahol várjuk a tapasztalatokat, a kérdéseket, és párbeszédet lehet kezdeményezni a „sorstárs” szülőkkel – hangsúlyozta az előadó.
Az internetes felület köztudottan rengeteg buktatót és veszélyt rejteget magában, de természetesen van pozitív oldala is, ami hozzájárulhat a gyermek ismereteinek, képességeinek a fejlesztéséhez.
– És itt jön a képbe az, hogy a szülőnek bölcsen kell ezt a lehetőséget minél több módon és felületen kihasználnia, amit akkor érhet el, ha tudatos digitális szülővé válik. Akkor a gyermek megtalálhatja majd azt, amiben jó, és ezzel egy időben elkerüli azt, amiben gyengébb vagy rossz, ami újra és újra negatív helyzetbe hozza. Vagyis, mondjuk, ha jól kommunikál, vagy jól rajzol, akkor abban az irányban keresi az ingereket. Ha rajtam múlna, körülbelül 10-11 éves korig amennyire csak lehet, vagyis teljes mértékben elkerülném a digitális eszközök használatát. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy ezt a mai világban képtelenség elérni, ezért amennyire csak lehet, korlátozni kell az ennél ifjabb korosztály eszközhasználatát. Illetve amennyire csak lehet, kontrollálni azt, és megbeszélni a tartalmakat – hallhattuk, mint ahogy azt is, hogy nagyon jó lenne a szülőknek úgynevezett „gyerekidőt” bevezetni a hétköznapokba. Ez a kifejezés néhány percnyi, a nap ugyanazon szakaszában együtt töltött, tartalmas időt takar, amikor a külső tényezőket kizárva, egymással tudnak foglalkozni a családtagok. Ekkor a gyermek őszintén beszélhet az őt ért napi ingerekről, sérelmekről és örömökről, amelyekkel a való életben, valamint a digitális térben is találkozott. Vagyis a legfontosabb annak a bizalmi viszonynak a kialakítása a szülő és a gyermek között, aminek mentén a legtöbb probléma, stressz és frusztráció megbeszélhető, kibeszélhető a sérelmekkel együtt.
