Az eddigi összeállításainkban igyekeztünk olyan vegyületekre, vegyületcsoportokra, jelenségekre ráirányítani a figyelmet, amelyek gyakran előfordulnak és fontos szerepet töltenek be a mindennapjainkban. Több esetben olyan anyagokra esett a választásunk, amelyek, bármerre is nézünk, bármit is teszünk, szinte mindenütt ott vannak, körülvesznek bennünket, számtalan tevékenységünk során szembesülünk velük, mivel behálózzák mindennapjainkat. Mindannyian tudjuk, hogy egyes anyagok, termékek használatának számos pozitív hozadéka van, ám azt sem téveszthetjük szem elől, hogy olyanok is akadnak, amelyek az elterjedtségük, hozzáférhetőségük révén komoly problémákat is okozhatnak, különösen a környezetünk tekintetében. Mostani témánk egy olyan anyagról szól, amelynek használata magától értetődő számunkra, hiszen több fajtájával találkozunk nap mint nap, nem véletlenül nevezik az emberiség egyik legsokoldalúbb találmányának.
Az üveg tulajdonságai
Az üveg szervetlen anyagokból álló keverék, amely lehűlés közben kristályosodás nélkül jut mechanikailag szilárd állapotba, a hűtés hatására pedig rideggé válik. Az üvegnek nincs meghatározott olvadáspontja, hanem melegítés során meglágyul, ezáltal pedig a viszkozitása is változik. Elterjedését és alkalmazását nagymértékben befolyásolta, hogy ellenálló a kémiai hatásokkal szemben, vízben nem oldódik, megtartja a formáját, ezért időtálló. A hidrogén-fluoridot kivéve a savak sem oldják, a lúgok viszont igen. Fizikai tulajdonságai közül a különböző üvegfajták jellemzésénél fontosabb adatokkal szolgál számunkra a hőtágulás, a mechanikai szilárdság, a hővezető képesség, a törésmutató és a fényelnyelés. Az üvegek összetétele attól függően módosulhat, hogy milyen adalékanyagokat használnak a gyártásuk során bizonyos tulajdonságok elérésére, valamint az alapanyagok minősége is eltérhet a különböző földrészeken. Az üveg alapanyaga a kvarchomok, a szóda (nátrium-karbonát) vagy a nátrium-szulfát, valamint a különböző fémoxidok és karbonátok. A gyártás során a kvarchomokhoz hozzáadják az adalékanyagokat, majd hevítik a keveréket, így állítják elő az olvadékot. Az üvegtárgyakat fúvással, hengereléssel vagy öntéssel alakítják ki. Ezt követően hűtik, szükség esetén pedig csiszolják is őket. Az üvegtárgyak készítése során gyakran alkalmazott módszerek a húzás, a hengerelés és a sajtolás. Húzással készítik a síküveget, az üvegcsövet és az üvegszálat, míg a sajtolást a tetőcserepek, valamint az üvegtéglák gyártásánál alkalmazzák.
Ismertebb üvegfajták
A felhasználás sokrétűsége miatt sok fajta üveget gyártanak, amelyekből különböző tárgyak készülnek. Mindennapjaink során sokat használjuk például a káliüveget, ebből készülhetnek ugyanis a poharak, a kancsók és a hasonló használati tárgyak. A konyhában a jénai üveggel is gyakran találkozhatunk, amely összetételének köszönhetően (kvarcot, valamint kis mennyiségben bórt és alumíniumot tartalmaz) ellenálló a hirtelen hőmérséklet-változásokkal szemben. Dísztárgyak, poharak, vázák készítésére alkalmas az ólomüveg, amelynek nagy fénytörő képessége a benne lévő káliumtól és ólomtól származik. Színes üvegeket szintén előszeretettel használnak különböző tárgyak készítésére, ezek színét a fémek, fémoxidok adják, például a kétértékű rézionoktól kék, az egyértékűekétől piros, a vasion vegyértékétől függően zöld, kékeszöld vagy barna, esetleg sárga, az aranytól pedig rubinvörös lesz az üveg. Fontos megemlítenünk a golyóálló, valamint a biztonsági üveget is. Az előbbi több üvegrétegből áll, amelyek között műanyag hártyák vannak, míg a biztonsági üveget, mint amilyen az autóké is, úgy gyártják, hogy csaknem olvadásig melegítik, utána hirtelen lehűtik, aminek köszönhetően törés során apró, tompa részekké esik szét. A biztonsági üveget edzett üvegből készítik, amit úgy kapnak, hogy az üvegtáblákat felmelegítik 600 Celsius-fok fölé, utána pedig hirtelen lehűtik. Ezen eljárást követően már nem munkálható meg tovább az üveg. A legnagyobb biztonság a ragasztott üvegek alkalmazásával érhető el, mivel törés esetén a fóliának köszönhetően az üveglap nem hullik szilánkokra, így elkerülhetők a különféle sérülések. A zuhanykabinok oldalfalait, az üvegajtókat, az üvegasztalokat is edzett biztonsági üvegből készítik. Az üvegkerámia ezüstöt tartalmaz, a rendkívül magas hőmérséklettel szemben is ellenálló, ezért belőle készül például az űrhajók burkolata.
Az üveg újrahasznosítása
Ha az anyagok újrahasznosításáról esik szó, a legtöbben a környezetvédelmi szempontokat tartják szem előtt, ám az újrahasznosítás gazdasági oldala sem elhanyagolható, hiszen az újrahasznosítással az előállítás során befektetett energia okozta kiadások is megtérülhetnek. Annak ellenére, hogy üdítőket, ásványvizeket ma már csak viszonylag ritkán forgalmaznak üvegben, inkább a műanyag palackokat részesítik előnyben, a boltok polcain befőttek, savanyúságok, lekvárok, alkoholos italok vásárlásakor találkozunk vele leggyakrabban. Emellett az építőipar az, ahol nagy mennyiségben alkalmaznak üveget.
Mivel az üveg lebomlási idejének nagyon hosszú időt adnak meg a szakemberek (a műanyagénál is hosszabb), nem igazán beszélhetünk a lebomlásáról, a természetben inkább az anyag aprózódása, csiszolódása megy végbe. Bizonyára olvasóink közül is sokan felfigyeltek a tengerparton a kavicsok méretéhez, alakjához hasonló üvegdarabkákra. Éppen az említettek miatt fontos az üveg újrahasznosítása, amit megkönnyít a szelektív gyűjtés. Egyes adatok szerint az üveg akár 25–40-szer újratölthető, míg a műanyag sokkal kevesebbszer, mindössze 4–6-szor. A hulladéküveget azonban nem kizárólag üveg készítésére használják. Az apróra zúzott színes üveget az útfelületek kialakításánál is alkalmazzák úgy, hogy cementtel vagy bitumennel keverik, majd az útfelületre hengerelik, mert segítségével elérhető annak érdesítése. Emellett az őrölt üveghulladék szemcséiből hő-, valamint hangszigetelő anyagot is készítenek. A tört üveg a betonba keverve is alkalmazható, ezzel keményebb anyagot kapnak. Az újrahasznosítás folyamata három lépésben valósul meg. Az első lépés mindenképpen a begyűjtés, szelektív gyűjtés esetén megkönnyíti a helyzetet, hogy külön van a fehér és a színes üveg. Ezután a második lépésben következik a tisztítás, amit az aprítás és a zúzás követ, itt odafigyelnek arra is, hogy amennyiben maradtak a törmelékben fémdarabkák, azokat eltávolítsák. A harmadik lépés a beolvasztás, ami után a masszát formába öntik, így újra üveg készül belőle, ami felhasználható a csomagolóiparban. A beolvasztott termék minősége megfelel az új üvegek minőségének, hiszen az üveg a feldolgozás során nem veszíti el eredeti tulajdonságait.
Otthoni körülmények között mi magunk is végezhetünk újrahasznosítást az üvegek esetében, hiszen használhatjuk őket befőttek, lekvárok befőzésekor, valószínűleg a legtöbb háziasszony ritkán vesz új, tiszta üvegeket erre a célra, inkább a régieket tisztítja meg, és tölti meg az elkészült finomságokkal. Bízunk benne, hogy e rövid történettel sikerült rámutatnunk a találmány nagyszerűségére, sokrétűségére, és olyan hasznos és érdekes információkkal, tudnivalókkal szolgáltunk olvasóink számára, amelyek tudatában még nagyobb lelkesedéssel tekintjük meg a különböző építészeti csodákat, valamint a különféle múzeumokban található látványos leleteket.
