Honnan tudhatják azok a szülők, akik nem rendelkeznek pedagógiai, logopédiai tapasztalatokkal, hogy gyermekük beszéde a korának megfelelő-e? Ilyenkor kihez forduljunk? Efféle kérdések merülhetnek fel egy szülőben gyermeke beszédfejlődése során. Az óvodapedagógusok egyre több és egyre komolyabb beszédhibákat tapasztalnak a gyerekeknél. Ez sokszor megnehezíti a munkájukat is. Rabockai Gyöngyi péterrévei óvónő beszélt a tapasztalatairól.
– Azt tapasztalom, hogy a rohanó világban a szülőknek egyre kevesebb idejük van a gyerekekre. Ezenkívül egyre többet tévéznek és okostelefonoznak már az óvodások is, ez szintén hozzájárul a különféle beszédhibák kialakulásához. Nem ismerik a meséket, mondókákat, pedig ezekkel lehet a leginkább fejleszteni a beszédkészségüket. Amikor megkérdezem őket, hogy kinek szoktak mesét olvasni este vagy délután, a huszonöt gyerekből talán négyen-öten válaszolnak igennel. Kicsi a szókincsük, problémás a mondatalkotásuk. Egy-két szavas válaszokat adnak.
Mivel tudják ezt fejleszteni az óvodában?
– Mondókákat tanítunk nekik, vagy egyszerű artikulációs gyakorlatokkal próbálkozunk, például utánozzuk velük azt, hogy zúg a repülő. Ezzel gyakoroljuk az r hangot, mivel az a legproblémásabb. Utánozzuk a szél zúgását, ezzel gyakoroljuk az s, illetve az sz hangot. Igyekszünk minél többet segíteni, még mielőtt elindulnak az iskolába, mert ebben az időszakban az olvasásnál például nagyon nagy gondokat jelenthetnek a beszédhibák.
Mennyire nehezíti meg ez az állapot a munkájukat?
– Nagyon megnehezíti, mert sokszor nem értem azt sem, hogy mit mond a gyerek. Többször el kell velük ismételtetni. Nagyon sok gyermek selypít is. Ezen mi, óvodapedagógusok nem sokat tudunk segíteni, ilyenkor kikérjük a szakemberek segítségét, de ehhez a szülők támogatására is szükség van, és az anyagiak is őket terhelik. Amelyik szülő odafigyel, már négy-öt éves korban elviszi a gyermeket logopédushoz, és ott eredményesebben tudják őket fejleszteni. Nemrég volt egy logopédus az óvodánkban felmérni a gyerekek beszédét, de akkor is csak a nagycsoportosokét, és a szülőket tájékoztatta a problémákról.
Mennyire nyitottak erre a szülők?
– A mi kötelezettségünk, hogy értesítsük őket a problémáról. Sajnos itt a faluban nem igazán van szakember, így Óbecsére kell vinni a gyerekeket, hetente kétszer. Ez időt és anyagi befektetést is jelent. A másik gond, hogy legtöbbször a logopédusok is munkaidőben, illetve óvoda ideje alatt dolgoznak. A csoportomban jelenleg is van egy kislány, aki logopédushoz jár, mivel selypes egy kicsit, neki is az r, az s és az sz hanggal van problémája. Az apukája vagy az anyukája el szokott jönni előbb elkérni, amikor logopédushoz viszik. Mi természetesen elengedjük.
TÉVÉ ÉS TELEFON NÉLKÜL JOBB LENNE
Súlyosság szerint megkülönböztetünk beszédhibákat, beszédzavarokat és beszédfogyatékosságot. A beszédhibáknak többféle okuk is lehet, amelyek külön-külön vagy akár együtt is jelentkezhetnek. Lehetnek a rossz minta követésének következményei, vagy szervi, funkcionális hátterűek is. A szervi okok érinthetik a hallást, a beszélőszerveket vagy az agyi beszédfeldolgozó és beszédet irányító központokat. Mindegyik ok lehet veleszületett vagy szerzett. A beszédhibák zavart okoznak a kommunikációban. A beszélő akár félénkké, visszahúzódóvá válhat, félhet a szerepléstől és az idegenektől. A gyerekek sokszor csúfolják és kiközösítik beszédhibás társukat. Lukács Sára okleveles logopédus 2018-ban fejezte be egyetemi tanulmányait Szegeden. Azóta magánpraxisban logopédiai fejlesztéseket tart Óbecsén, Temerinben és Újvidéken, illetve az óbecsei Testvériség Általános és Középiskolában hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkozik.
– A legtöbb esetben artikulációs zavarokkal keresnek fel a szülők. Tehát azzal, hogy valamilyen hangot nem tud kimondani a gyerek, vagy felcserél két hangot, például a cicát sziszának mondja. Ezeket a legjobb nagycsoportos óvodásoknál orvosolni, vagyis ha ekkor még mindig problémás a gyermek beszéde, kötelezően fel kell keresni egy logopédust. Igazából már kisebb korban is ajánlott szakemberhez fordulni. Ilyenkor egy szűrővizsgálatot végzünk el a gyermekkel, és megállapítjuk, hogy egy négy-öt éves gyermeknek szüksége van-e már logopédiai terápiára, vagy elegendő egy év múlva, nagycsoportban elkezdeni. Amivel még felkerestek, az a megkésett beszédfejlődés, tehát amikor a gyermek nem kezd el időben beszélni.
Mit jelent az, hogy időben?
– A lányoknak általában két és fél éves korig, míg a fiúknak hároméves korukig kellene elkezdeni beszélni. Ha ilyenkor még nem indul meg a beszéd, akkor mindenképpen szükség van logopédusra, aki meg tudja határozni, hogy mi lehet a megkésett beszédfejlődés oka. Ekkor elkezdünk a gyerekekkel egy terápiát, amelyben arra ösztönözzük őket, hogy beszéljenek. Megfigyeljük, hogy mennyi szót tudnak passzívan, vagyis mennyi olyan szó van, amelyet nem használnak, de megértenek. Természetesen azt is megfigyeljük, hogy mennyi aktív szót használnak. Ezzel együtt, szorosan együttműködve a szülőkkel, mert itt ugye még pici gyerekekről van szó, elkezdünk együtt dolgozni, javaslatokat teszünk a gyerekekkel való kommunikációra a hétköznapokban, hogy mire kell figyelni, játékokat ajánlunk, amelyekkel arra lehet ösztönözni a gyerekeket, hogy elkezdjenek beszélni.
Milyen gyakorlatokra, illetve játékokra van szükség ilyenkor?
– Az egyik nagyon fontos dolog, amit a gyermekeknél, illetve a szülőknél látok, hogy úgy beszélnek a kicsikkel, hogy „anya majd megcsinálja”, „anya majd idehozza”. Ilyenkor mindig azt mondom, hogy ezt próbáljuk meg mellőzni, inkább mondjuk azt, hogy „idehozom én”, „megcsinálom a szendvicset”. Tehát mellőzni kell az egyes szám harmadik személyű beszédet. Ami az artikulációs problémákat illeti, nagyon fontos, hogy a gyermek az otthoni beszédpéldát utánozza, ugyanúgy, mint az otthoni viselkedéspéldát. Látja és tanulja ezeket, tehát fontos, hogy a gyerekekkel hogyan beszélünk. Mellőzni kell a tévét, a telefont, mert ezek olyan negatívan befolyásoló tényezők, amelyek nem késztetik arra a gyerekeket, hogy beszéljenek. Tehát ő hallja a beszédet, de a tévének nem fog válaszolni. Fontos a kommunikáció a szülő és a gyermek, illetve a testvér és a gyermek között. A másik, amit szoktam javasolni, hogy bár nagyon aranyosnak tartjuk a gyerekeket, amikor pöszék, vagy valamilyen hangot nem jól mondanak, de igyekezzünk ezt megfelelő módon kijavítani.
Mit takar a megfelelő mód?
– Nem mindegy, hogy hogyan javítjuk ki a gyermekeket, nem szabad azt mondani, hogy ezt márpedig nem úgy mondjuk. Hanem ha azt mondja például, hogy a szisza nyávog, akkor úgy válaszolunk, hogy igen, a cica nyávog. Tehát csak elismételjük helyesen az adott szót, indirekt módon javítjuk ki, így nem lesz részük negatív élményben. A gyermek hallja a jó beszédpéldát, és lehet, hogy kimondja legközelebb, lehet, hogy nem, de az a fontos, hogy jó beszédpélda legyen előtte, így nem fog automatizálódni nála a rossz beszédhang.
Sok szülő szembesül a dadogással is. Ilyenkor mi a teendő?
– A dadogás egy nagyon komplex logopédiai kórkép. A logopédusoknak ilyenkor célszerű a pszichológus bevonása is. Ki kell deríteni, hogy mi történt a gyerekkel, milyen pozitív, illetve negatív élményekben volt része. Ezután megpróbálunk légzőgyakorlatokkal és beszédtechnikai gyakorlatokkal segíteni. Egyébként valamilyen okból nagyon ritka, hogy dadogással kapcsolatban logopédust keressenek fel a szülők.
Mindkét szakember tapasztalatai szerint a digitális eszközök túlzott elterjedése okozza a legtöbb beszédhibát és nyelvi rendellenességet a gyerekeknél. A legvalószínűbb, hogy a jövőben a megkésett beszédfejlődés egyre gyakoribbá válik, pont ezen eszközök miatt.
