Olvasva a másnapi újságba szánt szövegeket, olykor az az érzésem támad, mintha ellentétes kötőszókból csupán hármat ismernénk: azonban, de, viszont. Holott a magyar nyelv szókincsének gazdagsága folytán ellentétes kötőszókból is bőven válogathatunk: csakhogy, ám, ámde, mégis, ellenben, ennek ellenére, ugyanakkor, bár, habár, ugyan, hanem, holott, ezzel szemben, noha, ámbár, jóllehet, míg, de, viszont, azonban, mindazonáltal… A felsoroltak egyikéhez-másikához nyelvhelyességi-stílusbeli tudnivalók is kapcsolódnak. A szinonimák utáni szótári kutakodás nyomán az alábbiakban összefoglaljuk azokat a nyelvhelyességi tudnivalókat, amelyek az ellentétes kötőszókat érintik. Forrásul szolgál a Nyelvművelő kéziszótár, A magyar nyelv értelmező szótára, valamint a Tinta Kiadó Melyiket válasszam? című, rovatunkban már ismertetett gyűjteménye.
Mindazonáltal. A köznapi nyelvben ritkán találkozunk ezzel a régies kötőszóval, rövidebb alakváltozata, a mindazáltal pedig még ritkább. Választékos, de terjengős, nehézkes, ezért ma már jobbára csupán a hivatali nyelvet jellemzi, akárcsak az olyan (nem ellentétes) kötőszók, mint az ennélfogva, mindamellett, minekutána. Élőszóban bizonyára nem fogjuk hallani, ám választékos jellegű írott szövegben helyet kaphat.
Ugyanakkor. Az eredetileg időre vonatkozó határozószó ma már szembeállító ellentétes kötőszóként is szerepel, ’másfelől, másrészt’ jelentésben, ami nem helytelen, de hivatali nyelvi, sajtónyelvi jellegű: Elvállalta, ugyanakkor feltételeket szabott. ’Egyszersmind, egyúttal’ értelmű használata bizalmas-pongyola: Gazdaságos, ugyanakkor exportképes termék. Helyette jobbak ezek az egyszerűbb, hagyományos kötőszók: és, azonkívül, ráadásul, és még… is.
Míg. Az egyidejűséget jelző míg kötőszónak ellentétes mellérendelésre való használatát a nyelvművelők régebben németességnek minősítették. Pedig nyelvünkben a német mintától függetlenül is kifejlődhetett ez a jelentésárnyalat: Míg az édesanya a konyhában mosogat, a gyerekek a szobában játszanak (egyidejűség + burkolt ellentétesség). Míg fiamnak remek az étvágya, lányom csak csipeget az ételből (ellentét + mellékesen időbeli egybeesés is). Míg egyeseket érdekel a politika, másokat teljesen hidegen hagy (tiszta ellentétesség). Ezt a jelentésbővülést a 19. században siettethette a hasonló német mondatszerkezet hatása, ez azonban nem elégséges ok arra, hogy a míg kötőszó ilyen értelmű alkalmazását germanizmusnak tartsuk és üldözzük.
Azonban. Ha mégis a kiindulópontunkként szolgáló szó mellett döntünk, szem előtt kell tartanunk, hogy mondatbeli helyzete nem esetleges. Noha élőszóban szinte mindig a mondat elején halljuk, választékos írott szövegnél érdemes figyelembe venni a nyelvhelyességi ajánlást, miszerint szembeállító (’ellenben, viszont’) értelemben nem az ellentétes mondat élére kerül, hanem a szembeállított tagot követi: A két gyerek egy pillanatra hallgatott, kis idő múlva azonban nagy kacagás tört ki belőlük. (Móricz Zsigmond) A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem mondatkezdő helyzetű, hanem rendszerint a második helyen áll: Az ember nem nézett senkire. Az asszony azonban szemérmes érdeklődéssel szemlélődött körül. (Gárdonyi Géza) Megszorító (’csakhogy; mégis vagy mégsem’) értelemben a helye a második tagmondat élén van: Igazat adok neked, azonban nem mindenben. – Elmondtam mindent, amit szükségesnek tartottam, azonban nem akarlak befolyásolni.
Hanem. Kifejezhet enyhe ellentétet: Nemcsak hétköznap dolgozik, hanem hétvégén is. Szerepelhet kizáró ellentétes kötőszóként: Nem ma utazik el, hanem holnap. A nemcsak – nem csak használatában nagy fokú bizonytalanság tapasztalható, amely a következőképp oszlatható el legegyszerűbben: Az ellentétesen hozzátoldó értelmű, nemcsak…, hanem… is formájú teljes kötőszói alakban a nemcsak mindig egybeírandó, ilyenkor az ellentétes kötőszópár első tagjának tekintjük. Ha a nem csak önmagában áll, akkor a különírás szabályos, még úgy is, ha kiegészíthető a teljes kötőszói formával: Nem csak haladóknak szól a tanfolyam. A mondatban tehát meg kell keresnünk a hanem szót, és ha megtaláljuk, minden bizonnyal következik utána az is szócska, vagyis a teljes kötőszói formával állunk szemben. Csakhogy olykor hiába keressük, a nemcsak…, hanem… is teljes kötőszói formában ugyanis a második tagot gyakran helyettesítik a de szócskával: nemcsak…, de… is. Ennek több oka lehet: a beszélő jobban ki akarja emelni az ellentétet a két összekapcsolt mondatrész között; el akarja kerülni a nem szóelem ismétlését; nyelvi divatot követ; esetleg idegen nyelvi hatásról van szó (angol: not only… but). Ezek közül a legvalószínűbbnek tartjuk a fokozó szándékot, valamint az idegen nyelvi hatást. A régebbi nyelvművelők némelyike hibának minősítette a de kötőszónak ebben a szerkezetben való előfordulását. Ez a vélemény viszont csak akkor helytálló, ha a két mozzanat között nincs számottevő ellentét: A fogason nemcsak kabátok, de sapkák is lógtak – itt természetesebb lenne a hagyományos, „hanem”-mel alkotott szerkezet. Ha azonban erősebb, meglepő ellentét bevezetésére szolgál, akkor nem kifogásolható: Nemcsak láttam, de ettem is belőle. Ilyenkor ügyeljünk arra, hogy valóban csak hangsúlyosabb ellentét kifejezésére szolgáljon, különben elvész a fokozásra, kiemelésre, figyelemfelkeltésre irányuló eredeti szándék. Ami a nemcsak…, de… is szerkezet helyesírási vonatkozását illeti, ugyanaz érvényes rá, mint a hagyományos, „hanem”-et tartalmazó formára: mivel teljes kötőszói alaknak tekintjük, az első alkotóelem itt is egybeírandó.
