Tudta-e?

Az eddigi összeállításainkban igyekeztünk olyan vegyületekre, vegyületcsoportokra, jelenségekre ráirányítani a figyelmet, amelyek gyakran előfordulnak és fontos szerepet töltenek be a mindennapjainkban. Több esetben olyan anyagokra esett a választásunk, amelyek, bármerre is nézünk, bármit is teszünk, szinte mindenütt ott vannak, körbevesznek bennünket, számtalan tevékenységünk során kell velük szembesülnünk, mivel behálózzák mindennapjainkat. Ezúttal olyan tevékenységeket válogattunk össze, amelyek szorosan kapcsolódnak a kémiához, ám az évek során egy részük egyre inkább feledésbe merült, így egy olyan összeállítást ajánlunk figyelmükbe, amely olvasóink egy részénél akár gyermekkori emlékeket is felidézhet.
A KÉKFESTÉS
Nem tudom, hányan vágyódtak olyan ruha után, amely kékfestéssel készült, engem mindig magával ragadtak, lenyűgöztek ezek a termékek, kelmék. A kékfestés egy olyan eljárás, amit a textil festésére használtak, és Indiából terjedt el. A kék szín előállítására festőindigót használtak, amely a hajókaravánoknak köszönhetően került Európába. Magyarországon a XVIII. században alakultak meg az első kékfestő műhelyek. Ma már a kékfestés hagyománya szerepel az UNESCO listáján, vagyis a világ szellemi kulturális örökségének részévé nyilvánították.

A folyamat során olyan nyomási eljárást alkalmaznak, amely lehetővé teszi, hogy a fehér textilre felvitt védőrétegnek köszönhetően a mintázat fehér marad, a textil többi része pedig beszíneződik. Fémsókat tartalmazó pácokkal több színben pompázó textilek is kialakíthatók. A nyersvásznat elő kellett készíteni a festéshez, éppen ezért előbb lúgos fürdőben (hamuzsírt vagy szappant tartalmazott) főzték, hogy eltávolítsák a szennyeződéseket, és lehetővé tegyék a mintázást. Ezeknek a lépéseknek a helyszíne az úgynevezett fekete konyha volt, ahol a falakat sötétre festették, mivel a főzőüstökben lévő folyadék úgyis beszínezte volna. Ezután következett a mintázás, amelynek során a fehér vászonra mintafával felvitték a védőréteget, és azután ezeken a helyeken fehér maradt a minta, nem fogta be a kék festék. A kék színhez használt festéket az indigó növény leveleiben és gyökereiben jelenlevő indikánból állították elő. Az indigót vízben oldhatóvá kellett alakítani, mivel a cellulózalapú szálak csak így festhetők be. Ezt csávázással érték el. A minta felvitele után a szigetelőanyaggal, védőréteggel ellátott vásznat festőmedencébe merítették, amely vasgáliccal (FeSO4) és mésszel (Ca(OH)2) redukált indigót tartalmazott. A szárítást a levegőn végezték, és közben fejlődött ki a kék szín azokon a helyeken, ahol a kelmén nem volt szigetelő bevonat. Minél többször ismételték meg az eljárást, annál mélyebb kék színt kaptak. Száradás után 1–3 százalékos savas fürdőben lemaratták a fedőanyagot, amely alól előtűnt az eredeti fehér minta kék alapon.

A HÁZI SZAPPAN ÉS A MOSÓSZER
A mosáshoz régen a fahamuból kinyert hamuzsírt (K2CO3), valamint a mosószódát (Na2CO3) használták. Mindkét anyag lúgos kémhatása miatt alkalmas a zsíroldásra. A házi szappant leggyakrabban állati zsiradékból főzték, zsírszódával vagy hamulúggal. A főzéshez szükséges hamulúgot hamuból készítették. (Amennyiben otthon szappankészítésre vállalkozunk, figyeljünk arra, hogy a lúg veszélyes anyag, óvatosan bánjunk vele!)
A szappanok a nagy szénatomszámú zsírsavak nátrium- és káliumsói. Részecskéi poláris és apoláris részecskékkel is rendelkeznek, ez segít a poláris vízmolekulák és az apoláris molekulákból álló szennyeződések között kialakítani a kapcsolatot, beleértve a zsíros szennyeződések oldását is. Ha a szappanoldatba levegőt juttatunk, hab keletkezik. Azok a vegyületek, amelyek habképzés útján a folyadékok megnövelt felületét stabilizálják, a felületaktív anyagok. Az olajok és a zsírok nem oldódnak a vízben, a szappanoldatban viszont feloldhatók. A házi szappan készítésénél mindenki a családjában öröklődő recepteket, tanácsokat viszi elsősorban tovább, ám olykor érdemes kipróbálni mások receptjét, tanácsát is. Azt már említettük, hogy a lúg használata fokozott figyelmet igényel, ám a kész szappan esetében is oda kell figyelni arra, hogy ne legyen túlságosan lúgos, mert abban az esetben különféle problémákat okozhat. Éppen ezért használták a tollat a szappan főzésénél a massza ellenőrzésére. Azt figyelték meg vele, mennyire marja le a tollat, vagyis mennyire lúgos a főzet. Manapság a házilag készített szappanokat is illatosítják, régen, nagymamáink korában ezzel nem foglalkoztak.

Egyre többen készítenek kézműves szappanokat, ám még így is inkább más anyagokat használunk a mosáshoz, amelyek akár kőolajból is készülhetnek, ugyanúgy, ahogyan sok egyéb termék is a kozmetikai iparban. A mosószerek előnye a szappanokkal szemben az, hogy a kemény vízben is hatékonyak maradnak, valamint az érzékeny anyagok mosása is elvégezhető velük, mivel többségük semleges kémhatású. Azt is figyelembe kell azonban vennünk, hogy a természetben lassan bomlanak le, ezáltal a víz szennyezésének forrásai. Léteznek olyan mosószerek, amelyek különböző enzimeket tartalmaznak. Az enzimek lebontják a textíliák szennyezőanyagait, ezáltal könnyebb eltávolítani őket. Éppen az enzimek jelenléte miatt különösen figyeljünk oda a mosás hőmérsékletére vonatkozó utasításokra, és ne lepődjünk meg, hogy ilyenkor a mosási idő is hosszabb. A mosószerekben a felületaktív anyagokon kívül még sok más összetevő is előfordulhat. A fehérítő anyagokból származó atomos oxigén roncsolja a színes szennyeződéseket, emellett pedig fertőtlenítő hatása is van. A színes ruhákhoz használható mosószerek színvédő anyagokat is tartalmaznak, valamint vízlágyító szert is találhatunk bennük, ami ahhoz szükséges, hogy csökkentse a kalcium- és magnéziumionok mennyiségét, amelyektől a víz keménysége származik. Mivel a magas foszfáttartalmú mosószerek károsak a környezetre, mert algásodást okoznak, gyakran zeolitot is használnak összetevőként a mosószerek gyártása során.
HOGYAN KÖT A HABARCS?
A habarcs vagy malter homokból és oltott mészből készülő, az építészetben használt kötőanyag, amelyben az alkotórészek aránya 3:1. Emellett víz is kerül bele, általában annyi vizet adnak hozzá, hogy a téglasorra önthető vagy arra fölkenhető és ott elsimítható legyen. Fontos, hogy a homok kevés más anyagot tartalmazzon (folyami homok), az oltott mész pedig legyen érett, sűrű pép. Minderre azért kell különösen odafigyelni, mert ezáltal kisebb lehet a salétromosodás valószínűsége. A habarcs megkötése annak köszönhető, hogy a levegő szén-dioxidja az oltott meszet mészkővé alakítja, ezáltal a homokszemcsék összetapadnak.

Ca(OH)2 + CO2 → CaCO3 + H2O
Vastagabb falak esetében természetesen lassabban köt meg a habarcs. Mivel a folyamat során is keletkezik víz, és a habarcsba is kerül, érthető, hogy az új épületek falai nedvesek. Ha elérjük, hogy megnövekedjen a szén-dioxid koncentrációja, gyorsabban lejátszódik az oltott mésszel a kémiai reakció, és nem izzad tovább a habarcs, vakolat. Természetesen magasabb hőmérsékleten a száradás is gyorsabb.
Bízunk benne, hogy ezúttal sikerült néhány olyan tevékenységre ráirányítanunk olvasóink figyelmét, amelyek érdekes információkkal szolgáltak. Amennyiben valakinek kedve támadt meglátogatni egy kékfestő üzemet, Magyarországon talál még működőt, az otthoni szappankészítéshez, mosószer vagy akár öblítő készítéséhez pedig az interneten könnyen ráakad többféle receptre.