A sajtóban mindennapos téma a pénz. Beszámolókat olvashatunk támogatások odaítéléséről, költségvetésről, értesülhetünk az átlag-, illetve a minimálbér összegéről, drágulásról stb. A pénz szónak számos szinonimája van, a legkülönfélébb stílusértékkel a hivatalostól a bizalmasig, szlengig. Ugyanakkor az anyagi dolgok kényes kérdésnek számítanak, ezért jó néhány körülíró kifejezés is kialakult annak elkerülésére, hogy nyersen leírjuk vagy kimondjuk: pénz.
A körülírást illetően elsőként adódik az anyagi, anyagiak, amelynek alapja az anyag főnév. Ennek elsődleges jelentéseként a filozófiai-fizikai jelentést közli az értelmező szótár: az emberi tudaton kívül és attól függetlenül létező objektív valóság, amely érzékszerveinkre hatva érzeteket kelt, illetve a fizikai kutatás tárgya, ennek valamely megjelenési formája. Természetesen ezenkívül még sok más jelentésben él. Melléknévi származéka, az anyagi szó jelenthet a gazdasági szükségletek kielégítését illető, pénzre vonatkozó, pénzben kifejezhető, pénzbeli dolgot, az ebből képzett főnév (anyagiak) pedig csak többes számban él, és ugyancsak a gazdasági értékekre, jövedelemre, vagyonra, fizetésre vonatkozik. Maga az anyag főnév latin mintára alkotott nyelvújítási származékszó: az anya főnévből képezték (latin: mater ’anya’ – materia ’anyag’). A matéria ugyan a magyarban már elavultnak vagy bizalmas stílusértékűnek számít, de származékaival többször találkozunk: materiális, materialista, materializmus.
A hivatali nyelvben közkedvelt a pénzeszköz, anyagi eszköz megfogalmazás, általában többes számban használatos: pénzeszközök, anyagi eszközök, sőt jelző nélkül: eszköz, eszközök. Lássunk néhány példát a sajtóból: Az első projekt realizálásában a minisztériumi részvétel értéke 5 millió dinár volt, és az önkormányzati saját eszközök felhasználásával együtt 409,13 méter hosszúságú aszfaltút épült. – A munkálatokat magyarországi és városi eszközökből finanszírozták. – Köztudott ugyanis, hogy a színház- és moziteremmel, galériával és más közhasznú helyiségekkel rendelkező épületet a temeriniek saját eszközökből és önkéntes munkával építették fel az ötvenes években. Az eszköz szó ugyancsak többjelentésű, elsősorban olyan tárgyra vonatkozik, amely bizonyos tevékenység, művelet vagy munka elvégzését lehetővé teszi, megkönnyíti, meggyorsítja. Átvitt értelemben olyasmit is jelenthet, ami valamely cél elérésére segítségként felhasználható, mint például Arany János Shakespeare-fordításában: Mily becstelen eszközzé akartok ti tenni engem. Ehhez kapcsolódik a pénz jelentésű anyagi eszköz szerkezet.
A pénzeszköz a szocialista gazdálkodásban valamely meghatározott célra felhasznált vagy felhasználható pénzt jelentett – erről eszünkbe jut a pályázaton elnyert támogatások kapcsán előforduló céleszköz –, a többes számú pénzeszközök pedig számviteli szakszó: a pénzeszközök fogalma magában foglalja a készpénzt, az elektronikus pénzt és csekkeket, valamint a bankbetéteket, vagyis azokat a tartósan le nem kötött fizetési eszközöket, amelyek különböző pénznemekben jelennek meg, és állnak a vállalkozás rendelkezésére. Amint a leírásból kitűnik, a pénzeszköz(ök) kifejezetten számviteli szakszó, ezért feltételezhetnénk, hogy a köznapi nyelvben ritkán találkozunk vele. Ennek ellenére igencsak gyakori: A dűlőutat az óbecsei határban is javítják mintegy 130 méter hosszan, emellett az önkormányzat pénzeszközt biztosít az Óbecse és Radičević közötti félúton található dűlőút felújítására is. – A beruházásoknak és a tartományi kormány támogatásának köszönhetően az idén 800 millió dinárral nagyobb pénzeszközt biztosítottunk az úthálózat karbantartására. – A Szerbiai Nemzeti Fogyasztóvédelmi Szervezet már tíz éve kéri, hogy szavatoljanak pénzeszközöket számára annak érdekében, hogy mintákat küldjön elemzésre független laboratóriumokba.
A (pénz)eszköz(ök) közkeletű sajtónyelvi elemmé válásához hozzájárulhatott a hivatali nyelv, a szerb nyelvi hatás és a körülíró szándék. A példák nyomán feltételezhetjük, hogy azok alapját valamilyen hivatalos dokumentum, nyilatkozat képezi, például önkormányzati költségvetésről szóló irat vagy éppen valamely intézmény képviselőjének kijelentése. Így könnyen beszűrődhet a hivatali nyelv a sajtóba. Ezt a hatást erősítik a szerb nyelv hasonló kifejezései: sredstva, novčana sredstva, amelyek ugyancsak nem számviteli szakszóként fordulnak elő, hanem többnyire csak a pénzre (tehát nem csekkekre vagy bankbetétekre) vonatkozóan. A körülíró, szépítő szándék is tetten érhető: a példákban szívesebben használják az anyagi eszköz vagy csupán eszköz szót ahelyett, hogy egyenesen közölnék, bizony pénzről van szó.
A (pénz)eszköz(ök) sajtónyelvi előfordulása több szempontból kifogásolható. Az újság vagy más médium többnyire nem hivatalos közlönyként szolgál, tehát a nehézkes, bonyolult hivatali nyelvi elemeket – mint amilyen a pénzeszközök biztosítása – célszerű köznapi kifejezésekkel helyettesíteni (természetesen a közlendő értelmének megváltoztatása nélkül). A pénzeszköz nem pontos szó, ha csupán a pénzre gondolunk, hiszen gyűjtőfogalom. Ezenkívül az olyan típusú közlésekben, mint például: a helyi közösség eszközöket biztosított az útjavításra – példamondataink között is akad ehhez hasonló –, nem egyértelmű, hogy anyagi eszközt vagy egyéb eszközöket bocsátott rendelkezésre, például lapátot, talicskát, ásót. Az eszköz szó elsődleges jelentéséből kiindulva joggal gondolhatunk utóbbira is. A körülíró szándék nem sérül, ha szövegkörnyezettől függően a következőkből válogatunk: támogatás, forrás, rávaló, anyagi háttér/segítség/hozzájárulás/keret; végső soron kertelés nélkül leírhatjuk, kimondhatjuk azt is, hogy: pénz.
