Azok, akik óvodában, iskolában dolgoznak, az utóbbi években mind gyakrabban szembesülnek azzal a ténnyel, hogy a gyermekek sokszor nagyon nehezen fejezik ki magukat szóban. Én is ezzel szembesülök évről évre, amikor az iskolába indulók iskolai felkészültségét vagy a tanulók értelmi képességeit mérem fel, vagy egyszerűen csak beszélgetést folytatok velük. Nehezen fogalmazzák meg a válaszokat a feltett kérdésekre, keresgélik a megfelelő szavakat, egyszavas válaszokat kapok, nemegyszer grammatikailag helytelenek a mondatok, amit diszgrammatizmusnak nevezünk. Nagyon sok esetben, mivel nem tudják megnevezni a fogalmat, amire rákérdeztünk, olyan válaszokat kapunk, hogy „az az izé”, a „hogyishívják”, sőt az is gyakran megtörténik, hogy nem a magyar kifejezés jut eszükbe, hanem angol szóval válaszolnak. Sokszor a kimondott szavak megértésével is gond van, és a feltett kérdést többször vagy magyarázattal körítve kell közölni, segíteni az értelmezést. Amikor képsor alapján kell történetet elmesélni, az is nehézséget jelent sokuknak, félmondatokkal válaszolnak, vagy a mondatban hiányzik az alany vagy a tárgy. Sokszor gondot jelentenek nekik az ún. relációszavak (térbeli, időbeli, mennyiségi, hasonlóságra utaló szavak) vagy éppen az ellentétes értelmű szópárok megnevezése.
Ha utánanézünk, ezen jelenségek közül jó néhány az értelmileg akadályozott személyekre jellemző, mint „a tartalmi kifejezés szegénysége”, a „szűkös szókincs”, a „diszgrammatizmus”, a „megrekedés az alacsony közlési formáknál” stb. Az értelmileg akadályozott személyeknél a kognitív funkciók sérülése, az esetleges szomatikus rendellenességeik, valamint a környezeti tényezők együttes hatása okozza a beszédfejlődés lemaradását.
Tudjuk, hogy az azonos életkorú gyerekek szókincsprodukciójában óriási különbségek vannak, mégis meghatározható az életkornak megfelelő szókincs, vagyis a lexikális aktiválás megfelelő működése, amiben az utóbbi években, úgy tűnik, alulteljesítenek az iskolába induló generációk. Pedig a nyelvi fejlődés, a megfelelő szókincs és a már említett lexikális aktiválás megfelelő működése alapvető a tanulási folyamatok szempontjából. Ezért fontos a szókincs preventív fejlesztése, mert azok a gyerekek, akik szókincsbeli lemaradással indulnak, hátrányban lesznek a tanulásban.
Véleményem szerint a fennálló alulteljesítés oka elsősorban a beszélgetési helyzetek hiányában keresendő, hisz tudjuk, hogy otthon, családi körben mind kevesebbet és kevesebbet beszélgetnek a gyerekekkel, mind kevesebbet mesélnek és olvasnak nekik, és mind kevesebb és kevesebb a dalok és a versek memorizálása, megtanulása otthon és az óvodában is. Élő, interaktív kapcsolatra és beszédhelyzetekre, valódi kapcsolatokra van szükség, és nem a tévé képernyőjére vagy az okostelefon kijelzőjére mint bébicsőszre, amelyet „villanypásztorként” használ nagyon sok szülő. A gyermekkel való beszélgetés, a kérdéseire való válaszolás, a mesélés, a gyermekdalok közös éneklése mind-mind áldásos hatással van a beszéd, a szókincs, a kommunikációs készség fejlesztésére, végső soron a tanulási folyamatokra is.
A vers, a dal memorizálásával, az ismeretlen szavak megmagyarázásával bővül a gyermek szókincse és fogalomtára, sőt a szavak előhívásának a gyorsasága is. Nagyon hasznosak már egészen kicsi kortól kezdve a képeskönyvekben a képmegnevezési játékok, az esti mesélés, a gyermek gondozása alatti beszéd, mondókázás, amikor megnevezi a gondozó a ruhadarabokat, a testrészeket, relációszavakat használ stb.
Az óvodáskorban alkalmazott játékok is nagyon fontosak, és szerencsére számos játék áll az óvodapedagógusok, valamint a szülők, nagyszülők rendelkezésére. Ilyenek a szóláncok alkotása, a fekete-fehér-igen-nem játék, a képes párosító játékok, amikor össze vannak kötve a kép megnevezésével, vagy a képek csoportosítása különböző szempontok szerint, pl. a bútorok, állatok, szerszámok vagy éppen az ellentétpárok megkeresése stb.
Amikor mesehallgatásról vagy mesélésről van szó, fontos a történet megbeszélése. Lehetőség van a mesekönyvek közös lapozására, a mondókázásra, a fogalmak megmagyarázására séta, sütés, főzés, barkácsolás stb. során.
Amikor a kisiskolásokról van szó, az olvasás mellett a sok beszélgetés, a közös tevékenységek, a társasjátékok közös játszása jó alkalom és hatásos a szavak tanulására. A társasjátékok között pedig nem egy olyan van, amely a beszéd és a szókincs fejlesztésére szolgál. Ilyenek az Activity, a Sztorikocka, a Scrabble stb.
Ismét ki szeretném emelni, hogy a beszéd, a szókincs beszéddel, beszélgetéssel, verbális kommunikációval fejleszthető. Ezáltal a kognitív, megismerő képességek is fejlődnek, azok a gondolkodási folyamatok, amelyek magukban foglalják az észlelést, érvelést és emlékezést is. Ezért beszélgessenek gyermekeikkel, és nemcsak a beszéd, a megismerési folyamatok gazdagodnak majd, hanem az egymás közötti kapcsolat és érzelmi viszony is pozitív irányba fejlődik.
Nyitókép: Illszutráció
