Általános iskola felső tagozatán két igen eltérő tanárszemélyiség jelentette számomra a nagybetűs PEDAGÓGUSt. Az egyikőjük a régi vágású történelemtanárom volt. Ő óra kezdetén akkurátusan elővette az aktatáskából a krétát, a dolgozatokat és a mutatópálcáját. Már ebben a szertartásban is volt valami, ami miatt sokan tartottak tőle, számomra ez inkább afféle rákészülés volt, bár én éltem-haltam a történelemért, sokakban mindez biztosan máshogyan csapódott le. Szigorú volt? Azt hiszem, hogy igen. Nem volt az óráin rendetlenkedés, bekiabálás, hangoskodás. Bár frontálisan tanított, azért türelmesen meghallgatott bennünket, a történelem iránti szenvedélye pedig rám akkor nagy hatással volt. Számonkérésként felelés mellett esszéket írtunk, amelyekben még a helyesírási hibáinkat is javította, kifejezőkészségünket, szókincsünket is értékelte. A másik meghatározó tanár csupán néhány hónapig helyettesítette a magyartanárnőket, mégis elementáris élmény volt a jelenléte. Óráira a mai napig emlékszem, hiszen szokatlan, újszerű, más volt, mint a megszokott. Játszva (is) tanított. Irigykedtem azokra, akiknek ő volt a magyartanárnője, szünetekben rendszeresen téma volt, hogy milyen újdonságot eszelt ki. Drámapedagógia, innováció, kreativitás, gyerekközpontúság; ki gondolná, hogy a 90-es évek horgosi általános iskolájában efféle kulcsszavakkal tudjuk leírni egy pedagógus működését? Utólag az is kiderült számomra, hogy kettejük viszonya nem volt felhőtlen, egészen addig, amíg a történelemtanár mélyebben bele nem látott kolléganője munkamódszerébe. Amit kívülről sokszor csupán céltalan szórakozásnak, játéknak láttak, munka volt mégis, tanulás volt mégis, élmény volt mégis, tehát komoly volt, és gyümölcsöző.
Maria Montessori szerint „a játék a gyerek munkája”. Valójában a tapasztalás alaptevékenysége, amely minden fejlődési periódusban tetten érhető, emellett felszabadít, örömet okoz, miért engednénk el éppen az iskolában? A játék az értelmi, szociális, érzelmi fejlődés elengedhetetlen kelléke, fejleszti a fantáziát, a gondolkodást, az érzékelést. A pedagógus részéről pedig komoly előkészületeket követel: a játék mechanizmusának, a szabályoknak az ismeretét, ismertetését és betartását/betartatását. A játék alkalmazása (és az egyes játékok adaptálása) azért is rejt végtelen számú lehetőséget, mert a játéknak önmagának nincs megjelenési formája, bármire irányulhat, tárgya, témája bármi lehet.
Vajdaságban szemléletformáló a Katalizátor élménypedagógiát népszerűsítő évtizedes működése, méltatlanul kevés szó esik azonban a cserkészetről mint reformpedagógiáról, amelyben a játék központi elem, és számos kiváló tanárkolléga pedagógiai hitvallásába beépült utóbbi a mozgalomnak köszönhetően. A cserkészet keretén belül zajló vezetőképzés komoly metodikával, elméleti és gyakorlati tevékenységekkel, hospitálással, vizsgákkal, mentorálás mellett folyik. A báb, az ének és zene, a kézművesség, a sport, az irodalom és a játék mellett meghatározó és fontos elem a keret. A foglalkozásoknak, a táboroknak mindig kell, hogy legyen keretmeséje, egy szerep, amelybe belépünk: regények, népmesék, filmek, amelyek az őrsórai, tábori tevékenységeket szervezik. Ilyen kereteket ad a játékosítás (gamification) módszere is az iskolában. Egyik eleme ennek, hogy a diákok maguk választanak tevékenységi formákat, beleszólnak a számonkérés mikéntjébe, eközben gyakorta valamilyen keretezés mellett gyűjtik a pontjaikat. Volt egy hasonló próbálkozásom általános iskolában, amikor minden egyes lezárt egység (és számonkérés) után a teremben kiragasztott nagy méretű papíron egy-egy újabb emelet rajzoltak a saját toronyházukra, és ott jelezték a megszerzett pontokat is, amelyet végül át is váltottak osztályzatra.
„A játékosítás (angolul gamification; magyarul több helyen gamifikációként átvett kifejezés) olyan innovatív oktatási módszer, amely egyes tanulási folyamatokat játékszerűvé alakít. A módszer keretében játékelemeket alkalmazunk olyan környezetben, amelyek játékon kívüli helyzeteket jelentenek, hogy azokat érdekesebbé, figyelemfelkeltőbbé tegyük. A játékosítás egyik fő mozgatóeleme, hogy egyes feladatok elvégzése után jutalmakat kaphatunk, amely jutalmak különböző formákban valósulhatnak meg” – ismerteti Lévai Dóra a játékosítás jellemzőit (forrás: https://tka.hu/nemzetkozi/6575/jatekositas). A folyamatos visszajelzés, a játék öröme mellett a választás lehetősége, a változatosság miatt is vonzó módszer lehet a játékosítás. Az alábbiakban egy saját játékosító próbálkozást közlök.
Felvilágosodás és klasszicizmus
„Gondolkodom, tehát vagyok.”
Descartes
Közös olvasmányok:
Molière: Tartuffe – 30 pont
Goethe: Az ifjú Werther szenvedései – 30 pont
Katona József: Bánk bán – 30 pont
Tesztek:
A felvilágosodás és klasszicizmus jellemzői, filozófiai háttere – 25 pont
A klasszicista világirodalom – 25 pont
A magyar klasszicizmus irodalma – 40 pont
A nyelvújítás – teszt (10 pont) VAGY összefoglaló házi dolgozat (10 pont)
Házi feladatok (parafrázis): 2×5 pont
Összesen maximum: 200 pont
Osztályzatok:
160–140 – 5 –
139–120 – 4 –
119–100 – 3 –
99–80 – 2 –
79… – 1 –
A fentiekből látszik, hogy többletpontokat is össze lehet gyűjteni. Ezeket a motiváló ún. mesterpontokat sem érdemes veszni hagyni. Mivel ezzel párhuzamosan kuponrendszert is használok, akár arra is át lehet konvertálni az osztályzaton felüli pontokat, ha valaki nagyon szorgalmas (példák a kuponra: passzolom ezt a kérdést, plusz egy pont). A tanulók maguknak is jegyzik a pontjaikat, de a teremben is érdemes kifüggeszteni a követhetőség érdekében, hiszen a diákok tervezik saját munkájuk dinamikáját. A követhetőség miatt a szabályokat és határidőket (pl. óraszámmal jelezve) fontos lefektetni, a cselekvési formákat definiálni, illetve a periódus lezárása előtt lehetőséget adni mentőpontok szerzésesre (pl. kiselőadás, podcast, felelés, esszé). A fenti listán nem jeleztem az elolvasott közös olvasmányok ellenőrzésének módját, mivel ebben az esetben bizalmi alapon működik, így önbevallás útján lehet a pontokat megszerezni, természetesen ez nem funkcionál és funkcionálhat mindenhol. Az osztályzatoknak is lehet nevet adni, beemelve egy újabb játékelemet. Pl. ha a Harry Pottert használjuk a játék keretének, akkor meríthetünk a regénybeli iskola vizsgaosztályzatainak leírásaiból is, még ha nem is ennyire szélsőséges minősítésekkel: K = kiváló, V = várakozáson felüli, E = elfogadható, H = hitvány, B = borzalmas, T = troll. Ahogyan fentebb már jeleztem, a játék alkalmazása a tanár számára is kihívás, komoly szervezési feladat, a játékosítás pedig komplex rendszerével igen időigényes, de óvatosan, lassanként bizonyos elemeit érdemes lehet beépíteni a tanulás folyamatába.
Nyitókép: Illusztráció
