Öt hósirály maradt Macimama odúja előtt. Sokáig figyelték, hogyan távolodik tőlük a többszörös repülési győztes ifjú. Szívükben szurkoltak neki, találjon haza, tudassa a Bölcsek Tanácsával, hogy üres odút és elhagyatott jégtömböcskét találtak. Miután kipihenték magukat, a vezető Hósirály elmagyarázta a további teendőket.
– Nyugatnak repülünk. Ez egyetlen helyes irányunk, mert erre találhatók a nagyobb jégtömbök, jéghegyek, s erre van a szárazföld is.
– Szárazföldre a jegesmedvék nem térnek ki soha! – szólt egy fiatal hósirály.
– Nem figyeltél igazán az iskolában! – korholta őt a Hósirály. – A jegesmedvék is járnak néha a szárazföldre, mostan immár többen is, nem csak néhányan, mert melegszik a világ, olvad a jég, szinte szétrobban a gleccser. Aztán ők is falatoznak a mohákból, nem csak mi csipegetünk belőlük.
– Ők inkább csak húst esznek.
– Inkább zsiradékot. Kell nekik a sok zsír, mert a bőrük alatt tárolják, és azt fogyasztják, ha nincs elég eleség.
– Én is szeretem a húst is, meg a zsírt is! – kiáltotta a legfiatalabb madár.
– Figyeljetek rám, hósirályok! – nézett a kicsi csapat tagjai szemébe a vezetőjük. – Nehéz utunk lesz, sok megpróbáltatással. Nem tudjuk, hol és hogyan találunk élelmet és pihenőhelyet. Nemcsak a jég és hó olvadása a problémánk, hanem a tengervíz szennyeződése is. Látjátok, ezt a pici szigetet már teljesen körbevette a barnásfekete veszedelem, amely a felszínen úszik. Ha a tollunkhoz ér, összeragad a szárnyunk, és soha többé nem emelkedhetünk a magasba! Legünk komolyak, vigyázzunk egymásra!
Elindultak hát világossal keresőbe a sirályok. Egy vonalban repültek, de látta mindenki a párját. Sötétedett már, mire a hosszú keresésnek véget vetettek, mert egy nagyobb úszó jégtáblát pillantottak meg. Elsőnek a vezér ereszkedett le a tábla közepébe, utána szépen a többi négy is. Havas volt a felület, könnyen olthatták a szomjukat. Pihentek, aludtak. Világosodáskor újra elindultak. A következő napon újra egy jégtömböcskére ereszkedtek, ahol néhány hósirály már otthonosan fogadta őket.
– Honnan menekültök? – kérdezték a jövevényeket.
– Mi nem menekülünk – válaszolta a vezér Hósirály. – Keresőben vagyunk.
– Kit kerestek?
– Egy jegesmedvemamát, akinek a bocsát kimentettük egy elszabadult jégszilánkról. – A fiúcska Macimamának hívta az anyját.
– Nem hallottunk róla.
– Nem is láttatok jegesmedvéket?
– Láttunk bizony!
– Merre?
– Tartsátok tovább az irányt! Megtaláljátok őket. Sokan vannak.
– Sokan? Mi történt velük?
– Az emberek összegyűjtötték azokat a jegesmedvéket, amelyeket megtalálhattak. Olyan úszó eszközzel járták világunkat, amely törte a jeget. Aztán kivitték őket a partra.
– Nem vagytok éhesek? – kérdezte egy vendéglátó sirály.
– Két napja már csak repülünk. Szomjunkat olthattuk, de enni nem sikerült.
– Van itt pompás eleség, a jégtáblába beleakadt egy bálnatest. Jóllakhattok, mint a duda!
Bizony jól is laktak a keresőcsapat tagjai! Előbb bevacsoráztak, aztán világossal bereggeliztek, el is nehezedett a testük, nem indulhattak azonnal evés után.
Induláskor nehezebb volt a fölszállás, de nemsokára belejöttek a repülésbe. Ment minden, mint a karikacsapás!
Lefelé tartott már égi útján a nap, amikor a sirálycsapat megpillantotta az ember hatalmas jégtörő eszközét. Leereszkedtek a hajó legmagasabb pontjára. A parancsnoki híd teteje volt az a hely, ahol kipihegték magukat madaraink.
– Ti mint kerestek itt, hósirályok? – kérdezte egy tengerész őket.
A keresőcsapat tagjai érezték, hogy hozzájuk szólt az ember, de nem tudtak válaszolni neki.
– Pihenjetek csak! Látom, igen fáradtak vagytok, hosszú utat tehettetek meg.
Lement a tengerész a parancsnoki híd tetejéről, s bekiáltott a nyitott ajtón:
– Kapitány úr, öt hósirály pihen a fejünk fölött.
– Még a madarak is menekülnek – szólt szomorúan a kapitány. – Nagyon tönkretettük mi ezt a világot, de különösen a tengereinket, óceánjainkat a kőolaj- és a földgázkutatással és a kiaknázásával! Hagyjuk békén a sirályokat, hátha kitartanak velünk a partig.
( Alkotótársaim: Bajusz Lola, Báló Júlia, Dobos Kis Ádám, Magda Máté, Mancfeld Bianka, Nagy Zámbó Bálint, Sóti Sára és Szalai Ádám, a zentai Thurzó Lajos Általános Iskola tanulói.)
Nyitókép: Illusztráció
