Az évnek ebben a szakában igencsak időszerűek a címben felsorolt szavak, nemegyszer használjuk őket az időjárásra, valamint arra a hatásra, amit az kivált belőlünk. Elgondolkodtunk már azon, hogy pontosan mit jelentenek ezek a szavak, és honnan erednek? Az alábbiakban ezt próbáljuk összefoglalni.
A tikkadásról a legtöbbünknek Arany János elbeszélő költeménye jut az eszébe. Odahaza nyáridőben gyakran elhangzottak a Toldi első énekének sorai:
Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Ebben a részletben több különös szó is megtalálható – szík, tikkadt, tors –, minket most a középső foglalkoztat. Ehhez a kiindulópéldát nem Arany szolgáltatta, hanem egy újságba szánt szöveg, amelyben a hőséget „tikkadó melegként” jellemezték. Fölmerül a kérdés: a meleg tikkad, vagy az ember tikkad a hőség hatására? Egyáltalán mit jelent a tikkadás? Az értelmező szótár szerint a tikkad választékos szó: ember vagy állat a fáradtságtól, hőségtől, szomjúságtól gyengül, bágyad, lankad. A hasznos jószág, az éneklő madársereg tikkad szerte széjjel. (Csokonai Vitéz Mihály) Tikkad, mert kövér. – Ne, Hamlet, a kendőm: töröld meg arcod. (Arany János – Shakespeare-fordítás) Ritkábban növényre is használják, amikor az a hőségtől vagy víz hiányában senyved, fonnyad, kókad. Melléknévi származéka a tikkasztó, amelynek a jelentése: bágyasztó, kimerítő, megbénító. Amott piroslik a szőlőgerezd, Ott enyhe árnyék kínál nyúgalommal, Ragyogó délnek tikkasztó hevében. (Madách Imre) Ebből következik, hogy a „tikkadó meleg” szerzője nem jól fogalmazta meg a jelzős szerkezetet: a meleg, hőség jelzője lehet a tikkasztó, ennek hatására pedig az ember, állat, esetleg növény kerülhet tikkadó állapotba. Eredetét tekintve a tikkad a tikácsol hangutánzó szó származéka; a különös hangzású tájszó a szomjúságtól fuldoklónak a hangjait imitálja.
A hőség jelzője lehet még rekkenő is, amely azonos szócsaládba tartozik a rekesz, rekeszt, reked elemekkel. Az ezekben megtalálható rek- tő bizonytalan eredetű, de a kutatások szerint rokonságot mutat a rejt ige alapszavával. A rekken, rekkent mozzanatos képzésű alakok közül az előbbi a meleg levegő megrekedésére, mozdulatlanságára utal: rekkenő hőség. A rekedt hangra utaló bereked szóalak valószínűleg a hangutánzó tájnyelvi rekeg (’rekedten beszél’) alakváltozata, de az is elképzelhető, hogy a rekesz családjából való reked igével azonos, hiszen a rekedt ember úgy érzi, hogy valami akadály került a hangja útjába. A szócsalád származéka még a helyesírási tesztekben gyakran helyet kapó rökönyödik.
A rekkenő, tikkasztó hőség hatására ember, állat és növény olyan állapotba kerül, amelyet a következő szavakkal lehet leírni: pilled, bágyad, kókad, lankad, ernyed. Ezeket az etimológiai szótár bizonytalan vagy ismeretlen eredetű elemekként írja le; a bágyad talán a bámul, báva hangfestő jellegű szócsaládjába tartozik; a kókad a szőlőkacs jelentésű nyelvjárási kók, kóka tövével rokon; a pilled ugyanabba a szócsaládba tartozik, mint a pillant, pille, pillog vagy a pillangó, egyik vélemény szerint az (el)pilled talán a lepke imbolygó röpte és a kimerült ember elbizonytalanodott mozgása közti hasonlóság alapján nyerte jelentését, a mozgás bizonytalanságában megnyilvánuló fáradtságra utalva.
A hőséget úgy is jellemezzük, mint kánikula vagy kutya meleg, amelyekben a kutya a közös. A kiskutya jelentésű canicula a latin canis (’kutya’) származéka, a Nagy Kutya (Canis Maioris) csillagkép legfényesebb csillagának, a Szíriusznak a latin nevéből (Canicula). A római korig visszanyúló magyarázat szerint akkoriban a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillaga, a Szíriusz nyár közepén, a legnagyobb hőség idején jelent meg először az égbolton, és az egybeesés miatt a rómaiak azt feltételezték, hogy a csillagkép okozza a hőséget. Érdekesség, hogy a kánikula szó keletkezéstörténete ma már „pontatlannak” minősül. A Szíriusz, avagy Nagy Kutya (magyar nevén Sánta Kata) napjainkban már nem nyáron, hanem csak szeptember elején jelenik meg a hajnali égbolton. Ezer–kétezer évvel ezelőtt, a rómaiak idejében a csillag hajnali felkelése, tehát a láthatatlansági periódus utáni első hajnali megjelenése még egybeesett a legmelegebb napokkal. Ez a változás természetesen nem hat ki a kánikula kialakult jelentésére.
Egyes vélemények szerint a kutya meleg szókapcsolat is a kánikula eredetével függ össze, ez azonban nem így van, amit világosan mutat, hogy létezik például kutya hideg, kutya világ, kutya kötelesség, kutya természet, kutya élet is, amelyeknek semmi közük a csillagálláshoz. A kutya ebben az esetben csupán nyomatékosító jelzőként kap szerepet. Ahogyan rovatunkban már írtunk róla, embernek és háziállatának hosszú ideje tartó együttélésében rejlik annak magyarázata, hogy miért rögzült nyelvünkben olyan sok, a kutyákkal kapcsolatos kifejezés. Az ebek gyakran tapasztalható sanyarú sorsát figyelembe véve érthető, hogy a kutya miért szerepel jelzőként a nehéz helyzetre vonatkozóan vagy rosszalló értelemben, mint amilyen a kutya meleg is. Helyesírási tudnivaló, hogy a nyomatékosító szavakat különírjuk azoktól, amelyekre vonatkoznak, az egybe- vagy a különírástól függően ugyanis változhat a jelentés.
