A magyar helyesírást tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy sokszor apróságokon múlik a helyes megfogalmazás és írásmód. Egy kötőjel hiánya megváltoztathatja a leírt szöveg jelentését, a rossz helyen lévő vessző más irányba tereli a mondat értelmezését, sőt még a ponttal is meggyűlik a bajunk: ez az írásjel jelöli a sorszámnevet, fontos része a dátumoknak, amelyekből azonban olykor el kell hagyni, és szerepe van a nagy számok tagolásában is. Kitűnik, hogy a pontos bonyodalom általában a számjegyek írásakor fokozódik. Rovatunkban már többször foglalkoztunk a pont és a számok viszonyával, más-más részterületet feldolgozva: legutóbb például annak a viszonylag új szabálynak a kapcsán, miszerint a nagy számok tagolására a szóköz mellett pontot is használhatunk (tízezer – 10 000, 10.000). Ezúttal azt próbáljuk összefoglalni, mikor és miért tűnik el a pont a sorszámnevek mögül, ha toldalékoljuk őket, és vajon ez csak a dátumokra vonatkozik-e.
Úgy tűnik, olyan kérdésről van szó, amelyet már a helyesírás-tanulás kezdetén megjegyeztünk, a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy nem jól rögzültek a szabályok, a legkülönfélébb szövegkörnyezetben találkozunk ugyanis a következő hibákkal: 1980. június 15.-én, július 19.-ei, augusztus 12.-től; illetve: 8-ba (nyolcadikba), 3-ként (harmadikként), 10-kel (tizedikkel) stb.
A fenti példák A magyar helyesírás szabályainak két külön pontjához tartoznak, amelyek egymással ellentétesek, ez pedig megmagyarázza azt, miért rögzültek sokakban pontatlanul, sőt éppen fordítva. A sorszámnevekre vonatkozó fő szabályt a 292. pontban olvashatjuk: „A sorszámnevek után – ha számjeggyel írjuk őket – pontot teszünk, például: 1. osztály, 3. sor, 1978. évi, a 10–12. oldalon. A pontot a toldalékokat kapcsoló kötőjel előtt is megtartjuk, például: 3.-nak futott be, a 8.-ba jár, a 10.-kel. A keltezés e tekintetben kivétel.”
Három tömör mondatból áll a szabálypont, és mindegyik mondat kapcsán megfogalmazódhat bennünk egy-egy felvetés. Elsőként arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a sorszámnév jelölésére kizárólag a pont használatos, az -ik, -dik toldalékot a szabályzat nem ismeri, ezért nem ajánlottak a következő (meglehetősen gyakran előforduló) alakok: 3-dik sor, 10–12-ik oldalon stb., még ha sem a szabályzatban, sem az Osiris Helyesírásában nem olvashatunk tiltást ezekkel a formákkal kapcsolatban.
A második mondat meglepetésként hat, ha a szabály úgy rögzült bennünk – tévesen –, hogy a toldalékoláskor mindig elhagyjuk a pontot. Alapesetben ugyanis megmarad a pont, bármilyen toldalékról és sorszámról legyen is szó: 8.-ba jár (nyolcadikba), 3.-ként futott be (harmadikként), a 10.-kel érkezett (tizedikkel) stb. Felsejlik egy néhány évvel ezelőtti, rövid életű tévéműsor címe, jobban mondva annak dizájnos írásmódja a plakáton: Okosabb vagy, mint egy 5.-es? A vetélkedőműsor logójának első változata két hibát is tartalmazott: hiányzott a vessző a mint előtt – holott a hasonlítói értelmű „mint”-es szerkezetből nem hagyható el –, ráadásul kis jóindulattal sem találtuk a pontot az ötös mögött, majd a további plakátváltozatokban a számjegy körüli fekete tintapacák egyike valahogy ponttá alakult, elegánsan próbálva kendőzni a bakit.
Tisztáztuk, hogy mindig teszünk pontot a toldalékos sorszámnevek után, és eljutottunk a szabálypont harmadik mondatához: a dátumok kivételt képeznek ez alól. Erről a további szabálypontokban olvashatunk (295., 298.). Alapesetben a keltezésben a napot jelölő számjegy után is kitesszük a pontot: 2014. február 18., toldalékoláskor azonban már elmarad: 2014. február 18-án, 18-ai, 18-i, 18-ától, 18-tól. Ha tehát keltezésről, napot jelölő számjegyről van szó, pont és kötőjel nem kerülhetnek egymás mellé. Azt ígértük, hogy feltárjuk, mikor és miért tűnik el a pont a keltezésből, a miértre viszont nincs jobb válaszunk azonkívül, hogy a dátumok e tekintetben kivételes írásmódúak.
Felmerül néhány nyelvhelyességi kérdés is a sorszámnevek számjegyes írásával kapcsolatban. Arra a szabályzat is kitér, hogy sorszámnévnek tekinthető a házszám is, noha tőszámnévként ejtjük ki. A pontot tehát kitesszük: Tutaj u. 4., 4.-ben, de ejtésben ez nem „negyedik” vagy „negyedikben” lesz, hanem: Tutaj utca négy, Tutaj utca négyben. Közismert még a tőszámnévként való ejtésre a magyar futball: a magyar élvonalbeli labdarúgó-bajnokság megnevezése a nemzeti bajnokság szókapcsolatból rövidült NB I., ahol az I. sorszámnév, tehát ki kell tennünk a pontot, amely toldalékoláskor is megmarad: NB I.-es; de tőszámnévként ejtjük ki: enbé egy, enbé egyes. Arról már a Nyelvművelő kéziszótárban olvashatunk, hogy más esetekben viszont pongyolaságnak, sőt durva hibának minősül, ha tőszámnévként ejtjük ki a sorszámneveket. A dátumokban a május 5., október 23. forma helyes kiejtése május ötödike, október huszonharmadika, az elterjedt, bár pongyola „május öt”, „október huszonhárom” helyett. Ez érvényes az iskolai osztályok megnevezésére: 1. a, II. b kimondva első á, második bé (nem „egy á”, „kettő bé”). Épületszintek jelölésében ugyancsak: a IV. emeletre hívták fel a liftet – kimondva: a negyedik emeletre, nem a „négy emeletre”.
A szabály részletes leírása talán bonyolultnak tűnik, ám összefoglalásként jusson eszünkbe A magyar helyesírás szabályainak 292. pontja: a számjeggyel írt sorszámneveket ponttal jelöljük (ötödik: 5.); a pont megmarad a toldalékoláskor is (ötödikes – 5.-es, ötödikkel – 5.-kel, ötödikként – 5.-ként, ötödikben – 5.-ben stb.; a keltezés azonban e tekintetben kivétel (ötödikén – 5-én, ötödikei – 5-ei, ötödikétől – 5-étől).
