Filmekben látott gyermeknevelési módszer az úgynevezett káromkodós persely: a családban minden kimondott csúnya szóért bizonyos összeget kell elhelyezni a perselybe, ami arra szolgál, hogy végül minél kevesebb káromkodás hangozzék el. A minap az jutott az eszembe, hogy talán nem lenne haszontalan bevezetni a módszert egyes szerkesztőségekben – újság, televízió, rádió, honlap –, annyiban módosítva, hogy a „büntetés” nem a káromkodásra vonatkozna, hanem azokra a divatszavakra, amelyek közkedveltek a sajtóban, előfordulásukkal túlterhelik a szövegeket, univerzális, mindenhova illő nyelvi elemként háttérbe szorítják a színesebb, ízesebb, változatosabb kifejezéseket. A továbbiakban azokat a szavakat vesszük sorra, amelyek tiltólistán szerepelnének egy efféle elképzelt sajtós „káromkodós” persely bevezetésekor.
Biztosít. Ha divatszónak neveztük, mondhatjuk, hogy kortalan divat: évtizedek óta közkedvelt a hivatali, a közéleti és a sajtónyelvben. Kossa János az élősdi szavak között emlegette, a létesítéssel, a megvalósítással, a rendelkezéssel együtt. Töretlen népszerűsége abban rejlik, hogy valóban univerzális, sablonos: bármilyen szövegkörnyezetbe, ahol arról van szó, hogy valaki valamit ad, szerez, nyújt, teremt, juttat, valamiről gondoskodik, tökéletesen beleillik: Az önkormányzat és a minisztérium közösen biztosít bizonyos mértékű vissza nem térítendő támogatást, a fennmaradó részt pedig a polgároknak maguknak kell biztosítani. A szervezők 3 kg húst, kenyeret és ásványvizet biztosítanak, ezeken kívül mindegyik csapatnak a főzéshez biztosítania kell a hozzávalót, és a szervezők még sok más értékes tárgynyereményt is biztosítanak. Ezek a közelmúltbeli példák Kossa szavait juttatják eszünkbe, aki szerint hála istennek nem kell semmit sem előteremteni, beszerezni, semmiről sem gondoskodni, senkit sem szerződtetni, számba venni, megjavítani, karbantartani – csak biztosítani. A felsorolásból kitűnik, hogy bizony válogathatunk a szövegkörnyezetbe illő megfelelő kifejezések közül, és nem kellene mindig követnünk a biztosítás divatját: Az önkormányzat és a minisztérium közösen nyújtanak támogatást, a fennmaradó részt a polgároknak kell előteremteniük. A szervezők 3 kilogramm húst adnak, minden mást a résztvevőknek kell magukkal hozniuk, ezenkívül sok más tárgynyeremény várja őket. Nem várhatjuk el, hogy minden biztosítás egyszerre eltűnjön, de ahogy a javított példákból látszik, a legtöbbször elkerülhető, és helyettesíthető valamely tartalmasabb igével. Szem előtt kell tartanunk a Nyelvművelő kéziszótár ajánlását, miszerint különösen suta akkor, ha élettelen dolgokkal kapcsolatban használják: a ragasztott parketta egyenletesen sík felületet biztosít; az új készítmény megnövelt aktívanyag-tartalma fokozott tisztítóhatást biztosít.
Ikonikus. Stílusos múltidézés egy ikonikus lábtartóval; Felújítják a dunántúli megyeszékhely ikonikus hídját; Elektromos formában éledt újjá az ikonikus libakergető; Elbontják a Balaton ikonikus építményét. Ezek a hangzatosnak szánt címek akkor keltik fel a figyelmünket, ha belelapozunk a szótárakba, az ikon, ikonikus szavak jelentései után kutatva: ikonikus – ’a jel révén némileg magát a jeltárgyat is képszerű viszony alapján jelölő’; ikon – 1. ’fára/fémre festett hordozható táblakép a görög szertartású egyházban’, 2. ’a jeltárgyat egy külső képszerű viszony alapján jelölő jel’, 3. ’a kiválasztáshoz használt piktogramszerű informatív ábra a számítógépes programokban’. Nehéz, de nem lehetetlen kihámozni, hogy ezekből a jelentésekből hogyan alakulhatott ki olyan értelmezés, amely révén az ikonikus szó a felsorolt címekben szerepelhet. Balázs Géza szerint: „Az ikon a magyar nyelvben először mint szentkép, majd kép, stilizált kép, piktogram, s csak a legutóbbi néhány évben vált »szimbólum« jelentésűvé. A túlzó megfogalmazásmód sajátossága, hogy folyamatosan meg kell újulnia: így lett a jelképből előbb szimbólum, majd embléma, manapság ikon. Félrevezető mindazoknak, akik ismerik a szavak pontos jelentését.” Hozzátesszük, hogy az ikon és az ikonikus szó efféle útja valószínűleg az angol nyelvből indult, ahol az icon, iconic már elcsépeltté váltak a médiában, és amolyan „mindenre jó” szavakként használják őket, holott semmit sem mondanak. Nem kellene követnünk ezt az utat, hiszen rendelkezésünkre áll egy sor szinonima: híres, hírneves, kiemelkedő, kimagasló, jellegzetes, jelképszerű, népszerű, meghatározó, emlékezetes, nagynevű, nagy hírű, neves, rangos, tekintélyes, megbecsült…
Komoly. Ahogyan rovatunkban már kifejtettük, a komoly melléknév az ötvenes években és utána egy ideig divatszó volt a közéleti nyelvben: komoly eredmény(ek), komoly javulás, komoly összeg stb. A túl gyakori használat folytán – akárcsak az előbbi két szó – tartalmatlanná silányult. Ennek ellenére manapság is ha valami nagy, súlyos, figyelemreméltó, igényes, alapos, értékes, elgondolkodtató, jelentős, rangos, fárasztó vagy fontos, ahhoz hozzáillesztjük a komoly jelzőt: komoly sérülés, komoly állapot, komoly pénzbüntetés, komoly elismerés, komoly fényképezőgép, komoly kár, komoly ellenfél, komoly lehűlés. Akárcsak a biztosításnak, a komolyságnak is van létjogosultsága, hiszen igen széles a szó jelentésköre. Ezzel azonban nem kellene visszaélnünk, és lépten-nyomon komolynak ítélnünk mindent, ami szép, számottevő, nagy, jókora, tetemes, hangsúlyos, meghatározó, nagymértékű, kiemelkedő, nagy fokú, nagy horderejű, elsőrendű, színvonalas, kimagasló, elsőrangú, nagyra becsült, elismerésre méltó, befolyásos, elismert, megbecsült, tekintélyes, veszélyes, kitüntetett, neves, nehéz, kimagasló…
