7.
Megfigyelhető a mindennapi életben, hogy vannak olyan mozgásos játékok, amelyeket a gyermekek több életkori szakaszban is szívesen játszanak, a hasonló típusú játékoknál azonban különböző módon vagy kisebb változtatásokkal. Annak érdekében, hogy a játékokkal a megfelelő fejlődést, valamint a szükséges fizikai és szellemi hatásokat elérjük, minden pedagógusnak ismernie kell a különböző korú gyerekek testi és szellemi fejlődését, fejlettségi szintjét, valamint fejlődésének sajátosságait.
Az iskoláskor előtti életszakasz fejlődési sajátosságainak a kérdéskörével a fejlődéslélektani szakirodalom teljes részletességgel foglalkozik. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, amit Lepeš Josip és Halasi Szabolcs fogalmaztak meg: „A gyermekek szociális viselkedése már egészen kicsi koruk óta eltér. Egyes különbségeket a személyes jellemvonások, illetve a vérmérséklet határozzák meg, ezért a gyermekek a szociális ösztönzés iránti igények kifejezésében különböznek. Vannak gyermekek, akik barátságosabbak, ők több szociális ösztönzést igényelnek, és kevésbé szeretnek egyedül lenni.”
A gyerekek viszont nemcsak fizikai, mentális kompetenciáik alapján különböznek, hanem szociális, emocionális téren is. Vannak olyan fiatalok, akik könnyebben alakítanak ki rövid és hosszú távú kapcsolatokat más gyerekekkel, mint mások, akik szégyenlősség, szorongás, agresszió stb. miatt nehezebben barátkoznak.
Csecsemőkor
Az első életévben szinte csak reflexek és ösztönös folyamatok alkotják a csecsemőnél a mozgásos tevékenységeket. Ezek a kezdetleges mozgások még nem differenciáltak, nem koordináltak és nem is specifikusak. A csecsemők mozdulatai tagolatlanok, az esetek többségében az izomzat egészére kiterjednek.
Bühler és Gesser egy tevékenységvizsgálatukban a következő fő mozzanatokat hangsúlyozzák:
– egy hat hónapos csecsemő már önállóan hátra tud fordulni,
– biztosan nyúl a tárgyak után,
– manipulációs tevékenységeket végez (még nem játék).
Kisgyermekkor
Ekkor már a feltételes reflexek egyre bonyolultabbá válnak. Ebben a tájékozódási, valamint a kutatási reflexek folyamatos fejlődésének van meghatározó szerepe. A két legfontosabb változás a mozgás fejlődésében a járás kialakulásában és a beszéd elsajátításában nyilvánul meg. A kisgyermekkorban a helyzet-, valamint a helyzetváltoztató mozgások is fokozatosan alakulnak ki. Az egyre több mozgásforma elsajátítása következtében egyre több inger éri a gyermeket, hiszen egyre több tárggyal ismerkednek meg.
Ebben a fejlődésben a következő folyamatok fontosak:
– Wallon kifejezésével a kezdeti mozgások még csak „motoros tömbök”, amelyek csak később válnak tagolttá,
– tárgyi cselekvések kialakulása,
– utánzás,
– eszközhasználat, játékos cselekvés.
Óvodáskor
Ebben az életkori szakaszban elsősorban a játék során fejlődnek a testi, valamint a szellemi és a pszichikai képességek. Ebben a korban az egyik tipikus játékos tevékenység az alkotójáték, ezen belül is a szerepjátékok. Ezeknek a szerepjátékoknak a mozgásos feladatai az egyszerűséget képviselik. A későbbiekben már olyan játékokkal ismerkednek meg, amelyek szabályokhoz kötöttek, majd el is kezdenek ragaszkodni ezekhez, és igyekeznek őket betartani. Az óvodáskorban a szabályok betartása következtében a játék nevelő hatását a dacos magatartás elkerülésében fejti ki. Mivel az óvodába nem minden gyerek azonos mozgásos fejlettséggel érkezik, ezért az óvodások mozgásos játékainak nagy része egyszerű feladatjáték, hogy minden gyerek el tudja végezni. A játékfeladatokban főként a mozgáskoordináció javítására kell törekedni, ezért az ügyességet fejlesztő mozgásokat kell szorgalmazni.
Kisiskoláskor
Az 1–2. osztályosoknál testnevelés szempontjából a tanterv előírása szerint a játék dominanciája maradéktalanul érvényesül, a tanulók elsősorban játszani tanulnak, az alapkészségeiket pedig játékkal fejlesztik tovább. A játékok meghatározó része mozgásos feladat, amely legfeljebb két-három mozgásformát tartalmaz. Ilyenek például: futójátékok, fogójátékok, labdajátékok. Figyelnünk kell a játék időtartamára, hogy ne legyen hosszú, valamint ügyelni kell arra is, hogy a gyors mozgásokat rövid pihenések kísérjék. 3–4. osztályban a tanulók értelmi képessége sokat fejlődik, ezért képesek lesznek bonyolultabb játékok játszására. Főleg a negyedikes tanulók mutatnak érdeklődést ezekre. A 9–10 éves gyermekek leginkább hosszabb ideig tartó játékokat játszanak. Negyedik osztályban már egy-egy sportjáték technikai elemét is el tudják sajátítani, ugyanis ebben a korban utánzókészségük és mozgáskoordinációjuk igen fejlett. A fentiek alapján megállapítható, hogy a mozgásos játékoknak nagyon fontos szerepük van, mind a fejlődés, mind pedig egy egészséges életvitel kialakításában, ha azokat a megfelelő időben alkalmazzuk, tehát a gyermekek életkori sajátosságaihoz mérten használunk egy-egy mozgásformát. A testnevelésben kiemelkedő szerepet töltenek be a motoros tevékenységek, amelyek a személyiségformálásban szintén nagy szerepet vállalnak. A motoros cselekvések azért töltenek be központi szerepet a testnevelésben, mivel ezen tevékenységeken keresztül tudjuk megvalósítani a testnevelés alapvető céljait.
A mozgásos játék szerepe a személyiségfejlődésben
A játék sok funkciót betölt a gyermek életében, mégis talán legeredményesebben a nevelés eszközeként fejti ki hatását. Nemcsak fiziológiai területen nyilvánul meg mindez, hanem fejleszti a pedagógiai, erkölcsi és szellemi tulajdonságokat egyaránt, amelyek elengedhetetlenek a mindennapi élet során. Egy-egy játéktevékenység folyamatában fejlődnek mind az értelmi, mind az erkölcsi jellemvonások, felszínre kerülnek az akarati tulajdonságok.
Emellett jól formálható a közösség, illetve az egyén nevelése is helyet kap. A játéknak kiemelkedő szerepe van a diákok egészséges testi-lelki fejlődésében. Ha változatos mozgásanyagot alkalmazunk, valamint a helyszín sem konstans, akkor széles körű és igen sokoldalú fejlesztést tudunk megvalósítani. Játék során nő a szervezet ellenálló képessége, befolyásolja a szervezet légzőrendszerének és idegrendszerének fejlődését, valamint elősegíti a mozgató- és tartórendszer működését. Döntő szerepe van az egészségmegőrzésében is, ugyanis a játék közbeni mozgástevékenység fejleszti a tanulók mozgáskultúráját, illetve hozzájárul teherbíró képességük megemelkedéséhez. A játék kiválóan alkalmas a szabadidő hasznos eltöltésére, emellett segíti az egészséges testi fejlődést.
A játék folyamatában a bennünk kialakuló önérzet pedig a testi és lelki fejlődést pozitív irányba kalauzolja, ugyanis ennek következtében akár egy egész életre kialakulhat a mozgás iránti szeretet. A játék folyamata nagy koncentrációt igényel a gyermekektől, ugyanis egyszerre több mindenre kell összpontosítaniuk. Ugyanabban az időben kell figyelniük magát a játékot, a társait, az ellenfeleit, valamint azt, hogy a játékot a megszabott szabályok alapján játssza, ezáltal a gondolkodás képessége is magasabb szintre emelkedik. Továbbá fejlődik a helyzetfelismerő képesség, a szervezőkészség, a képzelet és az emlékezet, amelyek mind hozzájárulnak az értelmi fejlődéshez. Mivel játék közben fokozott érzelmi hatások is érik a gyermeket, ezért a játék örömet, sikerélményt nyújt, aminek további pozitív hatása van, hiszen a siker motiválja az embert, törekvésre készteti, és már itt, a játék folyamatában megtanulja a gyermek, hogy céljait törekvések által és befektetett munkával tudja elérni. A siker által nő a diákok önbizalma.
Bár a játékban nemcsak pozitív hatások érik a gyermekeket, hanem negatívak is, a negatív hatások is legalább annyi tanítói elemekkel bírnak, mint a pozitívak. Az életben sem minden úgy történik, ahogy azt az ember eltervezi. A játék pontosan erre is alkalmas, hogy egyaránt megtanuljuk feldolgozni nemcsak a sikerélményeket, hanem a kudarcot is. Bátorságra, önfegyelemre, küzdeni akarásra, fáradságtűrésre, reális önértékelésre nevel. Csapatjátékok során megtanulja a tanuló az együttműködést, azt, hogy egy csapaton belül közös a cél, empátiára és egymás segítésére nevel. A játék folyamata alkalmas a felesleges energiák levezetésére is, ezáltal csökken az agresszió lehetősége.
Társadalmi jelentősége abban nyilvánul meg, hogy a játék során szerzett pozitív tapasztalatokat alkalmazni tudjuk az élet más területein is. A játék folyamata a pedagógus munkáját is segíteni tudja. Mivel a gyermekek jellembeli tulajdonságai leginkább a játék folyamatában törnek felszínre, így alkalmasak arra, hogy általuk a tanító jobban megismerje a tanulókat.
Folytatjuk.
