Némely hagymázas bántalom egész lefolyási tartóssága alatt inkább hurutos bántalomnak felel meg, miután semmi nehéz tünetek nem jelentkeznek – olvasom egy orvosi hetilapban. A leírt betegségről ennél többet nem is szeretnék megtudni, csupán arra voltam kíváncsi, hogy használatos-e a magyar nyelvben a „nehéz tünet” szókapcsolat, és a feltételezésem, miszerint nem fogok ráakadni, nem igazolódott be, hiszen az Orvosi Hetilap leírásában szerepel. Igaz, nem új keletű a példa, amire utal egyrészt a lázas betegséget jelentő, mára ilyen értelemben elavult hagymáz szó jelenléte, másrészt a folyóirat alcíme: Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. A leírás 1859-ből való.
A „nehéz tünetek” utáni kutakodásom kiindulópontját egy minapi példa szolgáltatta, amely arról tájékoztatott, ilyen tüneteket tapasztalva mi a teendő. A szókapcsolat ma már szokatlanul hat, a tünet jelzőjeként leggyakrabban az enyhe, illetve a súlyos melléknév használatos. Ma már inkább súlyos, mintsem nehéz tünetekről lenne szó az orvosi lapban is. Megértjük így is, de igazán csak akkor nyer értelmet az említett kifejezés, ha „visszafordítjuk” arra a nyelvre, ahonnan származik a gondolatmenetet és a kutakodást elindító példa. Ha ugyanis azt mondjuk, teški simptomi, világossá válik, hogyan keletkezett. Ami a szerb nyelvben težak, azaz nehéz, az a magyarban nem minden esetben az. A ’nagy súlyú’ alapjelentésű nehéz melléknév számos kifejezésben szerepel (átvitt értelemben is): akinek nehéz a feje, az álmos vagy kábult; ha a szíve nehéz, akkor nyomja a lelkét valami; amelyik étel nehéz, az nem könnyen emészthető; van még nehéz kérdés, nehéz idők, nehéz sors stb. Ami nehéz, az éppenséggel lehet súlyos is – alapjelentéséből adódóan –, ám nem minden esetben. A težak szó tekintetében a magyar nyelv gazdagabbnak bizonyul: teško pitanje – nehéz kérdés; teška greška – súlyos hiba; teška hrana – nehéz étel stb. Próbáljuk meg behelyettesíteni e kifejezésekbe a szinonimát! Lehet szó súlyos kérdésről, ám a nehéz hiba, a súlyos étel vagy a súlyos sors ugyanolyan furcsán hat, mint a nehéz tünet. Fordítás során igencsak megfontolandó, melyik szót válasszuk. A „súlyos” kérdésekről szólva meg kell említenünk még a teška krađa kifejezést is, amelyet sokszor súlyos lopásnak/rablásnak fordítunk. A kézenfekvő megoldás ezúttal sem megfelelő, hiszen e bűncselekmény köznyelvi neve minősített lopás vagy nagy értékű lopás/rablás. (A részletes meghatározás a jogi-hivatali nyelv körébe tartozik.)
A nehéz és súlyos esetek kapcsán szólnunk kell a komolyakról is. A rovatunkban sokat idézett Kossa János írásaiban a „komolykodásról” is olvashatunk:
„Egy harmadik ilyen minden-lében-kanál jelzőnk (ti. az alapvető és a lényeges mellett): komoly. Íme egy mintapéldány: – Az idén három komoly betörés történt Zentán. – A kisebb mókás betöréseket nem számítva. S jön sorra a többi: komoly árat kínáltak a komlóért, a szervezet komoly munkásságot fejt ki, komoly szórakozási (!) lehetőségek a falun, a film komoly értéket képvisel, komoly eredményeket értek el a kosarazók és egyéb komolyságok. A komolyság elvesztette már minden komolyságát.
– Ki mindenkor komor, arra senki sem hajt – így szól egy közmondás Kis-Viczay Péter 1713-ból való gyűjteményében. (Valamikor csak komor alakja volt ismeretes a szónak.)
Ki mindenre azt mondja, hogy komoly, alapvető, lényeges, annak a szavára végül senki se hajt.”
A komoly melléknév az ötvenes években és utána egy ideig divatszó volt a közéleti nyelvben (Kossa jegyzete 1965-ben íródott): komoly eredmény(ek), komoly javulás, komoly összeg stb. A túl gyakori használat folytán tartalmatlanná silányult. A „komolykodás” azóta sem ment ki a divatból a sajtóban: mindenhez, ami nagy, súlyos, figyelemreméltó, veszélyes, igényes, alapos, értékes, elgondolkodtató, jelentős, rangos vagy fontos, hozzáillesztjük a komoly jelzőt. Van komoly sérülés, baleset után valakinek az állapota komoly, kaphat valaki komoly pénzbüntetést, komoly elismerésben részesül, komoly fényképezőgépet vásárol, komoly károkat okoz a vihar, egy sportolónak lehet komoly ellenfele, komoly lehűlést hoznak a zivatarok, komoly gondokat okoz a hóvihar… Persze, némely kivételtől eltekintve ítélhetjük komolynak a helyzetet, elvégre e jelzőnek széles a jelentésköre, tehát sokféle szövegkörnyezetbe illeszkedhet. Ám éppen emiatt bizonyul csupán kényelmes választásnak, amely mögött háttérbe szorul a többi odaillő jelző. A választékos stílusban helyettesítsük szinonimáival: szép eredmény(ek), számottevő javulás, nagy összeg, valamint a felsoroltak mellett szóba jöhetnek még a következők: jókora, tetemes, hangsúlyos, meghatározó, nagymértékű, kiemelkedő, nagy fokú, nagy horderejű, elsőrendű, színvonalas, kimagasló, elsőrangú, nagyra becsült, elismerésre méltó, befolyásos, elismert, megbecsült, tekintélyes, kitüntetett, neves, kimagasló stb. Egyes szövegkörnyezetekben kifejezetten kerülendő: a betörést vagy a beteg állapotát inkább ne ítéljük komolynak.
Összegezve a komoly, nehéz, súlyos dolgokat: ami komoly, az lehet egyúttal nehéz és súlyos is, e melléknevek azonban korántsem szinonimái egymásnak, legalábbis nem mindenkor. Súlyos vagy nehéz kérdésekben szövegkörnyezettől függően mérlegeljünk, a komolykodást pedig lehetőség szerint mellőzzük!
