Sportot lehet űzni kedvtelésből, pusztán azért, mert szeretjük, de lehet azért is, mert ez a szenvedélyünk. Ha azok közé a szerencsések közé is tartozunk, akik tehetségesek az általuk választott sportágban, még nem következik az, hogy csupán tehetséggel sokra fogjuk vinni. Ugyan a kiemelkedő teljesítményhez testi, lelki és élettani adottságok szükségesek, de elengedhetetlen az is, hogy mindezt idejekorán észrevegye egy éles szemű edző, aki felismeri a tehetséget, majd megfelelő módon edzi és motiválja a jövendő sportolót.
A témával kapcsolatban Fehér Gabriella asztaliteniszezővel beszélgettünk, aki az élsport mellett besegít a spanyol szövetségnek. Gabriella saját karrierje mellett segédedzői feladatokat is ellát Barcelonában egy sportközpontban.
Mesélnél arról, hogy mi különbség a sportcentrumba és sportklubba járó gyerekek között?
– Más a munka a gyerekekkel egy sportklubban, mint a központban. A párom klubjában szoktam néha kisegíteni. Oda azért járnak a gyerekek, hogy mozogjanak egyet suli után, hogy jól érezzék magukat, és nem feltétlenül azért, hogy komolyabban foglalkozzanak a sporttal. Persze olyan is akad, viszont tudni kell, hogy kivel hogyan kell foglalkozni, kinek mik az igényei. Ezzel szemben egy sportközpontban más a helyzet, hisz oda csak azok a játékosok jönnek, akiknek a sport meghatározó, és azzal akarnak foglalkozni. A központban sokkal több az edzés, sokkal komolyabban veszik a sporthoz való hozzáállást.
Hány éves korosztállyal foglalkozol?
– A klubban hétévestől tizenöt évesekig vannak gyerekek. A sportközpontba tizenhárom éves kortól lehet bekerülni ösztöndíjjal. Ez egy hatalmas sportkomplexum, ahol jól felszerelt edzőtermekben több sportág képviselői is edzenek. Többek között itt készül fel Mireia Belmonte úszónő is, aki Hosszú Katinkával szokott versenyezni. Természetesen ahhoz, hogy valaki bekerüljön ide, megfelelő eredményeket kell felmutatnia. Aki elnyeri az ösztöndíjat, annak kevesebb óraszámmal kell jelen lennie az iskolában, viszont napi hat vagy hét órát is edzéssel tölt.
Melyik az a korosztály, ahol már megmutatkozik a tehetség?
– Úgy veszem észre, hogy nagyon hamar lehet látni, ha valakiben rejtőzik tehetség. Könnyen észrevehető azon, hogy hogyan mozog, milyenek a mozdulatai. Ezenkívül természetesen az is számít, hogy mennyire tetszik neki a sport, mennyire foglalkoztatja. Nemrég találkoztam egy hétéves gyerekkel a klubban, aki nagyon lelkes. Egyértelműen látszik rajta, hogy érdeklődik az asztalitenisz iránt. Egyik alkalommal, amikor edzésre érkezett, mesélte, hogy rákeresett a nevemre, és megnézte több meccsemet is. Többek között a spanyolországi ligadöntőt is, amit nemrég nyertünk meg. Amennyiben egy hétévest ez ennyire érdekel, ott van egy bizonyos elhivatottság a sport irányába. Természetesen az, hogy ennyire szereti és érdekli, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy kiemelkedően fog teljesíteni. A kislányom hétévesen kezdett el asztaliteniszezni, és neki nem igazán tetszett az elején. Ő volt a legkisebb, legfiatalabb a csoportban, és természetesen az esetek többségében veszített. Senki sem szeret veszíteni. A kitartása viszont meghozta a gyümölcsét, hisz most kilencévesen a saját kategóriájában második helyezést ért el a spanyol bajnokságon. Nagyon fontos a belefektetett munka, hisz ha valamit el akarunk érni, azért meg kell dolgoznunk.
Melyek azok a tulajdonságok, amiből már látszik valakin, hogy tehetséges?
– Ahogy korábban említettem, a tehetség a mozdulatokban mutatkozik meg leginkább. Sokat számít, ha valaki tehetséges, viszont az én szememben ez nem jelent túl sokat. Talán azért, mert én magam sem voltam igazán tehetséges. Ennek ellenére megvolt bennem a kitartás, hogy munkával jobb legyek. Emiatt fontosnak tartom az elhivatottságot és a kitartást a tehetség mellett.
Az edzéseken mire helyezed a hangsúlyt?
– A klubban a gyerekekkel elsősorban olyan játékos feladatokat csinálunk, amiket élveznek. Amennyiben erőnléti edzésről van szó, akkor csapatokra bontjuk őket, és így versenyeznek. Ez jobban motiválja őket. Fontos, hogy ne csak munka legyen, hanem szórakozás is, hogy ne veszítsék el a lelkesedésüket a gyerekek. A sportközpontban más a helyzet. Ott az edzéseken az is számít, hogy az előző meccseken hogyan szerepelt valaki, mi volt az, ami gyengébben ment, és ezek erősítésére helyezik inkább a hangsúlyt.
A szerbiai válogatott volt csapatkapitányaként ismered a helyi edzésrendszert. Mi a különbség a kintihez viszonyítva?
– Elég régóta kint élek, nem tudom, mennyit változott a szerbiai rendszer. Amikor otthon voltam, akkor szigorúan szabályozva volt a korosztály. Egy-egy csoportba hét- és nyolcévesek jöhettek, az ennél idősebbeket elutasították. Szerbiában sokkal komolyabban veszik a sportot, az edzést. A gyerekektől ugyanezt a hozzáállást várják el. Ezzel ellentétben Spanyolországban kicsit lazábban, játékosabban állnak hozzá a kezdetekben. Katalóniában, Spanyolország többi területétől eltérően, reggel kilenctől délután ötig vannak iskolában a gyerekek. Ebből délután egy és három között van szabadidő. Aki sportol, az ezek után jár edzésre. Amíg még kicsik, és nincs sok házi feladatuk, addig ez nem is probléma, viszont ahogy idősebbek lesznek, és egyre több tanulnivalójuk akad, a sport háttérbe szorul, és egyre kevesebben mennek edzésre. Szerbiában ez jobban megoldott.
Miért döntöttél úgy, hogy külföldön folytatod a karrieredet?
– Úgy gondoltam, hogy előrelépés lesz számomra. Úgy voltam vele, hogy abban az esetben, ha nem tetszik, vagy nem érzem jól magam, akkor hazamegyek. Szerencsére minden remekül alakult, és nagyon szeretek itt élni, most már itt van az életem.
Pár éve hoztál Zentára edzeni gyerekeket. Ez milyen élmény volt számodra, és milyen volt számukra?
– Két-három évvel ezelőtt, valamint előtte is hoztam gyerekeket edzeni Zentára. Számomra ez mindig egy kellemes élmény. Így megmutathatom, hogy honnan jövök, hol kezdtem a karrierem. A diákoknak nagyon tetszett, számukra nagy élmény volt, az edzések is nagyon jók voltak. A gyerekek közül többen az egyik legjobb edzőtáborként emlékeznek vissza rá.
Mik a jövőbeni terveid?
– A jövő évtől némi változás lesz az életemben, hisz tizennégy év után először nem spanyol, hanem egy francia csapatban fogok játszani, a francia Pro ligában. Emellett természetesen továbbra is folytatom a fiatalok edzését a barcelonai sportközpontban.
