Kutyatár

Rovatunkban egyszer már részletesen foglalkoztunk a kutyákkal: azokkal a szólásokkal, közmondásokkal, amelyekben a kutya szerepel. Embernek és háziállatának hosszú ideje tartó együttélésében rejlik annak magyarázata, hogy miért rögzült nyelvünkben olyan sok, a kutyákkal kapcsolatos kifejezés. Ezek gyakran az ebek kiszolgáltatott helyzetével kapcsolatosak, mivel e háziállatok alárendelt szerepet játszanak, az ember gondoskodására szorulnak. Ez alkalommal egy különös szóhasználat kapcsán egyebek között arra is kitérünk, hogyan keletkezik a mostanság tapasztalható kutya meleg. Persze, a meteorológiai magyarázat távol áll tőlünk, csupán arra próbálunk választ találni, miért éppen a kutyák kapnak szerepet az efféle kifejezésekben. A különösnek nevezett szó (vagy szókapcsolat?) az olimpiai közvetítések során hangzott el, amikor is a tudósítás szerint kutyakemény mezőnnyel szembesültek az atléták.

Emlékeztetőül: számos pozitív tulajdonságuk ellenére e négylábúak a legtöbb frazémában negatív értelemben bukkannak föl. A szólásgyűjtemények ezt kétféleképpen magyarázzák. Egyrészt úgy, hogy a török hódoltság, majd a kuruc–labanc harcok idején az otthonukból elmenekült, illetve legyilkolt emberek háztartásában sok kutya maradt gazdátlanul, amelyek aztán élelem után kutatva kóboroltak, elvadultak, és falkákba tömörülve félelmet váltottak ki az emberekben. Másrészt úgy, hogy a néphit szerint maga az ördög is felvehette a kutya alakját, számos boszorkányper tudósít arról, hogy az ördög kutya képében jelenhetett meg az emberek előtt. Akit az ebadta/ördögadta felkiáltással szidtak, azt ördög- vagy boszorkányfajzatnak tartották.

Mindezt, valamint a kutyák gyakran tapasztalható sanyarú sorsát figyelembe véve érthető, hogy a kutya miért szerepel jelzőként a nehéz helyzetre vonatkozóan vagy rosszalló értelemben: kutya éhes, kutya hideg, kutya kötelesség, kutya világ, kutyául érzi magát stb. El is érkeztünk kiinduló példánkhoz, amelyről így megállapíthatjuk, hogy nem összetett szó, hanem szókapcsolat, kutyakemény helyett valójában kutya kemény mezőnyről beszélünk. Erről a szabályzat 125. pontjában találunk eligazítást. A foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölő, úgynevezett főnévi minőségjelzőkkel együtt tárgyalja a nyomatékosító szavakat, amelyeket különírunk attól a szótól, amelyre vonatkoznak: csuda érdekes, jó nagy, jó néhányszor, kutya hideg, nagy néha, nagy ritkán, nagy sokára, szép piros. Érdekesség, hogy a csoda szép a korábbi, 11. kiadásban még egybeírva szerepelt, kivételes írásmódot képviselve ebben a kategóriában, hiszen funkcionálisan nem különbözött a csoda jó szókapcsolattól. A legújabb, 12. kiadás azonban már csoda szépen rendet tett e tekintetben, a különírást jelölve meg egyedüli helyes változatnak.

Visszatérve a négylábúakkal összefüggő időjáráshoz: egyes magyarázatok szerint a kutya meleg úgy keletkezett, hogy a rómaiak idejében a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillaga, a Szíriusz nyár közepén, a legnagyobb hőség idején jelent meg először az égbolton, és az egybeesés miatt a rómaiak azt feltételezték, hogy a csillagkép okozza a hőséget. Ismerve a kutya szó nyomatékosító szerepét, nyilvánvaló, hogy ez a magyarázat a kutya melegre nem helytálló, hiszen van például kutya hideg, kutya világ is, amelyeknek semmi közük a csillagálláshoz. A kánikula szónak azonban valóban ez az eredete: a canicula (’kiskutya’) a latin canis (’kutya’) származéka, a Nagy Kutya (Canis Maioris) csillagkép legfényesebb csillagának, a Szíriusznak a latin nevéből (Canicula). Kánikula idején tényleg kutya meleg van, ám ennél több összefüggést nem kell keresnünk e két kifejezés között.

Említettük, hogy a nyomatékosító szavakat különírjuk azoktól, amelyekre vonatkoznak. Ez a mozzanat különös jelentőséget kap a kutyás kifejezések esetében, ugyanis az egybe- vagy a különírástól függően változhat a jelentés. A kutyatermészet (a kutyának a természete) birtokos összetételként egészen mást jelent, mint a kutya természet, azaz rossz természet(ű ember). Kutyavilágnak nevezhetjük a kutyák világát, amely nem tévesztendő össze a kutya világként jellemezhető kegyetlen, kemény, rossz időkkel. A kutyaélet egyszerűen egy kutyának az élete, míg kutya életként a nyomorúságos, cudar élet jellemezhető.

Az egybe- és különírás jelentésmegkülönböztető szerepének fontosságáról (is) szól az a családi anekdota, mely szerint a kerékpárjavítással foglalkozó, igen szeretetreméltó nagybácsi, akinek szavajárása volt a nyomatékosító értelmű kutya főnévi jelző, egy alkalommal így dicsérte az újonnan vásárolt, jó minőségű bicikligumit: Ez olyan jó, kutya erős gumi… ez ám kutya gumi!