Egyik nyelvészetkedvelő kérdezőnket az érdekelte, milyen stílusértékkel bír a sajtónyelvben előszeretettel használt gőzerővel kifejezés, vajon megállja-e a helyét akár a választékos szövegkörnyezetben is, vagy esetleg csak bizalmasabb közlésben fogadható el. A közelmúltból is találhatunk jó néhány példát arra, valóban népszerű a gőzerő a sajtóban: gőzerővel készülődnek a majálisra, gőzerővel épülnek a strandok, gőzerővel zajlanak a vízvezeték-rekonstrukciók, gőzerővel dolgoznak a stadion felújításán stb. A kérdés megválaszolásához vissza kell nyúlnunk a távoli 1769-ig.
A kifejezésnek ugyanis, akárcsak néhány hasonló szólásunknak, a gőzgép az alapja. A modern gőzgép megalkotásától, 1769-től számítják az ipari forradalom kezdetét, és a technológiát a mai napig alkalmazzák, akárcsak azokat a szólásokat, amelyek erre vezethetők vissza: Kár a gőzért! – a lebeszélés, leintés kifejezésére: nem érdemes, nem éri meg a fáradságot, hiábavaló az igyekezet; kiengedi a gőzt – dühét, haragját levezeti; teljes gőzzel csinál – teljes erőből, teljes sebességgel, nagy lendülettel, kedvvel; Teljes gőzzel előre! – erőfeszítésre való buzdítás: erőltessük meg magunkat, hogy haladjunk. Ezekhez a szólásokhoz társul a gőzerővel szavunk is, hasonló átvitt jelentéssel: teljes erővel, nagy lendülettel. Érdekes megfigyelni az eredeti konkrét jelentés és az állandósult szókapcsolatokban kialakult átvitt értelem közötti összefüggést: a kiengedi a gőzt esetében például arról van szó, hogy a robbanás elkerülése érdekében a tartályban, kazánban megnövekedett nyomást valamilyen eljárással csökkenteni kell. Nyilván más-más eljárásról beszélhetünk a gőzgép, illetve az emberek tekintetében – kinek milyen módszere van arra, hogy a „robbanást” elkerülendő, mérsékelje a „kazánban” megnövekedett nyomást.
A stílusérték tekintetében a közmondásszótártól azt az eligazítást kapjuk, hogy a fönti szólások kivétel nélkül mind a bizalmas nyelvhasználat elemei. Mérlegelés kérdése tehát, hogy az adott szövegkörnyezet mennyire „bírja el” az ilyen kifejezéseket. Föltételezzük, hogy a sajtó nyelve a választékos nyelvhasználatot képviseli, elképzelhető azonban, hogy bizonyos szövegekben helyet kaphat egy-egy ilyen bizalmas jellegű szókapcsolat is.
A kérdést tovább is gondolhatjuk, hiszen a gőztartalmú nyelvi elemek közé tartoznak a következők is: gőze sincs, halvány gőze sincs, dunsztja sincs, sőt: halványlila gőze/dunsztja sincs valakinek valamiről, azaz sejtelme, fogalma sincs. Ezúttal a gőzgépet hiába hívjuk segítségül, ugyanis a szólásoknak valószínűleg nincs közük a fönti „gőzös” kifejezésekhez; ez esetben egy német szókapcsolat tükörfordításáról van szó: keinen (blassen) Dunst von etw. haben – (halvány) gőze/dunsztja sincs. A gőz és a dunszt úgy kapcsolódik a sejtelemhez, hogy a német Dunst szónak a ’pára, párolás, gőz’ jelentések mellett van egy ’sejtelem’ értelme is. Hogy mindez miért borul halványlila színbe, arra egy másik kifejezés szolgálhat magyarázattal: a lila köd vagy lila gőz a beszédmódot átható mesterkéltség, szenvelgés; ennek nyomán a lila színt a szólásban a sejtelmes, ködös bizonytalanság jelölőjének tekinthetjük.
Mondanunk sem kell, hogy a ködös-gőzös-dunsztos szókapcsolat stílusjelölése is bizalmas, sőt a fokozásával szlenges és durvább kifejezések is alkothatók… ezen a ponton azonban már megállunk a kérdés továbbgondolásában.
