Nem sokkal azután, hogy felépült a sérülésekből, melyek tolószékbe kényszerítették, a 35. születésnapját jövő szerdán ünneplő törökbecsei Surányi László sportlövészettel kezdett foglalkozni.
Surányi László: Az utóbbi években a sportlövészettel beutaztam a világot (Fotó: Ótos András)
Eleinte különösebb sikerek nélkül, ami azzal is magyarázható, hogy a fegyvere sem ütötte meg a mércét, hét éve azonban a helyi önkormányzat, az akkori polgármester Milivoj Vrebalovval az élen a segítségére sietett. Surányi sokkal jobb feltételek közepette edzhetett, és a befektetett munkának az eredménye sem maradt el. Másfél hete a spanyolországi Alicantében, a parasportolók sportlövő-Európa-bajnokságán két érmet nyert. Légfegyverrel világcsúcsot lőtt és Európa-bajnok lett, kisöbű puskával pedig a műfaj legjobbja, a svéd Jonas Jacobsson mögött második lett.
Surányival azon a fogadáson találkoztunk, amelyet volt polgármestere – most a Tartományi Képviselőház alelnöke – adott a tiszteletére. Vrebalov nem titkolta, hogy büszke a fiatalemberre, akinek annak idején segítségére volt, s bízott benne, hogy egy napon kibontakoztatja tehetségét, és sportágában eléri a megérdemelt magaslatokat.
Mióta foglalkozik sportlövészettel?
– Sportlövészettel 10 éve, röviddel a balesetem után kezdtem foglalkozni. Sportszerető vagyok, és az adott helyzetben ez mutatkozott a legmegfelelőbb megoldásnak. Hamarosan kiderült, hogy van hozzá tehetségem, de a haladás lassú volt. A felszerelésem nem volt jó minőségű, viszont ahogyan jobbat kaptam, az eredmények is javultak, egymást követték a versenyek, és így eljutottam az Eb dobogójáig.
Tudomásom szerint sikerült számos versenyre kijutnia.
– Szerencsém is volt, s az utóbbi években a sportlövészettel beutaztam a világot. Jártam az Egyesült Államokban, Olaszországban, Franciaországban, Németországban és több más európai országban is. A legmesszebbi utam az amerikai Forth Bening volt, ahol két hatodik helyet szereztem. Nagy sikeremnek tartom, hogy kijutottam a londoni olimpiára, ahol ugyan nem remekeltem, csak 17. voltam, de ez a verseny is csak ösztönzött, hogy folytassam, sokat eddzek, és bízzak önmagamban.
Ossza meg velünk az alicantei élményt!
– Legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy Spanyolországból két éremmel és egy világcsúccsal jövök haza. Nem arról van szó, hogy nem bíztam volna önmagamban, hanem arról, hogy a verseny nagyon erős volt, ott voltak a legjobbak, közöttük a világbajnokok és olimpiai érmesek is, így a két érmem és a szerbiai csapat összesen 11 trófeája valóban nagyszerű teljesítmény.
Minél jobb a puska, annál nagyobb az esély. E tekintetben mit mondhat?
– Nagyon jó puskáim vannak, erre tényleg nem panaszkodhatom, de sajnos azok sem tarthatnak örökké, és több mint hat év használat után már ott járunk, hogy nagyon jó lenne újabbakra lecserélni. Hogy megtartsam az élért szintet, valóban szükségem van új felszerelésre.
E sikerek után mennyire foglalkoztatja a riói paralimpia?
– Persze hogy a 2016-os riói paralimpia távlati terveim egyike, de még nem nevezhetném a legfontosabbnak, mert addig még sok versenyem lesz. Jövőre például a vb következik, azután újra Eb lesz, sok világkupára ki szeretnék jutni, új puskákat szeretnék kapni, és nagyon sokat edzeni, aminek csak akkor van értelme, ha versenyezni is tudok.
Feltételezem, hogy a szükséges anyagiak előteremtése nem egyszerű feladat…
– Nem könnyű előteremteni a szükséges pénzt, de eddig nagyobbára sikerült. Sokat köszönhetek volt polgármesterünknek, Mišo Vrebalovnak, a község ösztöndíjat folyósít, amit rendszeresen kapok, így valahogy kijövök.
Ki az edzője?
– Engem sportlövészetre Vasile Radu edző tanított, másfél éve pedig az újvidéki Dragan Marković, Nemanja Mirosavljev edzője is foglalkozik velem. Nagyon jó, hogy az ismert edzők is hajlandók átadni a tudásukat, és semmit sem titkolnak el előlünk.
Édesapja is a segítségére tudott lenni?
– Édesapám, Ignác nyugdíjas, és elsősorban azzal tud segíteni, hogy elkísér a versenyekre, és mindig kéznél van. Ezenkívül segített az otthoni lövölde kiépítésében, tehát légpuskával otthon is edzhetek, azonkívül pedig Nagybecskerekre járok, ahol a klubom az Olimp, mert Törökbecsén se klub, se lövölde, és persze Újvidékre is gyakran jövök Dragan Markovićhoz.
Melyik lövésnemet kedveli jobban?
– A kisöbű fegyver a kedvencem. Nehezebb, mert az összetett szám nagyon igényes, viszont egészen más, amikor az ember érzi a puskapor szagát, aminek számomra külön varázsa van.
