A nagybecskereki medence felújítása miatt jelenleg a szülővárosában, Óbecsén edz Szilágyi Csaba úszó – ezt az alkalmat ragadta meg az önkormányzat, hogy fogadja a sikeres sportolót. Knézi Péter polgármester és Goran Strajnić sportért felelős tanácsos bejelentette: az önkormányzat 100 000 dinárral tud hozzájárulni a község legsikeresebb egyéni sportolóinak a költségeihez. Külön mondtak köszönetet azért, hogy a fiatal úszó sosem feledkezik meg szülővárosáról, és ajándékcsomagot nyújtottak át neki.
Szilágyi Csaba, miután megköszönte a támogatást és az ajándékot, elmondta, jelenleg azért edzenek Óbecsén, mert a következő egy évben felújítják a nagybecskereki medencéket, és amíg Újvidéken nem találnak megfelelő helyszínt, Ivan Lenđerrel itt készülnek fel a következő versenyre.
– Meg kell dicsérnem szülővárosomat, igazán remek feltételek vannak itt az úszáshoz. Az itteni nyitott medencénél megtartott országos bajnokság szervezéséről minden résztvevő elismerően szólt, és a fedett medence is jól működik. Nagyon örülök annak is, hogy sok gyerek jár úszóedzésekre – rájuk kell figyelni, ők a jövő reménységei, ne hagyják őket elmenni innen – javasolta a város illetékeseinek. Az elmúlt idényről szólva a következőket nyilatkozta:
– Nem dicsekednék különösebb eredményekkel. Nehéz idény volt, nem az elvárásoknak megfelelően teljesítettünk, de ez legyen a múlt. Én a következő idényre összpontosítok most: 2011 az olimpiát megelőző év lesz, amikor az olimpiai normáknak kell majd megfelelni.
• A budapesti EB eredményeiben mennyire játszott közre, hogy nem lehetett a csodadresszben úszni?
– Az úszódressz minden úszó teljesítményére kihatott, jómagam nagyon nehezen alkalmazkodtam ehhez az új helyzethez, egészen más nélküle úszni. A január elsejei tiltás óta másképp kell úsznunk, felkészülnünk. Tapasztalatot kell szerezni, ehhez pedig minél több verseny kell. Ebben az idényben nem volt elegendő igazán jó megmérettetés, és nem tudtunk hozzászokni a high-tech dressz nélküli úszáshoz, így ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem tudtunk megfelelni az elvárásoknak. Nekem Budapesten a döntőbe jutás volt a célom, ez azonban nem sikerült. A nyilvánosság talán ennél is többet várt tőlem. Ivan és én nagyon fiatalok vagyunk, talán elkényeztettük a szurkolókat a tavalyi isztambuli EB-n szerzett első felnőtt érmünkkel – akkor ez meglepetésként hatott, most viszont már mindenki dobogós helyezésre számított. Megértem a csalódottságot, de nagyon nagy a közvélemény elvárása, és sajnos csak az érmeket értékeli.
• Milyen feltételeket tud biztosítani számodra Nagybecskerek, ami a szülővárosodban nem adatik meg?
– Két oka van annak, hogy a nagybecskereki Proleterben úszom: az edzőm és Ivan Lenđer. Az edzőm jelenleg a válogatott főedzője, Ivannál pedig jobb edzőpartnert keresve sem találnék. Maga a klub is a legerősebbek egyike az országban, az újvidéki Vojvodinával mindig az ország élén vagyunk.
• Az Újvidéki Egyetem Technológiai Karának hallhatója vagy. Külföldi egyetemre nem csábítottak a gimnázium után?
– Dehogynem, elsősorban az Egyesült Államokból voltak megkeresések, általában a Berkleyre vagy az alabamai egyetemre hívják a leendő egyetemistákat. Onnan azonban rossz visszajelzéseket kaptunk azoktól a szerbiai sportolóktól, akik elfogadták ezeket a meghívásokat. Feltehetőleg azok mennek ki, akiknek az egyetem fontosabb, mint az úszás. Én szívesebben maradtam Szerbiában, nehezen is tudnék elszakadni a családomtól, a barátaimtól és az országtól.
• Mire készülsz most?
– Két hete kezdtünk újra edzeni, decemberben lesz egy rövidpályás-vb Dubaiban, ami nem lesz kiemelt versenyszám, hiszen az olimpia közelsége miatt a rövidpályás versenyek már nem lesznek igazán fontosak. A novemberi rövidpályás Eb-t át is ugorjuk, mivel túl közel van, és nem lenne elég idő a felkészülésre. Újévtől kezdődik a komoly felkészülés a sanghaji világbajnokságra, ami a jövő év legfontosabb versenye lesz, ott már ki kellene úszni az olimpiai szintet, hogy nyugodtan kezdhessük meg a 2012-es felkészülést.
• A nagy ambíció gondolom az olimpia…
– Így van, és nemcsak helyezés szempontjából, hanem presztízs okokból is – a második olimpiámon szeretnék konkrét eredményeket felmutatni. A jövő évi vb-n már látni fogom a várható eredményeket, akkor már 22 éves tapasztalt, érett úszó leszek. A pekingi olimpiánál mindenképpen lényegesen jobb eredményt remélek. A fő cél a 2016-os riói olimpia, hiszen a brazíliai város nagyon közel áll a szívemhez: 2006-ban a Rióban megtartott ifjúsági vb-n szereztük Ivannal első jelentősebb érmünket – 10 év után ide visszatérni valószínűleg nagyon erős érzelmi hatással lesz ránk. 26 éves leszek ekkor, a karrierem vége felé fogok járni, és ekkor szeretném elérni a legjobb eredményeket.
