Andy Warhol, a pop-art legjelentősebb alkotója szerint mindenkinek megadatik a dicsőség tizenöt perce. Az már egészen más téma, hogy ki mire tudja váltani azokat a pillanatokat. Egyesek hírnevet szereznek, mások dollármilliókat, ismét mások éppen csak a rivaldafénybe kerülnek, míg a többség az adott időben nem is méri fel, hogy milyen lehetőség áll előtte.
A legtöbb esetben persze a tizenöt perc hírnév nem puszta véletlenség vagy szerencse műve. Rendszerint alaposan meg kell dolgozni az alkalomért, amikor végre a sportoló például világ- vagy olimpiai bajnok lesz, noha előzőleg nem számított esélyesnek sem.
Jó példa erre a pancsovai Nađa Higl esete, ám vannak sokkal egyszerűbb, érdekesebb és mulatságosabb idevágó történetek is, csupán a végeredmény, a sikerélmény a közös nevező.
Lehet, hogy még sokan emlékeznek a brit Eddie Edwards esetére. A csúf tréfákra okot adó megjelenésű legényke, aki 20 évesen is már legalább 35-nek nézett ki, arra gondolt egy napon, hogy mindent tud, éppen csak síugrani nem. Felcsapott hát síugrónak. Repült is ott 50 métert, ahol mások 100-on felül, ám a közönség és a sajtó a kegyeikbe fogadták, Eddie pedig óriási népszerűségre és a Sas becenévre is szert tett, sőt ügyetlen sportolása ellenére még tisztes vagyont is szerzett.
Egy másik hasonló eset egy úszóé Egyenlítői-Guineából, aki Sydneyben indult az olimpián. Eric Moussambani ugyan szólófutamban, erősen fulladozva csak 1:52,72 perc alatt teljesítette a 100 métert, ami jóval gyöngébb, mint a 200-on bajnok Ian Thorpe ideje volt, de a közönség és a sajtó őt is híressé, népszerűvé és jómódúvá tették és Eric Angolna becenévvel indokolatlanul ugyan, de büszkén vonult a sporttörténelembe.
A legújabb példa is angliai. Egyelőre nem tudható, hogy egyetlen győzelemből valami nagy tőkét kovácsol-e a Harraby Athletic focicsapata, viszont Angliában máris óriási a feltűnés az Edenwail Hawks otthonában aratott 3:2-es sikerüket követően. A Harabyt 2006-ban alapították és a 14 évesek bajnokságában szerepel. A csapat eddigi mérlege 0 győzelem és 90 vereség volt. Kezdve a 19:0-ra elveszített első találkozótól a Harraby leginkább két számjegyű kudarcokat szenvedett, kapusuk pedig a három idényben több mint 500 alkalommal kapitulált.
– Amióta nyertünk, szüntelenül cseng a telefonunk és több száz üdvözlő táviratot is kaptunk. A fiúk boldogsága határtalan, hisz eddig is töretlenül hittek benne, hogy győzhetnek, és végre büszkék is lehetnek – nyilatkozta a minden idők legrosszabb angol focicsapatának edzője.
