Mire elég két hét?

Alig fejeződött be a zágrábi, illetve az eindhoveni vízilabda-Európa-bajnokság, a játékosok már újra munkába álltak, hiszen február elején Dohában indul is a világbajnokság, a magukat még nem kvalifikált csapatok számára az utolsó kvótaszerzési lehetőség a párizsi olimpiára. Uroš Stevanovićnak, a szerb férfiválogatott szövetségi kapitányának minden bizonnyal számos álmatlan éjszakát okoz nemcsak az elmúlt, de az elkövetkező időszak is, egyelőre úgy tűnik, Szerbia kiszorult a világelitből.

A horvátországi kontinenstornán visszakerült ugyan az első divízióba – ahonnan a 2022-es spliti fiaskót követően kiesett –, többet viszont nem tud felmutatni a komoly ráncfelvarráson átesett együttes. A tokiói olimpia után arra lehetett számítani, a gerincet képző, visszavonuló sztárjátékosok helyét tehetséges fiatalok veszik át, a vérfrissítés azonban még várat magára. Stevanović inkább a régi keretből kimaradó pólósokra, mintsem az általa kitűnően ismert ifjú titánokra alapoz – az elmúlt világversenyek eredményei alapján talán hiába. Bármilyen nehéz is ezt elfogadni, a másodhegedűsökből prímássá avanzsált, inkább már a visszavonulás felé tartó játékosok sajnos nem a szerb válogatottól megszokott szintet képviselik.

Az együttesből hiányzik a korábban látott átütő erő, amit néhány klasszis teljesítmény sem tud pótolni vagy áthidalni. A riválisok kétségkívül szintet léptek, míg a szerbek a korábban általánossá vált győzelem dicsfényében lubickoltak. Stevanović kerete azért is érdekes, mert az elmúlt években épp ő halmozott sikert sikerre az utánpótlás-válogatottakkal – a juniorokkal 2021-ben világbajnokságot, 2022-ben Eb-t nyert –, a csapataiban játszó fiatalok közül idén viszont csak Petar Jakšić és a zágrábi torna negatív hőse, Marko Radulović jutott szerephez, míg például a tavalyi U20-as vb legjobbjának választott Vasilije Martinović vagy a szintén remek teljesítményt nyújtó Nikola Kojić nem kapott lehetőséget. Horvátországban egyértelművé vált, hogy a válogatottnak komoly változásokra van szüksége, hiszen jelen állás szerint még az a blamázs is megtörténhet, hogy a címvédő nem lesz ott Párizsban… Katarban kiderül, hogy a rendelkezésre álló két hét mire is elegendő.

Stvanovićtyal ellentétben Varga Zsolt nyugodtan alhat, a fukuokai vb-t követően is bizonyította rátermettségét és szakmaiságát. A magyar szövetségi kapitányt az Európa-bajnokság előtt nagyon sokan bírálták, amiért a csikócsapattal vág neki a tornának, a vagány gyerekek menetelését látva viszont a kárálóknak is ajkára forrt a szó. Az ifjú titánok hihetetlen érettségről, játéktudásról és -intelligenciáról tettek tanúbizonyságot a horvát fővárosban. Nyilván még sokat kell tanulniuk, ám annyi bizonyos, a magyar póló jó kezekben van, s ilyen tehetségek és vagány kapitány mellett fényes jövő vár rá. A történet kedvéért tegyük hozzá, hogy a tavalyi ifi-vb döntőjében a magyar válogatott épp az Eb-n kulcsszerepet vállaló fiatalok, Vigvári Vince, Tátrai Erik, Gyapjas Viktor és Molnár Erik parádés teljesítményének köszönhetően verte meg a szerbeket.

Nem érezheti lovon magát Mihók Attila és Cseh Sándor, a magyar női válogatott élére kinevezett két társkapitány sem. Bíró Attila menesztését követően mindenki abban bízott, a két szakember Eindhovenben éremig és olimpiai kvótáig vezeti az együtteset, ehhez képest csak az ötödik helyen zártak. Mihók és Cseh több lényegi változást is eszközölt a keretben, kimaradt többek között a Bíró – és klubjában, valamint az ifikénél Benczúr Márton – keze alatt szárnyaló tehetség, az idén mindössze 18 éves Hajdú Kata és a korábbi alapember, Máté Zsuzsanna is. A mérkőzések során különösen a csapatkapitány, Keszthelyi Rita, valamint Szilágyi Dorottya gyenge játéka szúrt szemet, a csapatból egyértelműen hiányzik valami. A válogatott a héten már újra edzésben van, Dunaújvárosban készülnek, a hírek szerint újfent bővebb kerettel…

A szerb női válogatott Hollandiában sem tudott szintet lépni, a csapat eredményeit tekintve semmi sem változott az évek során – a második divíziós országokkal fel tudják venni a versenyt, többre azonban képtelenek. Dragana Ivković kapitány ennek ellenére többnyire elégedetten nyilatkozott a tornát követően, a korábbi helyezést sikerült megismételni, vissza nem csúsztak. A spliti viadalhoz képest öt új játékos került a keretbe, szakavatatlan szemeknek úgy tűnhet, a folyamatos frissítés és az újoncok beépítése a cél, a hazai női póló problémája viszont ennél sokkal mélyebben gyökerezik. Rossz nyelvek szerint több, arra érdemes játékos egyszerűen nem fogadja el a meghívót. Idén „kimaradt” a gárda korábbi csapatkapitánya, a már jó ideje Olaszországban légióskodó Jelena Vuković vagy az Amerikában pallérozódó Nađa Novaković is.

A Dunaújvárossal LEN-kupát nyerő Lara Luka neve már évek óta nem szerepel a listán, ahogy a korábban Barcelonában játszó Nina Josifović vagy a szintén külföldön pólózó Anja Mišković is „elkerülte” a kapitány figyelmét. Mások szerint egyszerűen csak arról van szó, hogy a szakvezetőség nem más, mint a Crvena zvezda játékosait favorizáló gittegylet, ami annak a ténynek fényében, hogy a keretbe az aktuális bajnok, a belgrádiakat három éve sorozatban verő székvárosi Vojvodina együtteséből mindössze három hölgy került be a válogatottba a hét zvezdás ellenében, nem is olyan badarság… Mindenesetre az biztos, ha a szerb női válogatott világbajnoki, illetve olimpiai szereplésért szeretne a közeljövőben síkra szállni, akkor meglehetősen rossz irányba halad.