Az utánpótlással való foglalkozásról a sportban meglehetősen gazdag könyvtárat lehetne összegyűjteni, és a tudományos megközelítés igényével készült munkák módszertani és egyéb változatosságában alighanem egyetlen lényeges egyetértést találunk. Azt, hogy a sportoló nevelésében a legfontosabb pillanat az ifjúsági és a felnőtt korhatár átlépése, vagyis a korosztályváltás ideje. Tény ugyanis, hogy meglehetősen sok ígéretes tehetség éppen akkor veszett el örökre, és csak a második nagy rostát jelentik a túlforszírozás és a betegségek, amelyek az edzőmunkából adódnak, és a megfelelő egészség-ellenőrzés bármi okból történő kimaradása segít elő.
Nem szegényes mennyiségű a legfiatalabbakkal való foglalkozásról szóló irodalom sem, beleértve a versenyeztetés kezdeti szakaszainak problémakörével foglalkozót is, amelynek tartalmi tarkaságát nem csak a sportágak különbözősége okozza.
Egy sportágon belül is a szerzők véleménye között jelentős eltérés tapasztalható arról, hogy egyáltalán mikor célszerű kezdeni, vagy többek között pontosan milyen mércék szerint válogatni, a tartalmat és intenzitást milyen időszakokban és mércék szerint növelni, és milyen rendszerben és igénytámasztással indítani a versenyzést. Szélsőséges meglátás, hogy a versenyzés kezdetén az eredményeknek semmilyen jelentőségük sincs, és annál sokkal többet jelent a puszta élmény, valamint az addigi edzéseken elsajátított technikai és taktikai elemek alkalmazásának lehetősége, míg a másik véglet, hogy a versenyzéshez elérkezettnek látszó korban máris az eredmény a legfontosabb, hisz a vereségekből levonható a tanulság, a győzelmek pedig a legfontosabb serkentő elemek lehetnek a további pályafutás tekintetében.
Mi sem természetesebb, hogy a Balkán e részében sincs egyetértés, hisz az elméleti szakirodalom jórészt az előbbit, ezzel szemben a klubok az utóbbit támogatják, és helyezik előbbre a követelménylistán.
Így érkezünk el az utóbbi évtizedekben jelentősen, de nem következően kedvező irányban megváltozott szerbiai kosárlabdához, amely az egykori jugoszláv iskola folytatójának számít a horvát és a szlovén kosárlabdával, tehát a térség további legfontosabbjaival együtt. A kezdetek annak idején az igényességről szóltak, amiért a kosárlabda több mint négy évtizeden át sikert sikerre halmozott, ám a 2002-es indianapolisi vb-cím után – attól függ, hogy kit kérdezünk – stagnálás vagy hanyatlás következett, időnkénti szép eredményekkel tarkítva.
A korosztályos bajnokságok gyöngébb eredményei azt sugallják, hogy egyre szűkebb a sportág utánpótlásbázisa, a klubokban pedig csaknem kizárólagosan az első csapat érdemel figyelmet.
Lehet, hogy a legfiatalabb években valóban nem az eredmény a fontos, mégis mit kezdhet a szerb kosárlabda ezzel az U13-as eredménnyel: Barcelona–C. zvezda 132:28!
