A 2018. július 30-án közzétett WTA-ranglistán Simona Halep, Carolina Wozniacki és Sloane Stephens volt az első három sorrendje. Serena Williamset már nem láthattuk a legjobb 20 között, ahol a most hétfői listáról már csak Jelena Osztapenko, Daria Kaszatkina, Madison Keys és Alina Szvitolina volt ott, de mint manapság is, elég messze az első öttől. Ott van még az időközben visszavonult Muguruza, Görges, Bertens, Vandeweghe és Barty, az erősen veterán Garcia, Kerber, Ka. Plišková, Kvitová és V. Williams, és az akkor már 20 éves, de képességeit még nem bemutatott japán Oszaka. Vitathatatlanul sok jó név, de ugyanúgy könnyen megállapítható róluk, hogy egyikük sem lehetne képes egyedüli dominanciára, sőt tagságra sem egy nagy hármasban vagy négyesben, ami a férfiaknál ugyanakkor még létezett.
Iga Swiatek ugyanakkor a 18. évében még az ifiknél játszott, és néhány héttel korábban korosztályos döntős volt Wimbledonban, Jelena Ribakina éppen elégedetlen volt azzal, hogyan viszonyulnak hozzá Moszkvában, és ezért Kazahsztánba költözött, Sarapova és A. Radwanska már hanyatlott a listán és a visszavonulást latolgatta, a 20 éves fehérorosz Arina Szabalenka a 36. helyet foglalta el, és nem mutatta meggyőző módon, hogy rövidesen a legszűkebb élcsoportba kerülhetne, míg Coco Gauff csak 14 éves ismeretlen tehetségnek számított.
Serena Williams korszaka befejezésének a napjai voltak azok, hisz az amerikai 2017 után már hiába próbálkozott újra az élpozícióra törni, többé már nem volt esélye rá.
Vagyis, a női tenisz akkor éppen abba a szakaszba érkezett, amikor minden kérdés nyitott volt, lehetetlenségnek számított megjósolni a rangosabb tornák leendő győzteseit, és a szakértők szinte egyként arra az álláspontra helyezkedtek, hogy elmúlik bizonyos idő, mire valakinek a neve a többiek fölé emelkedik.
Az volt az a ranglista, amelyen egy 17 éves szerbiai lány, a balkezes belgrádi Olga Danilović 75 helynyi haladást jegyzett, hisz előző nap Moszkvában legyőzte a vele egykorú Anasztaszia Potapovát, és ő lett az 21. században születettek közötti első tornagyőztes. Nem döntött ő semmilyen korosztályos csúcsot, mint jóval előtte Szeles, Hingis vagy Capriati, de úgy tűnt, hogy a legjobbkor, egy interregnumban mutatkozott be, a sokkal jobb tenisziskolát végzett döntős ellenfelének otthonában mutatott meglehetősen érett játékot, amivel sugallta, lehetne belőle ha nem is világelső, de minimum egy erős top 20-as. Bizonyos ismeretek birtokában, adtam neki két évet, hogy a hirtelen sikert megeméssze, és a pályafutását a helyes irányba terelje. Nem úgy indult, azután jött a járvány, majd a sérülések és Olga ma, hat év után is pont ugyanott van a 112. helyen, a múlt hétvégén pedig olyan csúnyán kikapott a nálánál fiatalabb és kevésbé tehetséges dán Tausontól, hogy távol a döntőktől és trófeáktól már semmilyen teniszjövőt nem sejtet.
