Amióta csak fél szemmel követem az NBA eseményeit, az amerikai kosárlabdában valami nagyon megváltozott. Nem arról lenne szó, hogy egyre kevesebb kosarazó neve tűnik ismerősnek, vagy hogy nem nagyon ismerem a csapatok közötti jelenlegi erőviszonyokat, hanem hogy a pályán mutatottaknak – legalábbis ami az én véleményemet illeti – egyre kevesebb hasonlatosságuk van azzal, amit egy évtizede vagy korábban sok éven át rendre élvezni tudtam.
Amikor az amerikai kosárlabdával megismerkedtem, abban az időben nem volt semmi nemzetközi jellege, kizárólag amerikaiak, végső esetben már honosított kosarasok szerepeltek. Nem azért, mert nagyon lenézték volna az európaiakat és a többieket, hanem mert ezeknek valóban nem volt helyük a csapatokban. Senkinek eszébe sem jutott európait, esetleg ázsiait vagy afrikait szerződtetni, mert nagyon is jól ismerték a viszonyokat. A főiskolákra ugyanis érkeztek az európai vagy az amerikaival ellentétben amatőrnek nevezett kosárlabdát képviselő és abban felbukkant fiatal tehetségek, de ezek, noha saját eredeti közegükben csillagok voltak, mégsem ütötték meg a kívánt mércét.
A 70-es években kezdődött meg a külföldiek beszivárgása, az első igazi sztárok az afrikai Hakeem Olajuwon és Dikembe Mutombo voltak, majd következtek a kanadai (Steve Nash), ex-YU (Toni Kukoč, Peđa Stojaković), német (Schrepmf és Nowitzki), spanyol (Pau Gasol), exszovjet (Kirilenko és Sabonis), dél-amerikai (Ginobili), francia (Parker), kínai (Jao Ming) játékosok és sokan mások, akik már az amerikaiakkal egyenrangúnak számítottak.
A sok európai akaratlanul is megváltoztatta a játékot. Az edzők hozzájuk is igazították a taktikát és az elképzeléseiket, így történt, hogy az európai kosárlabda egyre amerikaibb lett, az pedig a korábbinál jóval európaibb. Az elképzelések változása azt eredményezte, hogy az európai klubokban is NBA-ra is érdemes kosarazók bukkantak fel, az amerikai egyetemeken pedig, végül az NBA-ban is, megszűnt a hazaiak nagy fölénye.
Csaknem észrevétlen volt 2014-ben, hogy Nikola Jokićot, a Vojvodina ificsapataiban és a Megában összesen három évet kosarazó nagydarab zomborit a Denver Nuggets a játékosbörze második sorozatában, a 41. helyen választotta, és 2015-ben szerződtette is. Nikola nagy meglepetésre olyannyira feltalálta magát, hogy már az újoncok között is nevet szerzett, azután töretlenül fejlődött, és nemrég már harmadszor hirdették ki az NBA leghasznosabb (MVP) kosarazójának. Érdekes, hogy Jokićnak már nem felel meg a taktikában lényegesen szigorúbb európai kosárlabda, amit a válogatott szereplései során is láthattunk. Ami alighanem már nem is fontos, hisz itt azok névsora, akik legalább háromszor voltak MVP-k: Kareem Abdul Jabbar 6, Michael Jordan 5, Bill Russell 5, Wilt Chamberlain 4, LeBron James 4, Larry Bird 3, Magic Johnson 3, Moses Malone 3, Nikola Jokić 3. Ki gondolhatta volna?
