Az ezredfordulón, amikor Pete Sampras és Andre Agassi pályafutása a befejezéshez közeledett, négy éven át hét teniszező váltogatta egymást a világranglista élén. Előbb a spanyol Carlos Moyà és az orosz Jevgenyij Kafelnyikov, azután utóbbi honfitársa, Marat Szafin és a brazil Gustavo Kuerten, majd az ausztrál Lleyton Hewitt, végül a spanyol Juan Carlos Ferrero és az amerikai Andy Roddick ragadták magukhoz a dicsőséget jelentő élpozíciót. Úgy tűnt, hogy közöttük csak Hewitt lenne képes tartósabb egyeduralomra, míg a többiek képessége valamilyen tekintetben korlátozott volt.
Mégis, egészen a 2003. év kezdetéig kevesen gondolhatták, hogy hamarosan egy új, minden addiginál és minden tekintetben tüneményesebb korszak kezdődik, amelyben a hét felsorolt egyikének sem jut a főbb szerepekből, hogy egészen gyorsan egy mindaddig ismeretlen nevekből összeálló triumvirátus vegye át a hatalmat, és csaknem két évtizeden át ki se adja a kezéből. Roger Federer a 2003-as wimbledonitól, Rafael Nadal a 2005-ös Roland Garrostól és Novak Đoković a 2008-as Australian Opentől kezdve összesen 66 trófeát nyertek a legrangosabb tornákon, és közösen több mint 18 éven át ültek a trónon.
A se vége, se hossza uralom zárószakasza 2022-ben érkezett el, amikor Federer immár 41 évesen bejelentette a búcsút, az idén pedig már sem Nadal, sem pedig Đoković nem képes arra, amit a szurkolók tömege hosszú éveken át megszokott tőlük. Ha az év végéig e tekintetben nem lesz változás – a két veterán esetében vehetünk annyi türelmet, hogy kivárjuk a wimbledoni, az olimpiai és a New York-i fejleményeket –, akkor már levonhatunk következtetéseket.
Annál több mondható az utódokról. Előbb – csakis a legnagyobb eredmények tekintetében – elveszett Grigor Dimitrov korosztálya, azután pedig sokkal kevesebbet jegyzett a Zverev, Medvegyev és Cicipasz hármas, mint amire talán képes lett volna, hisz közülük csak az orosz nyert egy nagy serleget, és tudott rövid időn át világelső lenni. Még egy korosztályra szükség volt, hogy kibontakozhasson a férfitenisz valószínű jövőképe.
Ha nem tévedek nagyot, márpedig kétlem, hogy e kérdésben nagyot tévedhetnék, az elmúlt három esztendőben kialakult, hogy hány tagú lesz az ATP mezőnyében uralkodók kis csoportja. Több jelölt, pályázó és futtatott volt, szerintem azonban csak ketten mentek át a teszten. A legújabb korosztályból csak Jannik Sinner és Carlos Alcaraz a győztes alkat, vagyis a nagy hármast egy nagy duó követi majd, lehet, hogy meglehetősen hosszú időszakban, ami nemcsak tőlük, inkább az őket segítő, elsősorban orvosi csapattól függ.
Kettőjük már megjósolható királyságát aligha láthatta bárki is előre a 2019. április 1-jei első, erősen tini korú meccsükön az alicantei challenger 1. fordulójában. Az idei párizsi elődöntő viszont a sztárrangadójuk volt. A XXI. században született, két évtizeden át várt GS-bajnokoké és világelsőké.
