Az egykori Jugoszlávia soha nem számított atlétikai nagyhatalomnak, ebből kifolyólag Szerbia sem. Ivan Gubijan óta – hogy ne menjünk vissza nagyon messzire a múltba –, aki 1948-ban a londoni olimpián második volt kalapácsvetésben, gyakran akadtak a nemzetközi porondon éremre képes atléták, de korosztályonként esetleg egy-kettő, amiért gyakran elhangzott, hogy Jugoszláviának tulajdonképpen nincs atlétikája, de vannak atlétái. Voltak világ- és Európa-csúcstartók, olimpiai, vb- és Eb-érmesek, de olyanok is, akik képesek lehettek volna a legnagyobb eredményekre, ám különféle okokból kifolyólag sohasem érték el a sportág magaslatait. A kimagasló ifjúsági teljesítmények általában nem szavatolták a felnőttkori sikereket, amiért a korosztályos érmek súlyát rendre óvatosan kellett mérni.
Itt érkezünk el a gondolatmenetemmel a párizsi olimpiáig. Engem ugyanis – azonkívül, hogy be is harangoztam – a francia fővárosban elsősorban az atlétika érdekelt, az foglalkoztatott, vajon a korosztályos világversenyeken tüneményesen szerepelt, a felnőtt-Eb-ken is dobogós, a Gyémánt Ligában is bizonyított, valamint országos csúcsot is döntött Világos Adriana és Angelina Topić e sorozattal folytatja, vagy pedig megint tapasztalatlanul lemarad, mint egy esztendővel korábban a budapesti vb-n.
Emlékeztetőül, Világos, aki közben sérüléssel is bajlódott, Budapesten a selejtezőt rontotta el, és Eb-ezüstérmesként négy európait is maga elé engedve, szerény eredménnyel végül csak 16. lett. Utólag tudjuk: ha akkor dobja meg az idei két országos csúcsa egyikét, a magyar fővárosban is második lett volna. Ugyanott Topić túljutott a selejtezőn, majd a döntőben csak negyedik európaiként a 7. helyen zárt. A vb-szereplést – hiszen mindkettőjüknek ez volt az első fellépése a ténylegesen legerősebb mezőnyben – sehogyan sem volt szabad zokon venni. A tapasztalatlanság árát meg kell fizetni, továbbá nyugtázható, hogy a szüleik bármennyire is jó edzők, a két lány esetleg nem volt kellőképpen lelkileg felkészítve.
Következhetett egy újabb nagy erőpróbaként az olimpia, amit megelőzően megdőlt a két országos csúcs. Ezek az eredmények azt mutatták, a két lány Párizsban is akár ezüstérmes lehetne. Senki sem követelte ezt tőlük, de titokban, alighanem velük együtt, sokan mégis reménykedtünk.
Hogy Párizsban mi történt, tudjuk. Mint Budapesten, Világos itt is a selejtezőben ragadt le, Topić pedig a bemelegítés közben szenvedett szokatlan sérülést, és a döntőben ki sem állhatott.
Azóta Adriana a Gyémánt Ligában, Topić pedig a korosztályos vb-n bebizonyította, hogy az olimpia peches kisiklás volt. Viszont adva van a lecke: Világos számára a jövőben körültekintőbb felkészülés kell a selejtezőre, ami könnyen megoldható, Topićnak pedig jobb összpontosítás, mert nincs szükség sem a párizsi könnyelműségre, és arra sem, hogy ugrás előtt a publikummal foglalkozzon. Szóval, jövő szeptemberben Tokióban már más (és szebb) lehetne a mese.
