A munkaadó és az alkalmazott céljai, tapasztalatból alighanem valamennyien nagyon jól tudjuk, gyakran jelentősen különböznek. A profi teniszben például az ATP és a WTA a munkaadók, a játékosok pedig az alkalmazottak. Sok céljuk közös, de mindig akadnak olyanok, amelyek vagy ellentétesek, vagy kizárják egymást. Előbbieké az elsődleges, hogy minél több szponzort felhajtva növekvő irányzatú pénzdíjas versenyeket rendezzenek, amelyek a szurkolók és a média számára is vonzóbbak, ezáltal az összbevételük is folyamatosan és arányosan növekedhet. Utóbbiak kevesebb célt számlálnak, és leszámítva az edzést, az utazásokat és a doppingcsapdákat, szinte kivétel nélkül azzal vannak elfoglalva, hogyan lehetne kevesebbet játszani, mégis többet keresni.
A veterán játékosok a korukkal összhangban kénytelenek ügyesen megválogatni a tornákat, hogy talán a redukált versenynaptárral is igényeiknek megfelelő keresetet valósítsanak meg, az utóbbi időben viszont éppen egyes fiatal élvonalbeli játékosok – például Iga Świątek és Carlos Alcaraz – panaszkodnak a rendszerből fakadó egyre nagyobb megterhelésre.
Világos, hogy erre azt lehetne válaszolni, aki nem bírja a kötelező tornák megterhelését, talán válasszon más munkát, de ez nem lenne igazságos. Ha a játékosok csak a 18 előírt tornát akarják teljesíteni, a pihenési idejük akkor is csökkent. Több meccs és játéknap például az is, hogy az Indian Wells és Miami példájára további néhány ezres rangú mestertorna az egyhetesről tizenkét naposra váltott, közben a díjazás sem anyagiak, sem pedig a ranglistapontok alapján nem változott.
Nem is olyan régen még az évzáró és az Australian Open között tisztességes téli szünetük volt a legjobbaknak, és nyáron, Wimbledon után is lazíthattak egy kicsit a kanadai 1000-es előtt. Azóta a vakációzás mindkét lehetséges időszaka jelentősen megrövidült. Aki tehát vérbeli profiként – és mi tagadás, a megnyugtatónál is busásabb összegű kereset reményében (nem elfelejteni, hogy nem a teniszezők állapítják meg a gázsi összegét!) – végig akarja játszani a legrangosabb tornákat, csak a szerencse marad, ha nem sérül meg. Meg panaszkodhat, mert értesült róla, hogy tervben vannak további, elsősorban közel-keleti tornák, amelyek szponzorait nem lehet csak úgy visszautasítani. A védnökök szavatolják a „nagy pénzt”, viszonzásul „nagy teniszt” várnak el.
Közben mit tesznek a „játékosokért”? Egyelőre például egyeztetések folynak a szabálymódosításokról. Lassan fog menni, de bizonyos, hogy egyenként megteszik. És miről esik szó? Például arról, hogy amikor az adogató feldobja a labdát, ha teszik, ha nem, ütni kell, mert a dobással indul a játék. A legsürgősebbnek a videobíró (VAR) bevezetése mutatkozik, az esti műsor oly megszervezésének kötelessége, hogy a meccsek ne húzódjanak hajnalig, a toalettszünet tartamának szigorú korlátozása, valamint annak kivizsgálása, miként befolyásolná a játékot, ha adogatáskor eltörölnék a neccszabályt.
