Mielőtt a laphoz kerültem volna, azaz 1975 tavaszáig, élőben, belülről nem láttam egyetlen sportcsarnokot sem. Tévében és képeken nagyon sokat, ezek jelentős részével utóbb a lehető legközelebbről ismerkedtem meg, addig viszont például a New York-i Madison Square Garden épületét az utcáról, közvetlen közelről láttam, a belgrádi vásár körkupolás 1-es csarnokát – amely csak azért sportcsarnok is, mert 1961-ben ott volt a kosárlabda- és az ökölvívó-Eb, 1969-ben pedig a 4. terematlétikai európai játékok, az egy évvel később bevezetett fedett pályás Eb-k elődje – pedig autóbuszból vagy a vonat ablakából valamelyik Száva-hídról, becslésem szerint 500-600 méterről.
Újvidéken sem volt még igazi sportcsarnok, itt is a vásár területén vetélkedtek, a legismertebb viadalok pedig a Magyar Szó-kupa nemzetközi női kosárlabdatornák és az 1974-es asztalitenisz-Eb voltak. Mi sem természetesebb, az Egységet sehogyan sem nevezhettük volna sportcsarnoknak, az egyedüli pedig, ami részben az lehetett volna, a kábelgyár alkalmi, 200-300 néző befogadására képes kosárlabdaterme, ahova az utolsó állóhelyet is kitöltve, Véger Málcsit jártunk megcsodálni.
Azután 1975-ben megváltozott minden. Az első igazi „csarnokom” a zimonyi Pinki volt, a második a belgrádi Pionir (most Aleksandar Nikolić Csarnok), a harmadik a szabadkai sétaerdei, azután pedig, akár hazai volt, akár külföldi, már nem számoltam. A volt Jugoszlávia minden sportcsarnokában jártam, számos európaiban északról délre Göteborgtól Athénig, nyugatról keletre Madridtól Moszkváig, és néhány észak-amerikaiban is, elsősorban persze a Madisonban, amelyik az USA legpatinásabb csarnoka, abban a rangban, mint a szabadtériek közül a két olimpiát is látott Los Angeles-i Colosseum.
Európa egyik legérdekesebb csarnokát 1984-ben Párizsban adták át. A város délkeleti, 12. negyedében nőtt ki a csonka piramisra emlékeztető, teljes külsején fűvel takart csodálatos létesítmény, a 20 ezer nézős Bercy. Négy évvel később jártam ott az asztalitenisz-Eb-n, s tudtam már, hogy 1986-tól rangos tenisztornát is tartanak, a legnépszerűbbek pedig a hajmeresztő mutatványokkal szolgáló motoros bemutatók.
Az időközben, szponzori igény szerint, Accor Csarnokra átnevezett létesítmény október utolsó napjaiban 39., egyben utolsó alkalommal volt az 1000-es rangú, egyetlen fedett pályás mestertorna színhelye. A tenisztornát jövőre egy sokkal újabb, lényegesen nagyobb és éppenséggel minden igénynek megfelelő csarnokban rendezik meg. A város északnyugati, Nanterre külvárosában felépített La Défense nevű, 40 ezer nézős, rögbimeccsekre is alkalmas, voltaképpen fedett pályás stadion lesz az új vendéglátó.
Ugyanakkor Szerbiában egyetlen olyan csarnok van, ahol a rangosabb versenyek is megrendezhetők, így a november eleji tenisztorna miatt, heves viták közepette, onnan több mint két hétre kénytelenek voltak kiköltözni a kosárlabda BL-ben érdekelt fővárosi kosárlabdaklubok.
