A szak- és egyéb média a tőle megszokott túlzással illette Jannik Sinner váratlanul sikeres esztendejét. Az igaz, hogy az olasz játékos már belefogott a rekordok könyveinek átírásába. Csütörtöki teniszrovatunkban kettőt meg is említettünk már közülük, és még ezeknél is pompásabb, hogy Sinner lett a nyílt korszak és – mivel korábban az évi naptár egészen másként nézett ki, ami egyáltalán nem enged logikus színezetű párhuzamot – ezáltal a teljes tenisztörténelem első játékosa, aki egy idényben nyert legalább két Grand Slam-tornát, három ezres mestertornát, évzárót és Davis-kupát is. Vagyis, ilyesmit nem tud felmutatni a nagy hármas sem, nemhogy bárki más.
Mégis az olasz teniszező nem ver fel akkora port, mint mondjuk Roger Federer vagy Rafael Nadal tette a legjobb éveiben. Sinner egyelőre, habár számos tekintetben egyedi figura, nem az a sztáralkat, mint amilyen Carlos Alcaraz, akitől viszont 2024-ben sokkal többet vártak, mint amit nyújtott, noha a Roland Garros és a Wimbledon egymásutánban nyert serlegei kimondottan jól hangzanak.
Sinner idei telitalálatára három árnyék vetült. Az első, hogy idei mindhárom meccsét elveszítette a spanyol rivális ellen, a másik, hogy az esetleges olimpiai aranyérmet küzdelem nélkül átadta, a harmadik pedig, hogy doppingbotrányba is keveredett, amit sok-sok szerencsével és mások esetében nem igazán alkalmazott megértéssel úszott meg. Valószínűleg véglegesen, bár ezt sosem tudni. Mindig ott lebeghet a szemünk és az ő szeme előtt is a kerékpáros Lance Armstrong esete, aki ugyancsak biztos volt benne, hogy megúszta.
Egészen bizonyos, hogy Sinner az idei sikereket nem a doppingnak köszönhetően aratta, vagyis biztosan nem annak a szernek köszönhetően, amelyet tavasszal nyomokban kimutattak nála. Ebből adódik, hogy Sinner a 2025-ös esztendőben is az ATP-sorozat egyik főszereplője lesz, bár valószínű, hogy nem oly előnnyel, mint az idén volt. Elsősorban Alcaraz ígérkezik komoly kihívónak, és könnyen megkockáztatható a jóslat, hogy nem a már a 30 felé közeledő, nemrég még fiatal nemzedéknek nevezett Medvegyev, Zverev, Rubljov és Cicipasz rontják majd el a terveit.
Egy egészen váratlan mozzanat terelte a figyelmet teljesen más irányba, és tulajdonképpen arra vonatkozik a mai rovat címe. Mindenkit meglepetett ugyanis, hogy a 38. születésnapjához közeledő Novak Đoković egykori nagy riválisát és gyermekkori jó ismerősét, a skót Andy Murray-t vette rá az edzősködésre. Sokak előtt ugyanis nem világos, hogy Andy mit tehetne Novak asztalára. Az első dolog, hogy nagyon jól ismerik egymást, és tökéletesen jártasak a játékban. Az egyiknek nagyon fontos, hogy ki áll mögötte, a másiknak pedig, hogy ki mögött áll, és ami nem mellékes, mindketten teljesen megbíznak egymásban. Még fontosabb a reklámfogás. Ha csak pár hónapra vagy csak egy évre is, de a világ minden pontján, különösen ha Novak még képes lesz a jó játékra, az új duett elcseni a rivaldafényt.
